Mit is mondjak? Most valami olyat kéne mondanom, amit még sohasem mondtam hiszen eddig mindig csak óvódás voltam. Ősztől pedig már iskolás leszek, illene, hogy ettől okosabb is legyek. Mégsem jut eszembe semmi bölcs dolog, csak az: de jó, hogy még óvódás vagyok! Búcsú az ovitól Milyen jó volt alád állni, te nagy gesztenyefa! Ilyen nagy fám nem lesz nekem, nem lesz többé soha. Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Kovács Barbara gyermekversei. Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok. Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt játszani veletek. Igaz, hogy a hajónkon sokszor ti voltatok, De mókuskerekezni minket is hagytatok. Ezért most kívánjuk nektek kedves nagyok, Hogy az iskolában legyen jó dolgotok. Búcsúzásul én is iskolába holnap. 10. KÖZÉPSŐSÖK Kérelem Amikor a kisiskolás elindul az útján, megkérjük, hogy mosolyogjon mindenki az utcán.
Milyen jó lesz nekem, ha már olvasni tudok, csillagokról, madarakról mindent elolvasok! Cak azt nem tudom, a DÍNÓMAT majd ott hová tegyem, ha az iskolában leszek... hát kellett ez nekem? Megnőttem... Sokan mondogatják: - Megnőtt ez a gyerek! - Bizony megnőttem, iskolás leszek! Nem tudom... ennek most örülnöm kéne? Biztosan. De én nem örülök mégse'. Nem szeretném itt hagyni az óvódát soha, nem tudom milyen is lesz az az iskola?! A barátaim közül is sokan itt maradnak, az iskolában idegen gyerekek fokadnak. És új nénik, új bácsik, - tanárok, azt hiszem, jobb volna az óvónénit magammal vinnem... vagy, ami még jobb, tudom a megoldást ide hozom az oviba az egész iskolát! Fontos dolgok Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe, hogy például: az iskolában van-e medence? Kovács Barbara - Középsősök búcsúja a nagyoktól - Óvodai ballagó versek. Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát. Azért mi sem búslakodunk, itt a mackó, s labda. Jövőre meg találkozunk az iskolapadban. Takács Klára: Ovisok búcsúja Látjátok, én hogy megnőttem, Iskolás lesz már belőlem!
Addig arra kérem Az új nagycsoportot: Mackóra, babára Viseljenek gondot. Vigyázzatok könyvre, Kisszékre, kiságyra! Kedves új nagycsoport! A viszontlátásra! Niki Maci, baba átadása 15. Erdő közepében járok…CD-ről, virágok átadása, párba állás, kapu tartás, végigvonulás a folyosón 16. Kovács Barbara Középsősök Búcsúja A Nagyoktól / Kovács Barbara - Középsősök Búcsúja A Nagyoktól - Óvodai Ballagó Versek. Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba, egész nap ülni kell, csöndben figyelni, nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni? Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni. Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni, de minek? Tudok én ülve is beszélni! Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam, száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban, meg még füzetet is, legalább huszat, az egész táskát inkább vinné el a huzat! Szomszéd Laci ijesztgetett: - Majd fekete pontot kapsz! - Na és, majd rajzolok belőle bogarat! A fekete pont lesz a bogárnak a hasa, hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza! Néha azt gondolom, az iskolában talán lesz valami jó is, mondjuk néhanapján, például az, hogy tanulunk betűket, és majd én olvasom a kedvenc meséimet.
A cipőnket megkötötted, az orrunkat törölgetted, a ruhánkat hajtogattad, fésülgetted a hajunkat. Tanítottál söprögetni, teríteni, ágyat vinni, kezet mosni, arcot mosni, öltözőben rendet rakni. Hogyha sírtunk, vígasztaltál, rosszak voltunk, jól megszidtál, tanítottál szépen kérni, amit kaptunk, megköszönni. Mi most megköszönjük néked három évi kedvességed, türelmedet, szereteted, sose felejtük nevedet! Ballagóinduló Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok, Többet vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok. Www balaton szelet hu minden 4 nyer 4
SZABÓ LŐRINC Tücsökzene Szeretettel ajánljuk mindenkinek különleges zenés előadásunkat, amelyen Szabó Lőrinc versei, "tücsökzenéi" mellett megszólalnak neves költőnk kedvenc zeneszerzőinek művei! "... óh zene, mennyei be jó átadnom magamat neked, s keretezni szárnyas képeidet, hegedűk, suhogásotokat, harsonák, villámtornyaitokat, a tengeredét, teljes zenekar,... Szabó lőrinc tücsökzene vers. " (Szabó Lőrinc) "Bizony jó volna Mozartnak, mozartinak lenni. " Műsoron: Mozart, Beethoven és más szerzők művei Közreműködnek: a Kreatív Zenei Műhely zenészei Előadó: Ferge Béla A meghívásokat, felkéréseket az alábbi e-mail címen és telefonszámon fogadjuk:
SZABÓ LŐRINC: A törvénytelen szép Tücsökzene - CCLXXXI. Ahogy repül az élet, évre év, egyre kevésbé tudom, mi a szép, egyre kevésbé értem magamat, hogy régen csak bizonyos arcokat hittem annak, csak ilyen vagy olyan szemet, szájat; mintha nem is magam ítéltem volna, hanem más, aki értelmetlenül válogatta ki a vonzót s rútat, s megszegényített. Aztán elhagytam a törvényeket s most türelmesebb, gazdagabb vagyok: előre látom a pillanatot, mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet, a belső formát. Milliméterek összhangja szabta, ki tessék, ki nem? Tücsökzene – 120 éve született Szabó Lőrinc - Cikk - Szabadság hírportál. Ma sok egyéb is; és a szerelem, ahogy tanít idő s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb Link................ SZABÓ LŐRINC: Sírfelirat Tücsökzene - CCXCII. A legtisztább a leggyermekesebb, a legnaivabb, az egyetlenegy, a minden szavát mindíg szenvedő, a legkönnyebben félreérthető, a legfájóbb, legbecsületesebb a legszomorúbb, az egyetlenegy. Az volt, tudom, állom és hirdetem, nem volt az övénél nagyobb gyötrelem, nem volt még egy oly igaz akarat, nem aki oly érdeketelen maradt, csak így mondom, legközönségesebb szavakkal: ő, ő az egyetlenegy.
Én tudom csak, én voltam ott vele, mind tévedett, aki szólt ellen, fény- s árnyérzékeny aranymérlegen százszor megmértem s így ismételem: mindenre elszánt lelkiismeret, a legtisztább egyetlenegy! Link SZABÓ LŐRINC: Csak őket láttad És arcok jöttek mindig, emberek, és nők rázták arany fürtjeiket: csak őket láttad, utcán, vonaton, munka közben, mindenütt. Sárga som hozta márciust, tavaszi bokák s kék szemek szálltak rőt nyaradba át, s ősz gyúlt rád, s hóval örvénylett a tél, de sose fogytak, akiket a vér hívott s a vágy: sugárzó életek, nők lengették sötét fürtjeiket, és ha társultak utadhoz, ha nem, örültél nekik: örök-részegen bámultad őket, hús-virágokat, szájuk rózsáját, a ruha alatt a csupasz mozgást, édes szívüket és még édesebb fecsegésüket; csodáltad őket, isten műveit, s bennük fürödtek gondolataid. Szabó Lőrinc: TÜCSÖKZENE A nyugodt csoda - Szabó Lőrinc: TÜCSÖKZENE A nyugodt csoda Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis j.... Szabó Lőrinc: Tűzvész................ Tücsökzene: XIX: Tűzvész... "Anyuka! "... A belső szobát láng zúgja be, haragos, sárga láng, a padlón a tört lámpa, iszonyú sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl szék, függöny, asztal, fel a plafonig csapja ujjongó, égő karjait a szétfolyt petróleum... "Anyuka!
(Borítókép: Szabó Lőrinc - Rippl-Rónai József pasztellrajza, 1923)
317 A neved Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se, – jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet: nevedet, édes, a pár szótagot, mely tündéri burkoddá változott, röpítő közegeddé, nevedet, mely körém gyujtja az emlékedet, fűszerként csendít a nappalon át s beillatosítja az éjszakát s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy már majdnem te vagy, amit beszivok, már majdnem te: minden lélegzetem veled itat és zsongat édesen: édes neved betölti szívemet s csak titka, te, vagy nála édesebb.
Tücsökzene (1, 2, 73, 111, 171, 243, 276, 317) 1 A nyugodt csoda Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor, így este, ablakot nyitok. nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy csak szép a világ - és hogy amiként szobámba a rét vigasznak lengeti be fűszerét, a hömpölygő, meleg szénaszagot s benne az ezer szikra csillagot s a parázs holdat, ti is úgy külditek, olyan lélekkel, köszöntésetek, úgy építitek, hangokból, puha zenéből, ide, az ágyam köré, az izgatott nap romjai fölé, azt, ami örömünk volt valaha, közös örömünk: a nyugodt csodát, a zengő, boldog, nyári éjszakát. Szabó lőrinc tücsökzene érettségi tétel. 2 Síppal, hegedűvel Ü-vel, i-vel kezdődik a nyitány, síppal, hegedűvel. Egész délután szólt már; de ahogy száll az éji csend, úgy frissűl -- hallod? -- ami benne zeng: ű zeng, i cirpen, mélyen, magasan, válasz villan rá s máris vége van, ű-rű-krű, kri-kri, minthogyha a fű -- ezer hang együtt mindjárt gyönyörű, s mind sűrűbben zeng, és gyűrűzve, mint sziget körűl a hab ostroma, mind sűrűbb a zene, árad, megtolúl, s ütve-penditve keresztűl-kasúl a felszikrázó ü-ket és kri-ket s hang-nyilaikat, fény-gyűrűiket úgy csapja égig e tündérkürtcsatát, idegeid, füled káprázatát, hogy másnap is csupa i vagy meg ű, csupa síp, csupa tücsökhegedű.
– hisz most ébredek rá, igen: Becsnek én egy telét sem ismerem, se őszét, tavaszát!... – óh béke! Nyár... Károg a rím: mindennek vége már! 171 Katóék háza Ettől kezdve Katóék háza lett a sugárzó központ. A képzelet megtalálta misztikus otthonát, s Debrecen elsüllyedt. Hat napon át csak azt vártam, csak a hetediket, hogy megint ott, megint nála legyek, megint édes igézetben a jövőnek, ott, ahol vers, muzsika, modernség várt, összhang és ami csak volt valaha szivárvány gondolat s szépség, időtlen és nemzetközi. Oly keveset tudtam még!... És aki mindezt adta, s később nap-nap után vendégül látott: lehetett a lány, aki szép volt, komoly, és Pestre járt (s ismerte Adyt s tegezte "Mihályt", Babitsot), ő, ki fény volt s révület: lehetett-e istennél kevesebb? 243 Babits Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat.