Desmond bagley hajtóvadászat a szaharában z A labilis idegzetű fiú feltette magában, hogy felkutatja a roncsot. Csakhogy vannak, akik nem szeretnék, ha sikerrel járna, s üldözőbe veszik, hogy a sivatag ember nem járta vidékén eltegyék láb alól. Stafford és egy titokzatos amerikai, aki a sivatagot választotta otthonául, versenyt futnak az... Tovább Állapotfotók Könyvtári könyv volt. Állapotfotók A borító enyhén kopott. Csak ajánlani tudom, akinek tetszett a vámpíros sorozat, annak érdemes elolvasni ezeket is. Külön bírtam, h. néhány elem a Fekete Tőr Testvériség sorozatból is benne van. Nekem is ez lesz a következő a Testvériség után #2, 793 Gail Carriger - Lélektelen Hát jókat nevettem rajta #2, 794 Maurice Druon: Elátkozott királyok 1-6. Nagy kedvenc. Kb. 5 évente újra elolvasom az egészet. Párizsba készülőknek alap. ) #2, 795 Bán Mór: Hunyadi 1-6. Na ez szerelem volt az első betűtől az (egyelőre) utolsóig. Nagyon várom a 7. kötetet és remélem még lesz néhány utána is. Miért nem ezt olvastatják a gyerekekkel a töri órán?
A katasztrófát követő vizsgálat azonban még a hógörgetegeknél is nagyobb romboló erőt fed fel. Mint a túlélők tanúvallomásaiból kiderül, itt nem a természet, hanem az emberi hanyagság okolható a történtekkel. De ki vádolható ekkora hanyagsággal és miért? A szálak, melyekkel ki-ki a maga bábját rángatja, már-már összekuszálódni látszanak, miközben Ian Ballard, a fiatal ex-bányaigazgató egyre mélyebbre süllyed a vak gyűlölet és az intrikák tengerében. Ha nem sikerül tisztáznia magát, nemcsak a karrierje, hanem az élete is veszélybe kerülhet... Desmond Bagley - Hajtóvadászat a Szaharában Egy hadifelszerelést gyártó üzemből eltűnik egy Paul Billson nevű jelentéktelen kistisztviselő. Az üzem iparbiztonságáért felelős kémelhárító ügynökség főnöke, Max Stafford nem tartja fontosnak a dolgot, inkább csak rutinból jár utána. Amikor azonban a nyomozás során ismeretlen támadók összeverik, elhatározza, hogy törik-szakad, azért is kibogozza a rejtélyt. 8600 siófok liszt ferenc sétány 4 Bécsi szelet vendéglő margit krt Kicsi a bors de erős
És egyik műfaj sem megy a másik rovására. Ritkán olvasok ilyesmit, most ez nagyon tetszett. No meg az "öreg" Byrne, aki a legtalpraesettebb volt a szereplők közül. Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre. (Nekem egyébként az eleje sem volt annyira nehéz, mint azt néhányan írtátok. ) Amapola P >! 2015. július 5., 01:01 El kell jutni addig a pontig a történetben, amikor főszereplőnk eljut Afrikába … onnantól kiváló könyv: nagyszerű kalandok, titok, humor és a sivatag (sőt a különféle sivatagok) érzékletes leírása. ChEebor >! 2017. március 31., 06:12 Nagyon jó kalandregény, mely ügyesen kezeli a valóságot a fikcióval. Nagyon érdekes, ám kissé lassú indulás után hősünk eljut a Szaharába, ahol megkezdődik az üldözés. Aztán van itt minden, ami egy ilyen sztorihoz kell: kedvelhető, emberi főhősök, egzotikus és nagyon szépen megrajzolt környezet, szuper történet, veszedelmes gonosztevők… És egy jó rejtély, amely értelemszerűen csak a végén oldódik meg. Egyszóval igazi angol kalandregény, a legjobbak közül.
A BÉKAKIRÁLY Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdõ sötétlett; sûrû lombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút. Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdõszélre leült a kút kávájára, úgy pihent a mélybõl áradó hûvösségben. Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az aranygolyócskáját, földobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb játéka. Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygömb leesett a földre legurult a kis lejtõn, be egy lyukba, azon át a kútba. A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben. Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére. A békakirály, Rajzfilmek, mese filmek, online gyerek videók, animációs sorozatok ingyen. - Kidz.hu. Egy ideig csak nézett, nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kõpadra, szemébõl kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni.
Amint így mennek, egyszerre csak reccsenés hallik, mintha kettéroppant volna valami. A királyfi hátrakiáltott: Tengely törik, rúd szakad tán? A hűséges Henrik meg azt felelte: Egyiknek sincs baja, gazdám; csak a szívem pántja pattan: bánatomban rávonattam, mikor a kút vizében béka voltál a mélyben. A békakirály mese youtube. Még kétszer hallották útközben a reccsenést. A királyfi mind a kétszer azt hitte, a kocsival történt valami baj. Pedig csak a vaspántok pattantak le a hűséges Henrik szívéről. Forrás: Kép: pixabay
Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrű lombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút. Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdőszélre leült a kút kávájára, úgy pihent a mélyből áradó hűvösségben. Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az aranygolyócskáját, földobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb játéka. Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygömb leesett a földre legurult a kis lejtőn, be egy lyukba, azon át a kútba. A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben. Mozaik digitális oktatás és tanulás. Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére. Egy ideig csak nézett, nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kőpadra, szeméből kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni.
Ahogy a nap fölkelt, fényes nyolclovas hintó gördült a palota elé, mind a nyolc ló habfehér, arany a szerszámjuk, strucctollas csótár a fejükön; hátul a hágcsón pedig ott állt a királyfi szolgája, a hűséges Henrik. Ez a derék szolga úgy elbúsult, mikor a boszorkány békává varázsolta a gazdáját, hogy hármas vaspántot kellett a szíve köré kovácsoltatnia, nehogy szétrepedjen bánatában. A hintó előállt, a hűséges Henrik besegítette az ifjú párt, aztán visszakapaszkodott a hágcsóra, onnét tekingetett széjjel a vidéken, s közben halkan fütyörészett, mert hát azt sem tudta, hová legyen örömében, amiért a gazdája megszabadult a varázslatból. Amint így mennek, egyszerre csak reccsenés hallik, mintha kettéroppant volna valami. A békakirály mese. A királyfi hátrakiáltott: Tengely törik, rúd szakad tán? A hűséges Henrik meg azt felelte: Egyiknek sincs baja, gazdám; csak a szívem pántja pattan: bánatomban rávonattam, mikor a kút vizében béka voltál a mélyben. Még kétszer hallották útközben a reccsenést. A királyfi mind a kétszer azt hitte, a kocsival történt valami baj.
- Mind megteszem, amit kívánsz, csak hozd vissza a golyómat! - mondta örvendezve a királylány magában azonban ezt gondolta: "Ugyan mit fecseg ez a buta béka! Csak nem képzeli komolyan a dolgot? Hogy lehetne pajtásom, ha egyszer odalent kuruttyol a vízben? " A béka pedig, amint az ígéretet megkapta, lebukott a kútba, s alighogy a királylány a gondolata végére ért, máris előbukkant; szájában az arany-golyóval; odatotyogott vele a gyepre, és a lány elé gurította: Annak nagyot dobbant a szíve az örömtől, amint kedves játékát viszontlátta; fölkapta, és elszaladt vele, ügyet se vetett többet a békára. Az nagy brekegéssel kiáltott utána: - Várj csak! Várj csak! Vegyél az öledbe; én nem tudok olyan gyorsan futni, mint te! De hiába hajtogatta, ahogy a torkán kifért, hogy "Kvakk! Kvakk! " meg "Várj csak! Várj csak! " - a királylány dehogyis várta meg, örült, hogy megszabadult tőle. A békakirály | Ad Librum kiadók. Attól fogva, hogy hazaért, eszébe sem jutott többé a csúnya jószág. Hanem másnap, mikor éppen ebédnél ültek, és a királykisasszony jóízűen falatozgatott az aranytányérjából, egyszerre csak valami furcsa placcsogás hallatszott odakint a márványlépcsőn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, aztán - egypercnyi csend után - kopogtattak az ebédlőterem ajtaján, és valaki azt kiáltotta: - Kis királylány nyiss ajtót!
Elmondott mindent töviről hegyire: hogy hogyan vesztette el az aranygolyóját, meg hogy mit ígért érte cserébe a békának. Mire végére ért a történetnek, a szeme tele lett könnyel, és úgy rebegte: - Jaj, ha én ezt tudtam volna! De sosem gondoltam, hogy kibúvik a kútból, és utánam jön! Akkor a béka megint kopogtatott, és másodszor is bekiáltott: Kis királylány, nyiss ajtót! Elfeledted, mit ígértél tegnap künn a kút vizénél? Kis királylány, nyiss ajtót! Én vagyok itt, nem hallod? Hogyne hallotta volna szegény! Hiszen éppen az volt a baja, hogy hallotta. Hát még mikor az édesapja ráparancsolt: - Amit megígértél, meg is kell tartanod! A békakirály mese 3. Menj, és engedd be! A királylány ajtót nyitott, a béka meg nyomban beugrott, és a lány nyomában egészen a székéig placcsogott. Ott leült és rákiáltott: - Végy föl magad mellé! A királykisasszony tétovázott, de a király megint rászólt: - Ígéret szép szó ha megtartják, úgy jó! Erre aztán, bárhogy utálkozott mit tehetett? - fölvette. Hanem a béka nem érte be ennyivel: a székről fölkívánkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon ült, így szólt: - Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted.
Várj csak! " - a királylány dehogyis várta meg, örült, hogy megszabadult tőle. Attól fogva, hogy hazaért, eszébe sem jutott többé a csúnya jószág. Hanem másnap, mikor éppen ebédnél ültek, és a királykisasszony jóízűen falatozgatott az aranytányérjából, egyszerre csak valami furcsa placcsogás hallatszott odakint a márványlépcsőn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, aztán - egypercnyi csend után - kopogtattak az ebédlőterem ajtaján, és valaki azt kiáltotta: - Kis királylány nyiss ajtót! - Neked szólnak - mondta a király -, eredj, lányom, nézd meg, ki az. A királylány nem szívesen mozdult a helyéről, de hát az édesapjának nem mondhatott ellent. Kinyitotta egyarasznyira az ajtót, de nyomban be is csapta, és halotthalványan szaladt vissza az asztal mellé. - Mi az, édes lányom? - kérdezte a király. - Mitől ijedtél meg annyira? Talán egy óriás van odakünn, és el akar rabolni? - Jaj, dehogy, édesapám - felelte a királylány -, nem óriás az, csak egy rusnya béka. - És mit akar tőled az a béka? Mit tehetett mást a királykisasszony?