Remix Lyrics Magyarul Nagy lászló élete és munkássága Magyarul Bábelben - irodalmi antológia:: Nagy László oldala, Magyar életrajz László moholy-nagy 16. ); Takács Imre: N. betlehemesei (vers, Kortárs, 1979. ); N. Emlékszám (Alföld, 1986); Görömbei András: N. költészete (Bp., 1992); Tarján Tamás: N. tekintete (Bp., 1994). Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. júl. 17. – Bp., 1978. jan. 30. ): költő, műfordító, József Attila-díjas (1950, 1953, 1955), Kossuth-díjas (1966), Ágh lstván költő bátyja. Apja ~ Béla és anyja, Vas Erzsébet parasztok voltak. Szülőfalujának és a Bakonynak népdalkincsét, hiedelemvilágát, folklórját felhasználta költői kifejezésmódjában, képi világában. Iszkázon járt elemi isk. -ba. Tízéves korában csontvelőgyulladás következtében bal lábára megbénult. Tanulmányait a pápai ref. kollégiumban végezte. Magyar tanára Szatmáry Sándor volt. Ebben az időben keserű hangú, kamaszosan búsongó verseket írt. Festőnek készült és rajzolni tanult a pápai Képző Társulatban. 1946-tól népi kollégista Bp.
Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. júl. 17. – Bp., 1978. jan. 30. ): költő, műfordító, József Attila-díjas (1950, 1953, 1955), Kossuth-díjas (1966), Ágh lstván költő bátyja. Apja ~ Béla és anyja, Vas Erzsébet parasztok voltak. Szülőfalujának és a Bakonynak népdalkincsét, hiedelemvilágát, folklórját felhasználta költői kifejezésmódjában, képi világában. Iszkázon járt elemi isk. -ba. Tízéves korában csontvelőgyulladás következtében bal lábára megbénult. Tanulmányait a pápai ref. kollégiumban végezte. Magyar tanára Szatmáry Sándor volt. Ebben az időben keserű hangú, kamaszosan búsongó verseket írt. Festőnek készült és rajzolni tanult a pápai Képző Társulatban. 1946-tól népi kollégista Bp. -en. Az Iparművészeti Isk. -ban Borsos Miklósnál tanult alakrajzot, a Képzőművészeti Főisk. festőtanszakán Kmetty János növendéke volt. Végül magyar irodalom és filozófia szakos hallgató a bölcsészettudományi karon. Kollégista éveiben kötött barátságot Juhász Ferenccel, Simon Istvánnal, Kamondy Lászlóval, B. Nagy Lászlóval (hogy tőle különbözzék, kezdetben F. Nagy László néven publikált).
1952 nyarán házasságot kötött Szécsi Margit (1928–1990) költőnővel. A következő évben fiuk született. Ezekben az években két verseskönyve jelent meg: A nap jegyese (1954) és A vasárnap gyönyöre (1956). A korábbi a sematizmussal szakító pályafordulat, a költői magáratalálás tükre, a későbbi pedig már a markánsan megmutatkozó lírai forradalomé. 1956 végéig terjedő korszakát egészében először a Deres majális című gyűjteményes kötet mutatta be. Az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, valamint vérbe fojtásának élményköre mélyen megrendítette Nagy Lászlót is. Másodszor is szembe kellett néznie, számot kellett vetnie azokkal az eszmékkel, amelyekkel 1945 táján eljegyezte magát. Alkotói válsága nem volt, de a hivatalos irodalompolitika elítélte őt, nem tartotta "szocialista" költőnek, műveinek szemléletét és poétikáját is elutasították. Munkanélkülivé vált, ekkor kezdett ismét fordítani, most már nem csak népköltészetet. Költői életművénél mintegy kétszer terjedelmesebb a műfordítói. Ennek mintegy fele népköltészeti: főként bolgár és más délszláv népek folklórjának javát felvonultató.
1949 őszén fiatal költőként küldték ki Bulgáriába azzal a céllal, hogy tanulja meg a nyelvet, s fordítsa a bolgár irodalmat. Vakációs megszakításokkal közel két évet töltött itt, és később is sokszor visszatért ebbe az országba. Nyelvtanára népköltészeti alkotásokon keresztül ismertette meg őt a nyelvvel és kultúrával. Ez igen szerencsés módszernek bizonyult: rákényszerítette, hogy alaposan elmélyedjen a magyar népköltészetben s annak elméleti irodalmában (ennek a költői forradalom szempontjából hamarosan megmutatkoztak az eredményei). Első népköltészeti gyűjteménye 1953-ban jelent meg (Szablyák és citerák). Hazatérése után szembesült a Rákosi-korral, a gyökeresen megváltozott viszonyokkal. Nehezen tájékozódott, eszmélése vontatott, fel kellett dolgoznia az ellentétes élményeket. 1952 nyarán már határozottan látta feladatait, radikálisan szakított az 1948 utáni években nála is megmutatkozó sematikus szemléletmóddal és a hozzá kapcsolódó szegényes poétikai eszközökkel, amelyek második kötetét jellemezték ( A tüzér és a rozs, 1951).
Az 1848. évi követelések egyike volt, hogy "a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak", amit a XXI. törvénycikk szentesített. "Szabad legyen itt figyelmeztetni hazánkfiait, kik a nemzeti ügy mellett buzogva a győzelem után a diadalt a háromszínű zászló feltűzésével ünneplik, hogy a magyar tricolor a rózsaszínt nem ismeri. Fehér zöld piros zászló. Oda tiszta, úgynevezett királyveres kell, mégpedig a színek fekmentes irányban következő renddel, felülről kezdve: veres, fehér, zöld. — A zöld, fehér, veres a mexicoiak zászlója". (Ellenőr, 1848. március 21. ) Az indoklás kifejtette, hogy a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége. A magyar zászló és címer napjának a beterjesztők – Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető és Németh Szilárd frakcióvezető-helyettes – eredetileg március 23-át, az 1848-as XXI.
Most olvastam egy cikket és nagyot nevettem. Remélem mindenki tudja, hogy a románok nem csak Erdélyt, de az egész Tiszántúlt is akarták. Csak Erdélyt kapták. Mi meg vissza akarjuk kapni. Erre valaki javasol egy ilyet a játékban:
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísértete; Föl- föltűnik s lebúvik nagy hamar Ha vert az óra odva mélyibe. Hogy hallgatunk! Férfi a gyep szélén - Mozgástér - Lánczi Tamás blogja. a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét.