A rovat néhány gondolatát osztjuk meg internetes portálunk olvasóival. • Fotó: Mike Labrum Elengedni – de hogyan? Ötéves kislányunkat három évig húzódó kezelés után vesztettük el. Kilenc hónap múlva a 67 éves édesapám ment el viszonylag hirtelen, tíz hétre rá a 93 éves nagymamám múlt ki ebből a világból. Mindhármuk esetében volt idő, hogy tudatosuljon egészségi állapotuk hanyatlása, mégis csapásként ért haláluk, és nagyon fáj távozásuk. A túlélés nagy kérdés. Lányom halála után a mindennapokba való visszarázódás nagy kihívás volt, hiszen 15 hónapig otthontól távol, kolozsvári, temesvári és római kórházakban voltunk, három másik gyermekemmel és férjemmel kevés időt tölthettem. Az elengedés, a halál, a búcsú – Ahogy egy orvos látja - WMN. Gyakorlatilag családunk mind az öt tagja (magamat is beleértve) meg kellett szokja, hogy hazakerültem, és cipelni is kellett a gyász súlyát. Férjemmel beláttuk, hogy segítségre van szükségünk, de nem indultunk el azt meg is keresni. A gondviselés elénk sodorta egy csíksomlyói elsőszombati Mária-köszöntőn Kulcsár Apollóniát, akiről akkor tudtam meg és utána tapasztaltam, hogy szerzetesi hivatását sokoldalú pszichológiai képzéssel gazdagította.
A búcsúzás nem csak a családtagoknak nehéz, de sokszor az orvosoknak is, akik minden nap találkozhatnak a halállal. Szerzőnk aneszteziológus. Sok beteget látott felépülni, de tanúja volt sok búcsúnak is. Írásában arról mesél, hogyan látja a halált gyógyítóként, és milyen tanulsággal szolgál számára. Dr. Máté-Horváth Nóra írása. Dolgoztam valaha egy kis kapacitású, családias intenzív osztályon. Élet egy haláleset után - EFT Siker. Ez a munkahely abban az időszakban amolyan második otthonomként is szolgált, mert mindent képviselt, amit korábbiak nem: összetartozást, csapatélményt, partnerséget és egymásra figyelést… mindezt egy olyan szélsőséges munkakörben, ahol talán mindennél könnyebb lenne – az emberi tragédiákat látván – kiégni. Én mégis itt találtam meg az eddigi legbékésebb szakmai éveimet. Ezen a kis osztályon volt egy szokás, amolyan régi népi babona beemelése a gyógyítói mindennapokba: amikor haldoklónk volt, utolsó óráiban már békésen alvó, alig dobbanó szívű betegünk, egyik-másik nővér kinyitotta az ablakokat. Azt mondták, így ki tud szállni a lélek a kórteremből, lerakva a testet, ami már teher neki.
Szülőnk halálával múltunkat, a gyermekével jövőnket, párunk eltemetésével jelenünket veszítjük el. A gyászfolyamat hosszú és fájdalmas, a kérdések pedig egyre csak záporoznak: hogyan éljek nélküle? És mégis, hogyan merek nevetni? És mi van, ha párom halála után új kapcsolatba kezdenék? A gyászév nem véletlenül egy év: ezalatt minden olyan évfordulóval találkozunk, amelyet korábban az elhunyttal ünnepeltünk: családi események, születésnapok-névnapok, szilveszter. A halál és az elengedés - Ezotéria | Femina. Egy év alatt sokat javulhat a gyászoló állapota, de az is tény, hogy hosszú út vezet a nagy igazságot rejtő közhelyig: az élet megy tovább. Egy idő után legalábbis biztos… Múlt és jövő - Anyánk-apánk halálakor a múltunkat és a támaszunkat veszítjük el – kezdi Csehák Hajnalka, pszichológus. - Ha ráadásul a tragédia előtt a szülő ápolásra szorult, halálával feladatot is vesztünk, így annak, aki huzamosabb ideig gondozott, különösen nehéz szembesülnie a helyzettel: elvesztette élete értelmét. Van, aki a beteg szülő miatt például feladja a munkahelyét.
Jókai Anna A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad. Ara Rauch A halottak az élők emlékezetében élnek tovább. Marcus Tullius Cicero A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem. Danielle Steel Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni. Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, még ma sem értem én; hogy pár kavics mindörökre bezárhat, hogy föld alatt a hazád és a házad, ugyan hogy érteném. Szabó Magda Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
A jelenség annak ellenére van tabusítva, hogy nagyon sok nőt és családot érint. A sorozat a csendet és hallgatást töri meg egyéni, mégis ismerős koncepcióval. Népszerű, a terhességet végig kísérő applikációk bevett illusztrációs eszköze, valamint a közbeszédben is sokszor hasonlított a magzat növekedési folyamata és állapota különböző gyümölcsökhöz. Magzat és gyümölcs metaforája kulturális toposzaink közé tartozik, amit az alkotó is alkalmaz. A felkért nők mellett gyümölcsök és magvak szerepelnek a képeken. A szomorúság, gyász, veszteségtudat jelen van a képeken azokban az esetekben is, amikor a nők esetleg nem egyedül szerepelnek a fotón. A tapasztalat, amit átéltek, elszigeteli, mégis több szinten összeköti őket. Claudia Gschwend londoni székhelyű fotográfus a Sencirk nevű cirkusz tagjairól készült 2021-es portrésorozatával került a három díjazott közé. A szenegáli cirkuszi társulat, pontosabban közösség nem mindennapi misszióval és történettel rendelkezik. Olyan embereknek, köztük sok-sok gyereknek nyújtanak újrakezdési vagy elindulási lehetőséget, akiknek máshol erre kevés esélye lenne.
A helybéliek "Gyurtyánkő-lóczá"-nak nevezték, kővé válásáról legendák születtek. Pusztulása már a felfedezésével megkezdődött; a helybéliek fenőkőnek, építőkőnek, sírkőnek, a kirándulók pedig emlékként hordták el. Ma már csak három nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében; vastagabb törzsrészeit a védelmére megépített pince, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi. A növénylenyomatokat és az ősfenyőt rejtő kőzetegyüttes felső részén különleges környezeti feltételeknek köszönhetően ősállatok lábnyomai őrződtek meg. 20 millió évvel ezelőtt ezen a helyen források fakadtak, környezetükben vizenyős térszín húzódott. A lerakódó iszapban, homokban a forrásokhoz inni járó állatok hagyták lábnyomaikat. Az ősi idillnek hatalmas vulkánkitörés vetett véget, amelynek hamuja több méter vastagságban temette be a környéket. (Ez a Kárpát-medencében sokfelé előbukkanó kőzet az ún. "alsó riolittufa". Ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi terület kerület. ) Később a riolittufán átszivárgó vizek átkovásították, megkeményítették a laza üledékes rétegeket, s ennek köszönhető, hogy a kovásodott homokkő felszínén élethűen megőrződtek az állatok lábnyomai.
Járt már nálunk? Véleményére várunk. Életre kel nálunk az Ősvilág...... távlatokra nyitjuk a lombkoronát. Tanösvényeinken élmények tárháza...... ráakadhatnak ősi szörnyek nyomára! Ősvilágunk a látogatókat szeretettel várja! Miocén Parkunk kapuja tárva!
A következő évtizedekben egyre több leletet fedeztek fel a kutatók, lábnyomokat, cápafogakat, az idők során pedig a hely a geológia iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált. 1944-ben nyitották meg a páratlan őstörténeti helyet a nyilvánosság számára. 1995-ben Európa Diplomát kapott, és nagyarányú infrastrukturális fejlesztések indultak meg, amelyek még ma is tartanak. Egy európai színvonalú látogatóközpont épült meg, a modern technika minden vívmányával, túlzás nélkül állíthatjuk, igazi családi turistaparadicsommá vált az eldugott kis környék. Az ősmaradványok látogatása A terület 23-17 millió éves, változatos képződményei egyrészt az egykori földrajzi helyzetük miatt, másrészt a különleges konzerválódási körülményeik miatt váltak kincsé. Az őskörnyezetet elpusztító vulkáni katasztrófa temette maga alá az akkori trópusi esőerdőt és állatvilágát. Ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi terület tábla. Földtörténeti és élővilág történeti csodák mellett 11 állatfaj majd 3000, vulkáni hamu által konzervált lábnyomát csodálhatjuk meg. Ipolytarnóc a világ egyik leggazdagabb, komplex lábnyomos lelőhelye.