Mindezt azért bocsátottam előre, mert Szemlélődő kérdésében a "páratlan", kerekítetlen magas hangrendű magánhangzók játsszák a főszerepet. Íme, a kérdés első része: Az iskolában ma is azt oktatják, hogy a vegyes hangrendű szavaink helyes toldalékolása bizonytalan és bonyolult, illetve mély hangrendű toldalékot javasolnak különösebb indoklás nélkül (amolyan "ez a szabály" alapon). Miért éppen mélyet kéne használni? Ha a magánhangzó-harmóniát vesszük alapul, akkor magas szótaghoz magas, mélyhez mély toldalék járulna, nem? Mi ez a magánhangzó harmónia pontosan? Az az érzésem, az iskolában is jól összekutyulják a dolgokat. Valójában kétféle dologról van szó. Vannak olyan vegyes hangrendű szótövek, amelyeknek a toldalékolása teljesen egyöntetű, sem ingadozás, sem más változatosság nincs benne. Például sofőr ∼ sofőrr e l vagy küklopsz ∼ küklopssz a l. Ezeknek szépen az utolsó magánhangzójuk határozza meg a toldalékolt alakok végződésének magánhangzóit, és teljesen érdektelen, hogy egyébként (idegen eredetük miatt) maguk a tövek nem harmonikusak, nemcsak egyféle hangrendű magánhangzót tartalmaznak.
Tartalom / 1. Hangok / 1. 2 Magánhangzók 1. 2 Magánhangzók A magánhangzók azok a hangok, amelyeknek kiejtése során a tüdőből kiáramló levegő nem ütközik jelentős akadályba: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű. A kiejtés időtartama szerint megkülönböztethetünk rövid és hosszú magánhangzókat: Rövid magánhangzók: a, e, i, o, ö, u, ü Hosszú magánhangzók: á, é, í, ó, ő, ú, ű A képzés helye szerint a magánhangzók lehetnek magas (elöl képzett) vagy mély (hátul képzett) hangrendűek: Magas hangrendűek: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű Mély hangrendűek: a, á, o, ó, u, ú A hangképző szervek a kiejtéskor már felkészülnek a következő hang kiejtésére, ezért a beszédfolyamatban a hangok a kiejtéskor nem tiszta képzésűek. Az egymás melletti és a távolabbi hangok egymásra hatását alkalmazkodásnak nevezzük. A magánhangzók alkalmazkodása: Hangrend: A szó hangrendje attól függ, hogy milyen magánhangzók szerepelnek benne. Ez alapján a szó lehet mély (pl. szoba), magas (pl. fürdő) és vegyes (pl. kocsi) hangrendű.
Az illeszkedés törvénye azt határozza meg, hogy az adott hangrendű szavakhoz milyen hangrendű toldalék kapcsolódhat. A magas hangrendű szavakhoz magas magánhangzót tartalmazó toldalék járul, míg a mély hangrendűekhez mély magánhangzós. A vegyes hangrendű szavakban az utolsó szótag magánhangzójának hangrendje a döntő. A hiátustörvény szerint két egymás mellett álló magánhangzó közé egy ejtéskönnyítő j-t iktatunk, például dió, fiú, tea. A mássalhangzóknál hét törvény van. Ezeknél érdemes íráskép és hangalak különbségére koncentrálnod. A zöngésség szerinti részleges hasonulás esetében a zöngés-zöngétlen párok váltják egymást. A képzés szerinti részleges hasonulás a nazális hangok váltakozására vonatkozik. Az írásban jelölt teljes hasonulás toldalékolt alakokban érvényesül. Az írásban jelöletlen teljes hasonuláskor két hangból csak az egyik érvényesül az ejtésben, az összeolvadáskor viszont a két hang összeolvad kiejtésben egy harmadikká. A kiejtés esetében a 3 szomszédos mássalhangzó közül nem ejtjük a középső hangot, míg a rövidülésnél a lejegyzett hosszú mássalhangzó helyett rövidet ejtünk.
Ennek a választásnak az alapja az ajakműködés. Az ajakműködés szerinti illeszkedés kiegészíti a hangrend szerinti illeszkedést. A magas hangrendű toldalékokban középső nyelvállású magánhangzók vannak ( ë - ö). Ha a magas hangrendű szótő utolsó magánhangzója ajakkerekítéses, akkor az ajakkerekítéses toldalékot kapcsoljuk a szótőhöz ( tükörhöz), ha ajakréses, akkor a toldalékban is ajakréses a magánhangzó (képhëz). Hiátustöltő mássalhangzók A magánhangzók egymásra hatása nemcsak a hangrend és az illeszkedés területén figyelhető meg. Ha a beszédben két magánhangzó kerül egymás mellé, nincsen olyan mássalhangzó közöttük, amely biztosíthatná a sima átmenetet a hangképző szervek átállásában. Ilyenkor jelennek meg a két magánhangzó közötti hangrésben (hiátusban) az úgynevezett hiátustöltő mássalhangzók. A régi magyar nyelvben és a nyelvjárásokban még többféle hiátustöltő mássalhangzónk volt, ma már csak a j tölti be ezt a szerepet. A kiejtésben olyan magánhangzók között jelenik meg, amelyek a nyelv függőleges vagy vízszintes mozgása tekintetében különböznek egymástól.
magas és mély hangrendű változattal rendelkeznek, míg a háromalakúak (-hoz, -hez, -höz; -on, -en, -ön) az ajakműködés szerint is illeszkednek: torhoz, de: tőrhöz. Vannak olyan szavaink is, amelyekhez látszólag ellentmondásos módon illeszkedik a toldalék: hídhoz (nem pedig *hídhez); író (nem pedig írő). Ezeknek az "anomáliáknak" nyelvtörténeti okai lehetnek: a szóalakok régebbi formájukban a maitól eltérő hangrendű magánhangzót tartalmazhattak, és az illeszkedés törvénye nem követte a hangváltozást. A vegyes hangrendű szavak esetében a toldalékolás többféle lehet. Vannak köztük ingadozó toldalékolású szavak (Ágnesnek vagy Ágnesnak; Athénbe vagy Athénba); és vannak olyan vegyes hangrendűek, amelyek csak magas vagy csak mély hangrendű toldalékot kapnak: parlamentbe, illetve tapétához. Hiátustörvény. A harmadik magánhangzótörvény a hiátustörvény Ha két magánhangzó között hiátus, vagyis hangűr támad, azt igyekezzük beszélőként megszüntetni. Olyan esetekben fordul ez elő, amikor a két egymást követő hang különböző hangrendű: tea, hiátus, leány, reám (a műút vagy az alááll alakok hiába tartalmaznak egymás után következő magánhangzót, nem érvényesül bennük a hiátustörvény).
Ennek kommunikációja szóban is elegendő, de ha a munkavállaló írásos formában kéri a munkáltatótól, akkor az köteles ennek eleget tenni és írásban elrendelni. 4 óránál tovább tartó rendelkezésre állás akkor kérhető, ha az: technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának, a közszükséglet kielégítésének, vagy pedig baleset, elemi csapás, súlyos kár, egészséget és környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása érdekében van. A készenléti idő alatt a munkavállaló a bérének 20%-t fizetségül megkapja, kivéve ha munkavégzésre is sor kerül, ugyanis ebben az esetben az alapbéren túl 50% túlórapótlék is megilleti őt. Készenléti jellegű munkakör Akkor minősítjük a munkavállaló munkakörét készenléti jellegűnek, ha a rendes munkaidő legalább egyharmadába munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. Tökéletes példa erre a recepciós vagy a portás munkavállaló. Akkor is készenléti jellegű munkakörről beszélünk, ha a munkavégzés alatt a munkavállalónak igen kevés feladata van. Ilyenkor hiába dolgozik több mint 8 órát, az ő munkakörében több ideig kell rendelkezésre állnia ugyanazért az összegért, mint az általános teljes munkaidőben dolgozóknak.
A készenlét és a készenléti jellegű munkakör legfontosabb jellemzői Kilépés a tartalomba Az elhatárolás gyakorlati szempontjai A készenlét és a készenléti jellegű munkakör fogalmának elhatárolása időnként nehézséget okoz még a bírói gyakorlatban is. Tapasztalataink szerint a gyakorlat az elhatárolás kapcsán az alábbiakat veszi alapul: esett-e a munkaidőre rendszeresen olyan időszak, amely nem igényelt munkavégzést; illetve a munkavállalónak pihenésre volt-e lehetősége (pl. ha a mind a 12 óra alatt a munkahelyen tartózkodott, le tudott-e pihenni). A bíróság az eset körülményeinek mérlegeléséhez a felek meghallgatásán túl bekéri például, de nem kizárólagosan a munkaidő-nyilvántartást, a munkaszerződést, a tájékoztatót, a munkaköri leírást és valamennyi a munkáltató rendelkezésére álló egyéb nyilvántartást. Láthatjuk, hogy a készenlét és a készenléti jellegű munkakör elhatárolása a munkajogi kérdésekkel összefüggő dokumentáció széles körét érintheti. A potenciális szankciók megelőzése érdekében javasoljuk, fordítson kiemelt figyelmet ezek gyakori felülvizsgálatára.
Önmagában a délután, vagy éjszaka teljesített munkavégzés műszakpótlékra nem jogosít. Ebből kifolyólag nem jár délutáni műszakpótlék annak, aki egyműszakban 8-16 óráig dolgozik, vagy ha ezt követően 16-18 óráig rendkívüli munkavégzést rendeltek el számára. Ha a munkaszerződésben rendelkeznek a bérpótlékról is, mindig egyértelműen meg kell határozni, hogy mennyi a munkavállaló személyi alapbére, és külön nevesíteni kell a bérpótlék mértékét vagy összegét, tekintettel arra, hogy a Munka tv. 145. §-a alapján a bérpótlék számításának alapja - eltérő megállapodás hiányában - a személyi alapbér.