Zavarba ejtően magamra ismertem a főszereplő Gregben – azzal a különbséggel, hogy engem többször vertek meg a suliban, mint őt – és nagyon-nagyon megszerettem őt. És hát a többieket is, nem akarok spoilerekbe belemenni, de ennek egy alapfilmmé kell(ene) válnia. Amúgy nagyon indie, nagyon szépen fényképezett, valamint nem vagyok olyan nagy filmelemző/szakértő, de jó pár kamerabeállításnál feltűnt, hogy "hú, ez tök jó". És most megyek kicsit ölelgetni a párnámat. viky0222 2018. október 1., 18:26 Most szomorú vagyok, de nem azért, amiért kéne. Hanem mert óriásit csalódtam a filmben. Én earl és a csaj aki meg fog halni. Őszintén szólva, végiguntam az egészet, egyszerűen nem tudott meghatni egyetlen részlete sem. Egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni, sőt, Earl, ahhoz képest, hogy címszereplő, alig szerepelt, pláne értelmileg. Csak úgy volt. A történetben (és a filmben is) igazából két dolog tetszett. Az egyik, hogy spoiler A másik pedig az, hogy életszagúbb, mint más hasonló, rákos történetek. Életszagúbb próbált lenni, de annyira azért nem sikerült, hogy megmentse a filmet.
A filmnek egészen a fináléig sikerül elkerülnie, hogy az amerikai tinifilmek szokásos közhelyeit szője történetébe, és még a legismertebb toposzokat – lásd a "véletlen drogozást" – is fel tudja dobni szarkasztikus humorérzékével és vizuális kreativitásával. Szatírával van tehát dolgunk, melynek csípős nyelvezete, ironikus stílje sokkal üdítőbb a giccsmélyre merülő, siratós filmeknél ( Most jó, Csillagainkban a hiba), melyek divatot teremtettek a rákos-szerelmes tinikről szóló történeteknek. A rákkal viccelni is lehet, tudjuk legalább a Fifti-fifti óta, hiszen az ember is gyakran ezt teszi: humorral kendőzi el a valóságot. Az Én, Earl… ennek megfelelően a halálos betegséget is tárgyilagosabban kezeli, az akaratpróbáló kezelésekből és a szürke hétköznapokból kivonja a drámát, minek helyén a csendes elmúlás, a lassú felmorzsolódás marad. Könyv: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (Jesse Andrews). De ez csak a műfajjal szembeni lázadás, a sztoriba cseppentett valóság egy kis szelete – a film különben nem a rákról szól. Ha valamiről, akkor inkább a barátságról és a magába gubózó fiatalságról.
Az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni nem véletlenül kapta meg a zsűri és a közönség díját is a Sundance Fesztiválon: szokatlan, friss, ötletes film. És nagyon vicces. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Greg 17 éves, és meg van róla győződve, hogy mormotaképe van. Ennél is súlyosabb problémája, hogy anyja rákényszeríti, menjen át az egyik iskolatársához és beszélgessen vele. [ Berzsenyi Dániel Könyvtár - www.bdmk.hu]. Mert Rachel rákos, és barátra van szüksége. Ám ez az ismerkedés alapvetően ellenkezik Greg elveivel. Ő ugyanis senkivel sem barátkozik, hogy ne kelljen sehová se tartoznia, és így semelyik iskolai klikknek ne legyen az ellensége. Mindenkivel jóban lenni, de észrevétlen maradni – ez Greg stratégiája a konfliktuskerülésre. S bár gondosan felépített menedéke annak rendje és módja szerint összedől a történet során, az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni egyik legnagyobb erénye, hogy nem sok minden történik benne a tinédzsersztorik – közelebbről: a rákos tinikről szóló románcok – rendje és módja szerint. Erre mindjárt Greg hívja fel a figyelmet, aki a film öntudatos narrátoraként bizonyos pontokon megállítja a sztorit, vázolja, mi történne a negédes verzióban, majd örömmel cáfol: ez nem egy romantikus mese, itt nem lesznek életre szóló tanulságok, és nem szeretnek majd egymásba a halál árnyékában.
Szerelmes dal Rómeó Vérzik Igazságot csak a túloldalon találsz, De neked tudnod kell, ez valami másról szól. A test az lehet a régi, de a lélek vándorol, És, ha nem raksz rá bilincset, könnyen elkóborol. A remény hal meg utoljára, azt mondják, De belül a szívet kicserélni nem tudják. Hiába üvölt, de nem hallod már, Régen volt, amikor hallgattál rám, Pedig szétfeszíti testem, a lelkem, nem bírom már! Refr. : Nekem minden napra kellesz, Nélküled itt bent sötétebb a világ, Nincs is csak szív, és semmi más. Rómeó vérzik szerelmes dal dalszöveg generátor. Én válaszolok, Te kérdezz, Tudom jól, te így is megértesz, Te vagy az én zsákomon a folt ma már. -solo- Hiába üvölt a szívem, Nem hallgatsz rá, Pedig szétfeszíti testem, a lelkem, Nem bírom már! Refr.
Az akusztikus gityó a refrént szinte kirepíti az égbe. Szerintem ez a dal is egy tipikus koncert kedvenc lesz. " KÉT X UTÁN "Ezt a számot az őszi turné egy állomásán mutattam meg a srácoknak. Az öltözőben találtunk is egy zongorát hozzá... A stúdióban viszont Zumi barátunk zongorázta fel. Ő az, aki az Utca az én hazámban is zongorázik, nagyon érzi ezt a stílusunkat. Fasza kis dal arról, hogy volt egy-két ember aki kihullott mellőlünk, de ez a trió atombiztos jelenleg. Nagyon egy húron pendülünk, jól érezzük magunkat egymás társaságában, szinte minden nap látjuk egymást. Olyan ez, mint egy szerelem. És még rengeteg jó dalt fogunk együtt írni! " KELL EGY ÚJABB ÁLOM "Ez a nóta sokáig kapufa volt, egyikünknek sem volt a favoritja. De amikor elkészült, megkapta a végső formáját, nekem egyből bejött. Olyan kis Ozzys refrénje van. Szörényi Levente-Koncz Zsuzsa:Balladák. Elsőre fura a fülnek, de aztán ki sem tudod verni az agyadból. Annyira ellentéte a laza Nyár van végre dalnak, hogy adta magát, ezt mutassuk meg másodikként a rajongóknak.
A portrébeszélgetés során ugyanis a megszokottnál közvetlenebb módon enged mély betekintést az életébe és az alkotói folyamataiba, miközben a bensőséges kitárulkozás jeleneteit a Momentán Társulat színészei keltik életre. A beszélgetést követően Saiid live előadása zárja az estét. Saiid a oldalán ide kattintva. Nyitókép: A38 hivatalos