Cserjakov más ember számára jelentéktelennek tűnő dolgokkal foglalkozik, el nem múló bűntudatot érez az államtanácsos leprüszkölése miatt. Ez a fajta megnyilvánulás groteszk hatást kelt, egyszerre vicces és szomorú, ha egy embert ilyen lelki elnyomásban tartanak, hogy egy apró és véletlen illetlenség miatt sem tud megbocsátani magának. Nem tudja földolgozni az elutasítást, és szívére veszi Brizzsalov úr sértését, amely a halálát okozza. A társadalmi különbségek ez a fajta bemutatása a realista művek sajátja, és ezek a rangbéli különbségek leginkább az orosz irodalomra jellemzők, ezért is érzékelteti a szerző a meghunyászkodást ilyen látványosan. A főhős halála mindig váratlanul éri az olvasót, főleg, ha az szinte ok nélkül és ilyen hirtelen következik be. De ezzel még nagyobb hatást kelt a mű, az embert több szempontból is elgondolkoztatja. Csehov a csinovnyik halal.fr. Ne legyünk túl érzéketlenek, ne mondjunk olyanokat, amik nekünk sem esnének jól. Ugyanakkor nem szabad megalázkodni egy embernek sem, mert attól, hogy valakinek több adatott akár hatalmi pozícióban, akár vagyoni szempontból még semmivel sem különb ember, mint mi.
Az író nem ábrázol közvetlenül, nincs írói beavatkozás, véleménynyilvánítás, Csehov soha nem ad tanácsokat, soha nem magyaráz. Emiatt mondjuk, hogy ő a dolgok elhallgatásának, a ki nem mondott szavaknak a művésze. A szövegben két helyen is kiszól az olvasóhoz. A "hirtelen" utáni részben Csehov megszólal: " Amint tetszik látni, tüsszentett. " Ez a mondat az olvasóhoz szól. Aztán többször nem használja ezt a hangot, nem veszi ilyen személyesre a figurát, hanem csak a háttérből mesél, személytelenül, beleolvadva a történetbe. Csehov a - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Az elbeszélő háttérbe húzódása következtében a szereplők beszédesebbekké, nyíltabbakká válnak, így az olvasó közelebb kerülhet hozzájuk, jobban megérti őket. A szereplők túl sokat beszélnek, a narrátor túl keveset. Jellemek: Csehovnál hiányzik a külső és belső jellemzés. Nem mutatja be a szereplők külsejét, nem írja le lelkiállapotukat (ez a tetteikből vagy párbeszédeikből derül ki). Szereplői csinovnyikok, akik tipikus kisemberek: átlagosak, szürkék, életük unalmas, egyhangú, eseménytelen (nem történik velük semmi).
Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévő főtisztviselőjét ismerte fel. "Ráprüszköltem! " – gondolta röstelkedve Cservjakov. – Nem a főnököm, más hivatalban szolgál, de mégiscsak kínos. Bocsánatot kell kérnem. " Cservjakov köhécselt, felsőtestével előredőlt, és a tábornok fülébe súgta: – Bocsásson meg, mélts... uram, leprüszköltem... nem szándékosan tettem... – De kérem, semmi az egész... – Bocsásson meg, az Istenre kérem. Igazán nem... igazán nem akarattal! – Jaj, hagyjon békén, kérem! Ne zaklasson már! Cservjakov még jobban zavarba esett, bambán elmosolyodott, és felnézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul eltűnt. Nyugtalanság gyötörte. A szünetben odalépett Brizzsalovhoz, egy darabig szaladt mellette, majd félénkségét leküzdve, megszólította: – Az imént leprüszköltem, mélts... uram... Bocsásson meg... Én igazán Nem azért, hogy... Csehov a csinovnyik halála elemzés. – Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet, és maga még mindig ugyanazt hajtogatja!
– hördült fel a tábornok, elkékülve, és egész testében remegve. – Tes-séék? – Kérdezte suttogó hangon, a rémülettől ájuldozva Cservjakov. – Takarodjék!! – ismételte a tábornok, és dobbantott lábával. Cservjakov bensejében valami megszakadt. Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig, majd kiosont az utcára, és roskadozva elindult. Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. Gépiesen hazaért, a vadonatúj egyenruháját le sem vetve, végigfeküdt a díványon és... meghalt!
De ezzel még nagyobb hatást kelt a mű, az embert több szempontból is elgondolkoztatja. Ne legyünk túl érzéketlenek, ne mondjunk olyanokat, amik nekünk sem esnének jól. Ugyanakkor nem szabad megalázkodni egy embernek sem, mert attól, hogy valakinek több adatott akár hatalmi pozícióban, akár vagyoni szempontból még semmivel sem különb ember, mint mi. 0
A visszhang azóta sem szűnt meg, talán csak csitult némileg, ugyanakkor fontos elmondani, hogy nem ez volt az első eset a díj történetében, amikor a díjazott személye heves vitákat generált, és bizony Winston Churchill vagy Bob Dylan díj csak a jéghegy csúcsa. Elevenítsünk fel most hét olyan esztendőt, amikor az irodalmi Nobel-díj szolgáltatta az adott ősz legfontosabb beszédtémáját. Mihal Alekszandrovics Solohov (1965) " Azért az erőért és művészi lekiismeretességért, amellyel a szerző a Don-vidékről szóló eposzában az orosz nép életének egyik történelmi fázisát leírta " így szólt a díj indoklása. Boris paszternak nobel díj . A szocialista realizmus irányzatában alkotó Solohov személye körül már a díj odaítélése után nem sokkal hallatták a hangjukat az elégedetlenkedők, hiszen Solohov volt az egyik szovjet író, aki hevesen felszólalt Borisz Paszternak 1958-as kitüntetése ellen, aminek több honfitárs íróval összefogva végül Paszternak állami ellehetetlenítése lett a következménye. Az Akadémia közleménye szerint Solohov egyhangú döntéssel lett díjazott, ugyanakkor a díjazása ellen még Alexandr Szolzsenyicin is felemelte később a szavát, azt állítva, hogy a Csendes Don című regényt, melyet a kritika Solohov főműveként ismert el, és melynek a Nobel-díj is szólt, valójában egy Fjodor Krjukov nevű 1920-ban elesett gárdista kéziratáról plagizálta.
Írója, a művéért hazájában később elátkozott Remarque is a nevezettek közt volt 1931-ben, akkor egyébként Tor H. Hedberg, a Svéd Akadémia munkatársa, író és kritikus volt az, aki a nevét a kalapba dobta. Emile Zola A Nana íróját rögtön az első kiosztott irodalmi Nobel-díj várományosainak listáján találjuk 1901-ben, őt Marcellin Berthelot terjesztette fel ekkor, majd egy évvel később, alig pár hónappal Zola halála előtt ismét. Először a francia Sully Prudhomme, másod ízben pedig a német Theodor Mommsen utasította végül maga mögé az Akadémia szavazásán. Graham Greene Az egész életében bipoláris zavarral küzdő egykori hírszerzőtiszt a szépirodalom, és a krimi irodalom egyaránt közkedvelt szerzője, akit 1963-ban hárman is jelöltek az irodalmi Nobel-díjra, köztük Robert Niklaus Exeterből, E. Borisz Leonyidovics Paszternak – Wikipédia. O. G. Turville-Petre, aki akkoriban izlandi irodalmat oktatott Oxfordban, valamint J. F. Kermode, a Manchesteri Egyetem angol professzora. Lev Tolsztoj Azt hiszem, ezen senki sem lepődik meg, bizony, a valaha volt egyik legnagyobb orosz mesélőt 1903-ban ketten is jelölték a díjra.
Paszternak a díj visszautasításával sajnos csupán annyit ért el, hogy megtarthatta szovjet állampolgárságát, ám gyűlölködő leveleket két évvel később, tüdőrákban bekövetkezett haláláig továbbra is napi szinten kapta, és nem kívánatos elemnek számított mind az irodalmi mind a kulturális közéletben. Megvan az irodalmi Nobel-díjas. 1958 végén még Hruscsov első titkárnak is levelet írt, melyben megerősítette a lemondás tényét, amiért ezúttal a csekély számú ellenzéki író – többek közt Alexandr Szolzsenyicin – haragját is kivívta, így gyakorlatilag nem maradt egyetlen igazi támogatója sem. Az igazi tragédia, hogy a Nobel-díjat végül csak 1989-ben, a Szovjetunió felbomlása alatti időszakban vehette át fia, Jevgenyij, miközben a regény máig töretlenül népszerű. 1959-ben Stanley Kubrick és Kirk Douglas személyesen Paszternaknak írt levelet, hogy engedélyt kérjen a filmváltozat elkészítésére, mely aztán sosem valósult meg, ellentétben David Lean, az Arábiai Lawrence és a Híd a Kwai folyón rendezőjének adaptációjával, mely 1965-ben került a mozikba Omar Sharif főszereplésével.
A futuristák között a legmérsékeltebbekhez tartozott, elvetett minden túlzást, s lassan, fokozatosan kialakította a hagyományokból és a forradalmi újításokból ötvöződő, egyéni hangú költészetét. Paszternak nem tartott Németországba szüleivel Az első világháború idején, minthogy a katonai szolgálatra egészségi okokból alkalmatlan volt, egy uráli vegyi üzemben dolgozott, majd az 1917-es bolsevik forradalom után a szovjet oktatásügyi népbiztosság könyvtárában kapott állást. 1921-ben szülei és testvérei Németországba távoztak, ám Paszter nak nem tartott velük. A következő évben megjelent a forradalom alatt keletkezett verseinek gyűjteménye Nővérem, az élet címmel, ezzel népszerű és elismert költő lett. Borisz paszternak nobel dijon. Noha üdvözölte és ünnepelte a forradalmat, annak politikai tartalmát sohasem értette meg, egész lelki alkatában liberális polgári értelmiségi maradt, aki mindenkor távol tartotta magát a nyílt politikai állásfoglalástól. Albert Camus írót a KGB gyilkolhatta meg egy olasz tudós szerint 60 évvel azután, hogy Albert Camus halálos autóbalesetet szenvedett, egy új kutatás szerint KGB-ügynökök végeztek az antikommunista író-filozófussal, írja a brit lap.
A hatalmas ívű regény kéziratát az író 1956-ban elküldte a Novij Mir folyóirat szerkesztőségébe, de ott visszautasították, mert "rágalmazó módon ábrázolja az Októberi Forradalmat, a forradalmárokat és a Szovjetunió társadalmi rendszerét". A művet Paszternak ezután átadta egy olasz ismerősének, aki kijuttatta Olaszországba, ahol az 1957-ben előbb olasz, majd orosz nyelven is megjelent. 1958-ban már 18 nyelvre fordították le, és a svéd akadémia abban az évben Paszternak nak ítélte az irodalmi Nobel-díjat. Omar Sharif És Julie Christie A Doktor Zsivagó 1965-Os Filmváltozatában A döntést követően a Szovjetunióban rágalomhadjárat indult az író ellen, akit a szovjet rendszer és a nép árulójának kiáltottak ki. Borisz paszternak nobel dit hotel. Ő ezek után a svéd akadémia elnökének írt táviratában lemondott a díjról, de helyzetén ez nem sokat változtatott: kizárták a szovjet írószövetségből, megfosztották megélhetésétől, kiutasítását követelték. Paszter nak nyílt levélben fordult Hruscsov pártfőtitkárhoz, kifejtve, hogy hazájának elhagyása a halállal volna számára egyenlő, így végül maradhatott, ám ettől kezdve a rákkal és szívbajjal küszködve, visszavonultan élt peregyelkinói otthonában, egészen 1960. május 30-án bekövetkezett haláláig.
Szombaton veszi át Oslóban a 21 éve neki ítélt Nobel-békedíjat Aung Szan Szú Kji, a mianmari ellenzék vezetője. Nem a törékeny politikusnő az első a Nobel-díjak bő százéves történetében, aki az odaítélés évében nem vehette át a magas kitüntetést. 2010-ben Liu Hsziao-po kínai ellenzéki és irodalomkritikus börtönben ült a díjátadás napján. Mi több, a kínai hatóságok a feleségét és többi családtagját sem engedték kiutazni az országból, megakadályozva, hogy esetleg ők vegyék át a Nobel-békedíjat Liu helyett. Így az oslói ünnepségen egy üres szék "képviselte" a kitüntetettet. 1983-ban Lech Walesa helyett a felesége, Danuta utazott Oslóba a Nobel-békedíj átvételére. A lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője ugyanis attól tartott, hogy ha elhagyja Lengyelországot, a kommunista hatóságok többé nem engedik vissza hazájába. 1995-ben azután államfőként első külföldi útja Norvégiába vezetett. 1975-ben a szovjet hatóságok nem engedélyezték Andrej Szaharov ellenzéki atomfizikusnak, hogy Oslóba utazzon a Nobel-békedíj átvételére.