Ott jöttem rá, hogy hiába vagyok én egy mélyen megtért, a jó Isten kedvencének hitt ember, ha a tízéves kisfiam belefullad a születésnapján a medencében lévő húszcentis vízbe". Misztikus tapasztalat "Ráadásul pár éve egy mise alatt megjelent előttem a szentostyában Jézus, amint átfogta Marci vállát. Hallható hangon hallottam, hogy "Jól látod, apu! " Ez egy misztikus tapasztalat volt, ami még jobban megerősítette a hitemet". A Műegyetem után lett orvos Csókay András 1980-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán tanult, majd ott szerzett diplomát 1980-ban. Pályáját mérnökként kezdte, három év múlva pályát módosított, és 1983 és 1989 között a Semmelweis Orvosi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1989-ben orvosi diplomát szerzett, majd 1994-ben idegsebész szakvizsgát tett. Sziámi ikrek szétválasztása Az idegsebész és csapata 2017-ben kezdte meg a baglandesi sziámi ikrek szétválasztó műtétjét. A 2, 5 évig tartó műtétsorozat 2019. augusztus elején ért véget, amikor a magyar orvoscsoport végleg szétválasztotta Rabeját és Rokeját.
Ezt közvetítem az embereknek. A Szűzanya is nagyon sokat segít, és persze a feleségem, a családom. Nem is akarok semmit, csak teszem a dolgom, és Teréz anya szavaival élve: "hagyom, hogy ceruza legyek Isten kezében". Ez a boldogság. Csókay András idegsebész, agykutató 1956. február 16–án született Budapesten. Építőmérnökként szerzett diplomát, majd kitanulta az orvostudományt. Nemzetközileg elismert agysebésszé az általa kifejlesztett éralagút-technika tette. Prima Primissima díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett szakember. Forrás: Blikk Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
És ezt a szó legszorosabb értelmében kell venni. A gép hihetetlen apró lett. Mindössze 13 cm széles, 4 cm magas és 10 cm mély, súlyra pedig nem lehet nehezebb, mint egy szelet diós bejgli, ebbe építették bele a Nintendo mérnökei azt a valószínűleg igen minimális hardvert, ami a régi NES-játékok futtatásához szükséges. A gép elején két gomb kapott helyet, egy power és egy reset, melyek közül első értelemszerűen a be- és kikapcsolást hivatott elvégezni, míg utóbbi a játékokból való gyors kilépést szolgálja. Van rajta még ezen kívül két furcsa formátumú kontrollercsatlakozó, a hátulján meg egy HDMI és egy micro-USB is. Utóbbi az energiafelvételre szolgál, érdekessége pedig, hogy adaptert nem is adtak hozzá, elég bedugni az USB-t a TV egyik csatlakozójába, és a kábel már fel is vesz annyi áramot, ami a működéshez szükséges. Akinek nincs USB a TV-jén, az bármilyen telefontöltővel bedughatja a konzolt a konnektorba is, csak figyeljen rá, hogy kompatibilis legyen a kiegészítő. A bootolás gyorsan megtörténik, és már be is jött a Nintendo Classic Mini főmenüje, benne a játékokkal, amikor eljutottam a kontroller kicsomagolásáig.
A géphez egy irányító jár, de 10 dollárért vásárolható hozzá egy második is, kinézetre a kis eszköz pedig teljesen olyan, mint a régi volt. Szögletes, szürke és szeretnivalóan csúnya, bal oldalán egy darab D-paddal, középen a gumiborítású Select és Start választókkal, a jobb oldalán meg piros színű A és B gombokkal. Kézbe véve előtörnek gyermekkori emlékeink, a nosztalgiaélmény tapintásra és kinézetre is tökéletes, aztán jaj, jön a felismerés, valamit nagyon elszámoltak a japánok. Hát mi ez a kábel, ami a kontrollerhez jár? 75 centi. A régi kistévénken se játszottam 75 centiről - le is barnultam volna tőle - nemhogy az 50-es LED-en. Át se látni ilyen távolságról a képernyőt. Kintebb húztam a konzolt, hogy legalább valami jelképes távolság meglegyen, a Google szerint lehet hozzá hosszabbítót venni, de gyárilag ekkora ez, akárhogy is nézi az ember. Helyezkedtem, ültem így, ültem úgy, de csak nem sikerült megtalálnom a kényelmes pozíciót, ráadásul ficánkolásra a konzol is állandóan elmozdult, kintebb jött, ferde lett, igazgathattam vissza állandóan.