Eközben a magyar sajtó leginkább úgy állította be a szórakozóhelyet, mint "a pokol tornácát" és "patkánylyukat". Igaz, az elrettentő tálalás jó reklámot biztosított a helynek. Önmagát elnyelő Fekete Lyuk A rendszerváltás után a Lyuk még négy évig működött ugyan, de gyorsan vesztett a fontosságából, egyediségéből. Sorra nyíltak a hasonló profilú szórakozóhelyek a belvárosban, a közönség szétszóródott vagy kiöregedett, a Magyarországon megkésett újhullám lassan kifulladt. "A világ változott meg. Kiszórakoztuk magunkat. Úgy érzem, hogy egyfajta igény keletkezett valami normálisabb szórakozási lehetőségre. Én se szerettem már a végén, büdös volt. Nem lehetne, hogy valami normális helyen üljünk le, ahol 'a Rolling Stones játszik', és az asztalon van terítő? " – mondja Feró, aki szerint elvesztette a lendületét a hely néhány év alatt. Ezt tetőzték a pénzügyi nehézségek és a Művelődési Ház igazgatója és a klubvezető között kibontakozó konfliktus. Végül hat év működés és közel 600 zenekar fellépése után 1994-ben a Lyuk bezárt, és a számos próbálkozás ellenére nem sikerült újjáéleszteni.
System, a Pál Utcai Fiúk, a VHK vagy akár a Kispál és a Borz. Feró kiemeli, hogy azért is fura volt a hely működése, mert itt hajnalig lehetett bulizni, nem volt rendőrségi razzia, nem volt baj, ha valaki kidőlt, hagyták, hogy a fiatalok kedvükre szórakozzanak. "A Gyula intézte el valahogy ügyesen, hogy volt egy 'saját rendőrünk', lehetett arra hivatkozni, hogy ő felügyeli a rendet, és ha balhé volt, az a klubvezető felelőssége volt. " Bár valóban Kerti László "házi őrnagy" személyében kimerült a klub rendőri ellenőrzése, az utcán, a közeli parkban viszont gyakran voltak verekedések és rendőrségi intézkedések is. Ma már tudjuk, hogy a klubvezetőnek azért le kellett adni a Budapesti Rendőrfőkapitányság kulturális osztályán a fellépő zenekarok szövegeit. Fekete Lyuk 1993 © Bánkúti András "Minden szavadra ezer fül" "A 80-as években a különböző szubkultúrákat – a rockerektől, punkoktól a diszkósokig és akár a néptáncosokig – mind erősen megfigyelték az állambiztonságiak. Minden nagyobb kultúrháznak is volt egy főállású ügynöke, egy rezidens rendfenntartója.
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak. Fotó: Bánkuti András Drogok, alkohol, verekedés, és rengeteg furcsa kinézetű fiatal. Így jellemezték a legtöbben a '80-as években a "pokol tornácának" is becézett Fekete Lyukat, amely a magyar alternatív kultúra hazai központjaként működött egy olyan társadalomban, ahol a szabadság nem volt része a mindennapoknak. A hely jelentősége mai szemmel nézve is megkérdőjelezhetetlen, hiszen ami itt történt, az példaként szolgált a későbbi híres klubok létrehozásánál, de a mai romkocsmákban is fellelhetőek azok az elemek, amelyek egykor az itt létező szubkultúrákban jelentek meg. Ma már nehéz lenne definiálni az alternatív szórakozóhely fogalmát, ahogy a különböző szubkultúrák, zenei irányzatok behatárolása is szinte lehetetlen, a '80-as években viszont élesebb határt lehetett húzni a máshogy gondolkodók és a mainstream társadalom tagjai között. Ennek oka egyszerű: a Kádár-korszakban a könnyűzene államilag kontrollált volt, ami azt jelentette, hogy koncertek előtt bekérték a dalszövegeket, és ellenőrizték a zenekarok tagjait, majd ennek alapján döntöttek az engedélyezés, illetve a betiltás mellett.
A nyolcvanas években a szülők a fejüket fogták, ha megtudták, hogy kamasz gyerekük a Fekete Lyuk rendszeres látogatója. A szórakozóhelyen nem ment ritkaságszámba a droghasználat, a verekedés és a furcsa kinézetű fiatalok jelenléte, de az ikonikus klub még így is az alternatív zenét kedvelők paradicsomának számított. A "Pokol tornácá"-nak is nevezett hely a VIII. kerületi Golgota utcában nyílt meg 1988-ban, a korábbi Ganz-MÁVAG Vörösmarty Művelődési Házának a pincéjében. Az egykor fontos szerepet ellátó művelődési házak (a szocialista nevelésben fontos szerepet szántak nekik létrehozóik) közül néhány felismerte a nyolcvanas évek végén a megújulási lehetőséget, és teret adtak az alternatív zenekaroknak. A nyolcvanas évek ben a könnyűzene is az államilag kontrollált területek közé tartozott. Így azok a zenekarok, amelyeket Nyugat-barátnak minősítettek, vagy éppen rendszerellenes szövegeket fogalmaztak meg, nem kerülhettek a nyilvánosság elé, nem adhattak koncertet, ellenben az állambiztonság látókörében nagyon is benne voltak.
A koncerteket szinte kivétel nélkül teltház jellemezte. A koncertek után diszkó volt, ami inkább jelentette a kőkemény acid partykat. A helyet máig akkora legenda övezi, hogy tavaly a Kiscelli Múzeumban kiállítást is szerveztek. A Facebook csoportjuk a mai napig aktív és több, mint ötezer tagot számlál. Itt bukkantunk rá Horváth Andrea képeire, aki volt olyan kedves, hogy velünk is megosztotta a gyűjteményt. Az épület végül a Biblia Szól Egyesület tulajdonába került. A képeket elnézve nehezen lehet elképzelni, hogy vajon miket tudnának mesélni ezek a falak. A képek 2017-ben készültek, de – ha minden igaz – azóta is hasonló állapotok uralkodnak. Ha pedig szeretnél tovább nosztalgiázni, akkor nézd meg hogy néz ki ma a Fáklya Klub, Merlin, illetve a Corvin Club.
Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly (elmzés) - YouTube
Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség, Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség. Állott a Természet örök építménye, Élt az emberiség legszentebb törvénye. De miólta ennek sok romlást szenvedett Oldalába raktad, bal madár! fészkedet: Azólta számodra rakja a lenyomott Értelem azt a sok felséges templomot. Konstancinápoly - Csokonai Vitéz Mihály - Érettségi.com. Azólta adja ki a kenyért házából, Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából A szent névre vágyó, balgatag anya is, Hogy tudjon mit rágni dervised foga is. Sok bolond kiadja utolsó fillérét, Leteszi a mennynek árendáját s bérét, Hogy mikor az óltárt építik számodra, Kecskeszőrt vihessen ő is óltárodra. Nappali altodban látsz ezer álmokat S éjjel a népek közt húholod azokat. Jőjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk, S mennyei képedet látván, imádhassunk. Te a vak homályban rakod a templomot És onnan ígéred a paradicsomot, S csak bétolongjanak hozzád a moséba, Az észt és a virtust hagyod csak kardéba. Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken, Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken, Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia, Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
jövel, óh boldog kor! Én ugyan lelketlen por leszek már akkor, De jöttödre vígan zengem énekemet: Vajha te csak egyszer említnél engemet Úgy e bagoly világ ám rémítne tőle, Nemes útálással halnék ki belőle.
Mikor excerpálni akar únalmába, Bémegyen e dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána Író pennájának megnyílni kívánna. De kisiess, Múzsám, mert majd a császárnak Dactilust éneklő múzsáihoz zárnak. A szemfűl heréltek utánad zúdulnak, Jer más oldalára a fénylő Stambulnak. A roppant templomok, nézd, miként kérkednek Nevével a bennek lakó Muhamednek! Amelyekbe sok szent bőgéseket halla Az ezekben igen gyönyörködő Alla, Ki örűl, hogy nevét a felhőkre hányja Zőld selyem turbánban fénylő muzulmánja, S könyörűlvén hozzá esdeklő táborán, Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán. Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek, Melyek a fellegek közé rejteztetek! Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja Fényével az égi holdak számát toldja. Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona A szentség színével bémázolt babona! Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén? Csokonai vitéz mihály konstancinápoly verselemzés. A vitézek kardján s a népek bilincsén? Míg az emberi nem hajdan a természet Együgyű keblében nyugva heverészett, Nem emelted még fel kiáltásod szavát, Hogy keresd a vak éj fiainak javát.