Pedig jó döntés volt, hogy elég gyorsan kifuttatták a hagyományos telefonokat és végleg ráálltak az okosmobilokra és némi kikacsintás után az Android oszlopos tagjává váltak. Az elmúlt időszakban sem a kiváló üzleti eredményekkel hívták fel magukra a figyelmet, hanem a csúcstelefonokkal. Ezen belül is elsősorban azzal, hogy nagyjából félévente új szériákkal állnak elő. Az LG G3 és a Sony Xperia Z5 Premium Dual [+] Az Xperia Z vonal első tagja 2013 januárjában mutatkozott be. Azóta még nem telt el három teljes év, de már a Z5-nél tartunk, ami a hatodik generáció (Z4-ből csak tablet készült, telefonból viszont Z3+ jött helyette). Ennek igazából nem sok értelme van, egyrészt mert fél év alatt még az amúgy pörgös mobilpiacon sem lehet igazán komoly újdonsággal előrukkolni. Másrészt viszont a korábbi modellek tulajdonosait az őrületbe kergeti az ilyenkor elkerülhetetlen értékvesztés. A Z5-ből már nem csupán normál és Compact kivitel készült, hanem egy Premium utónevű is. Ennek fő attrakcióját a 4K felbontású kijelző adja, amelyet a világon elsőként a Sony kínál mobiltelefonban sorozatgyártásban.
A Sony a felbontással sem igazán bajlódott, persze a Full HD részletesség bőven elég (még ez is 428 PPI-nek felel meg). Amúgy is, aki a pixelekre hajt, annak ott (lesz) a Z5 Premium, a maga UHD részletességet nyújtó paneljével (más kérdés, hogy a legtöbb dolog azon a telefonon is csak Full HD-ben fog megjelenni). Technológiáját tekintve a panel természetesen IPS, így a színek és a betekintési szög is szépek, de a fehéregyensúly nem pontos. A Triluminous megoldásnak hála a fényerő teljesen rendben van, a 639 cd/m²-es maximális érték brutális, kültéren is jó láthatóságot biztosít. A panelt védő üveg karcálló, de nem nevesített, és van rajta olajtaszító réteg is. Ez utóbbi, ha ér is valamit, akkor nagyon keveset (elvileg az ujjlenyomatok ellen lenne jó). A kommunikációs lehetőségek terén a készülék szinte a maximumot nyújtja: LTE adaptere 300/50 Mbps-os, 3G hálózatokon pedig 42/5, 76 Mbps-os tempót tudunk elérni. A WiFi természetesen az ac szabványt is ismeri (van hotspot funkció és WiFi Direct támogatás is), a Bluetooth pedig 4.
Hirdetés Bevezető, tartozékok Amikor a Sony bemutatta az Xperia Z4 -et, mindenki csak pislogott, mint hal a szatyorban, hogy miért jöttek elő újabb csúcsmodellel ilyen hamar, és a készülék miért csak Japánban vált elérhetővé. A madarak közben azt csiripelték, hogy Európába majd Z5 néven kerülhet forgalomba ez a zászlóshajó, hiszen a gyártónak nem csak a hazai piac a fontos. A várva-várt csoda végül elmaradt, jött ugyanis az Xperia Z3+, ami finoman szólva sem váltotta meg a világot, hiszen a processzoron kívül szinte semmi újdonságot nem hozott elődjéhez képest. Kellemesen illeszkedik a tenyérbe [+] Az idei IFA kiállításon azonban megint fordult a kocka, hiszen a japán vállalat több új termékkel várta a Berlinbe látogatókat, végre megjelent ugyanis az Xperia Z5 család, melyből egyértelműen a világ első, 4K kijelzővel szerelt, Z5 Premium névre keresztelt tagja emelkedik ki. Sokak örömére viszont jött egy kompakt csúcsmodell is, mivel manapság még mindig rendkívül kevés olyan készüléket találunk, ami kisebb képernyőmérettel, mégis igen erős hardverrel rendelkezik.
Az Xperia Z5 doboza egyszerű papírszerkezet [+] Az, hogy a csomagolásnál sokkal pofásabb a benne rejlő csúcskészülék, igazából jó hír (láttunk már ronda telefont szép dobozban), és bár az Xperia Z5 apró, fehér kartondobozkáját nem fogják modern art múzeumban mutogatni, a szokásos tartozékok azért belefértek. Így a prémiumkategóriás okostelefon, a microUSB kábel, az MH-750 típusú, agybadugós headset, és egy másfél amperes, hagyományos töltőfej, úgyhogy hiába a gyorstöltési támogatás, ha az adapter arra nem képes. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
0 támogatás, tartozék kijelzővédő fólia, USB OTG kábel, hálózati gyorstöltő fej, duál mikrofonos aktív zajszűrés
Hardver Teszteredmények Teljesítmény AnTuTu 5: 51699 Geekbench (s): 1058 Geekbench (m): 3740 GFXBench 3. 1/3 (M, on): 19/26 fps GFXBench 3. 1/3 (M, off): 18/25 fps GFXBench 3 (T, on): 51 fps GFXBench 3 (T, off): 52 fps Browsermark 2. 1: 2012 SunSpider 1. 0. 2: 614 ms JetStream 1. 1: 29, 13 Kijelző Maximális fényerő: 639 cd/² Kontraszt: 1199:1 Színhőmérséklet: 8900 (állítható, RGB) Egyéb Töltési idő (10-100%): 137 perc Üzemidő (normál): 1, 5 nap Üzemidő (video): 11 óra 19 perc Szabad kapacitás: 21, 9 GB Az évenkénti kettős termékbejelentési politika egyik hátulütője, hogy a hardvert nem minden esetben lehet felturbózni az előző modellekhez képest, de mivel a közvetlen előd, az Xperia Z3 egy éve jelent meg, ez a veszély tesztünk alanyát nem fenyegette. A Xperia Z5-be ütős vas került, persze a mondhatjuk azt is, hogy a Sony csak most érte utol a konkurenseket – és ebben van is valami. A telefonba a melegedésről híres Snapdragon 810-es rendszerchip (2×4 mag, 64 bit) került, Adreno 430-as GPU-val és 3 GB RAM-mal.
De ahhoz hasonlóan, ahogy az előző filmben az alkotók pisztollyal lövöldöző akcióhőst faragtak abból a Poirot-ból, aki híresen undorodik a fegyverektől és az erőszaktól, most hősszerelmest csináltak belőle. Az I. világháborús nyitányt követően ugyanis a detektív szerelmi élete teljesen karakteridegen módon tovább bonyolódik – ám erről szintén nem írhatunk többet. A lényeg az, hogy Branagh, nyilvánvalóan szándékosan, teljesen figyelmen kívül hagyja Agatha Christie világát, és pusztán az izgalmas sztorit és az érdekes figurákat használja fel belőle. Az alkotó elég egyértelműen saját univerzumot épít, egy vadonatúj, újrafazonírozott és ráncfelvarráson átesett Poirot-val. Ennek köszönhetőek például az olyan, elsőre apróságnak tűnő, de egyenesen meghökkentő változtatások, mint az I. világháborús prológust követő jelenet, amelyben Poirot-t és a cselekmény több más figuráját egy olyan lebujban láthatjuk, szenvedélyes szeretkezést, sőt kutyapózt imitálva táncolnak a blues zenére. Lehet, hogy mindez a közönség egy részének roppant vonzó, de ha belga hősünk ilyen körülmények közé keveredne, valószínűleg kiszúrná a saját szemeit, csak hogy ne kelljen tovább néznie ezt az "erkölcstelenséget".
Johnny Depp pár évvel ezelőtt még ebbe a kategóriába tartozott volna, de a sok bukás mára már megtépázta a hírnevét. A gyilkos leleplezésének pillanata sokkal erőtlenebbre sikerült, valahogy a tett bestialitását ilyen vértelen formában nem sikerült érzékeltetni. Michelle Pfeiffer csillaga a kilencvenes évek óta alaposan leáldozott (Fotó: YouTube) 1974 kontra 2017 – 4:0 Végszó Kenneth Branagh rendező helyenként érthetetlenül variálta a történetet A Gyilkosság az Orient Expresszen legújabb moziváltozatát csak azoknak ajánlanám jó szívvel, akik nem látták az 1974-es filmet, és valami érthetetlen oknál fogva nem szeretnek régi filmeket nézni. Az újrafeldolgozásnak talán akkor lett volna értelme, ha alaposan átdolgozzák benne Agatha Christie történetét (akár egy másik korszakba is helyezhették volna a cselekményt), és nemcsak selyemkesztyűs, finom kézzel nyúlnak hozzá, főképp azért, hogy üres, semmitmondó látványelemeket rendeljenek a sztorihoz, ami egyáltalán nem igényel ilyen olcsó trükköket.
A 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen után a színészből lett rendező, Kenneth Branagh újabb népszerű Agatha Christie-adaptációban érti félre totálisan a krimi nagyasszonyának világát. Kritika a Halál a Níluson című filmről. Öt évvel a nyilvánvalóan az 1974-es Sidney Lumet-féle adaptáció miatt egyik legismertebb Agatha Christie-krimi megfilmesítése után Kenneth Branagh – ahogy azt az általa alakított híres belga magándetektív, Hercule Poirot a Gyilkosság az Orient expressz végén be is harangozta – újabb népszerű Christie-regényt vitt vászonra. A szintén filmes előzménnyel is rendelkező Halál a Níluson a korábbi műhöz hasonlóan igazi sztárszereposztást vonultat fel (élén Gal Gadottal és az azóta a produkciót nem kicsit kínos helyzetbe hozó Armie Hammerrel), az előző filmmel viszont Poirot alakján kívül egy másik figura is összeköti. A Gyilkosság az Orient expresszen hez hasonlóan itt is fontos szerep jut Boucnak, a kis belga ifjú barátjának, aki eredetileg a vasúttársaság vezetőjének fia, a Christie-féle, azaz az eredeti Halál a Níluson ban viszont nem jelenik meg.
Növeld eladási esélyeidet! Emeld ki termékeidet a többi közül! 4945 db termék Ár (Ft) szállítással Licitek Befejezés dátuma Agatha Christie: A harmadik lány (*26) 2 500 Ft 3 700 - 2022-07-31 12:11:28 Agatha Christie krimiválogatás 18 könyve 15.
Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, a már említett Peter Ustinov összesen nem kevesebb mint hat alkalommal keltette életre Hercule Poirot-t: először a filmtörténelem egyik leghíresebb Agatha Christie-adaptációjában, az 1978-as Halál a Níluson ban, amelynek sztorija szerint Linnet Ridgeway, a fiatal amerikai milliomos örökösnő egy nílusi hajókiránduláson vesz részt – egy nap azonban titokzatos körülmények közt meggyilkolják. A híres detektív véletlenül a helyszínen tartózkodik, és megpróbálja felgöngyölíteni a titokzatos bűntény szálait. A gyanúsítottak köre azonban igen széles, hiszen szinte minden utasnak volt megfelelő indoka a gyilkosság elkövetésére: Jacqueline-nek, az áldozat barátnőjének, Messnernek, a svájci orvosnak, Lousie-nak, a szobalánynak, de még Salome Otterbourne regényírónőnek is. Ám szerencsére a detektív "kis szürke agysejtjei" most is teszik a dolgukat. A Halál a Níluson szereposztása, ha lehet, még a Nyaraló gyilkosok énál is lenyűgözőbb: Ustinov oldalán olyan nagy nevek brillíroznak a filmben, mint az utóbbi alkotásban is szereplő Maggie Smith és Jane Birkin, továbbá Bette Davis, Angela Lansbury ( aki később maga is megformált egy híres detektívet, lásd a Gyilkos sorok című sorozato t, sőt Miss Marple-t is alakított az 1980-as A kristálytükör meghasadt ban), Mia Farrow, David Niven vagy George Kennedy.
Az új Gyilkosság az Orient Expresszen nem rossz, inkább csak egy teljesen felesleges film, és sajnos látszik rajta, hogy Branagh-nak nem volt sok gondolata Christie története kapcsán. Eladó andrassy ut - Magyarország apróhirdetések - Jófogás A jrm lefoglalás hatálya alatt áll mit jelent e Gyilkosság az orient expressen szereplők 4 Gyilkosság az orient expressen szereplők 1 Eladó ingatlan budapest xv kerület Ennek köszönhetően a nyitányt leszámítva Sidney Lumet rendező végig klausztrofób érzetet kelt a nézőben, hiszen a vonat elé lezúdult lavina miatt a mozdulatlan szerelvénybe zárt szereplők – főképp annak tudatában, hogy egy gyilkos van köztük – láthatóan küzdenek a helyzet feszültségével. Bár a filmben láthatjuk Jeruzsálemet és Isztambult is, a stáb nem látogatott el oda, és nagyrészt Máltán, illetve Olaszországban forgattak. Sajnos az isztambuli jeleneteken, sőt egyes tájképeken is érződik a digitális képalkotás mesterkéltsége: olykor úgy éreztem, mintha egy animációs filmet néznék.