Cover: Kötött ISBN: 9789634680772 Language: magyar Size: 21 Page no. : 432 Publish year: 2018 -10% 4 500 Ft 4 050 Ft Out of stock Discounted prices are valid only for orders placed through our webshop. "A politikát soha nem azonosítottam a pártpolitikával, még kevésbé a hivatásos politizálással. Mindig abból indultam ki, hogy valamennyien felelősek vagyunk saját környezetünkért, hazánkért, a bolygóért. " Schiffer András Zöld jelzés címen foglalja össze politikai nézeteit, meglátásait a mai Magyarország közelmúltjáról és jelenéről. Az előző évtized döntő helyzeteit is megidéző kötetben az olvasó olyan létfontosságú ügyekben olvashatja a szerző meglátásait, mint a zengői lokátorépítés, a köztársasági elnök szerepe vagy éppen Magyarország uniós csatlakozása - emellett a olyan alapkérdéseket, fogalmakat tisztáz, mint a demokrácia vagy éppen a politikai felelősség kérdése. Related books
"A politikát soha nem azonosítottam a pártpolitikával, még kevésbé a hivatásos politizálással. Mindig abból indultam ki, hogy valamennyien felelősek vagyunk saját környezetünkért, hazánkért, a bolygóért. " Schiffer András Zöld jelzés címen foglalja össze politikai nézeteit, meglátásait a mai Magyarország közelmúltjáról és jelenéről. Az előző évtized döntő helyzeteit is megidéző kötetben az olvasó olyan létfontosságú ügyekben olvashatja a szerző meglátásait, mint a zengői lokátorépítés, a köztársasági elnök szerepe vagy éppen Magyarország uniós csatlakozása – emellett a olyan alapkérdéseket, fogalmakat tisztáz, mint a demokrácia vagy éppen a politikai felelősség kérdése.
– Akkoriban az egyik irodalmi és közéleti lapba kanyarítottam cikket arról, mennyire felháborító, hogy a minisztérium jó hír megsértése miatt perelhet ellenzéki képviselőket – mondta a szerző, aki korabeli írásában azt is pedzegette – a 2010-es kormányváltást előrevetítve –, hogy vajon lesz-e olyan ellenzéki erő, mely hitelesen emel majd szót a jogállam védelmében, és nem játszotta még el a becsületét úgy, mint a 2006-os balliberális kormánypártok. Fotó: ári Andrea Terítéken a politika Schiffer Andrással Farkas Attila Márton beszélgetett, az est során a hazai baloldal betegségeiről, a szellemi erőtér hiányáról, a globalizációkritikus áramlatok térnyerésének esélyeiről, a kétsebességes Európa hibáiról, valamint a Schiffer által álbaloldalinak nevezett MSZP-ről és utódpártjairól is szó esett. Górcső alá került a hazánkat elmarasztaló Sargentini-jelentés is, amellyel kapcsolatban az LMP egykori arca kiemelte, hogy feltehetően nem a magyar jogállam és demokrácia miatti aggodalom miatt dobták le ránk az uniós atombombát.
Mese és mesefeldolgozás a hideg téli napokra. A nyulacska harangocskája (népmese) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza. Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fá a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát.
A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét. A nyulacska elment a tehénhez, kért tőle tejecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét. A kaszás adott is füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörűkövet, a köszörűkő megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát. Mesét mondok nektek a nyulacskáról meg a harangocskáról. Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában: "Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat! " Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza. Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát. Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt. Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát.
A nyulacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére! (népmese) MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt megfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát; vadász meglőtte a bikát; bika megitta a vizet; víz hajtotta a köszörűkövet; köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát; fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát. De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára: giling-galang - szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska. Aki nem hiszi, járjon utána!
A nyúlacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába és mindig ott tartotta. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére. (Szörcse, Gergely Mária 74 éves. – 1948. Molnár András)