Ahogy a Norvég erdő című, kultikussá vált regényében, most is a felnőtté válás veszteségeinek, a nagyvárosi ember elmagányosodásának, elvágyódásának és elbizonytalanodásának okait kutatja.
Moesko_ I P >! 2020. április 1., 18:11 Murakami friss regényében nagyjából ugyanazok az előnyök, mint a hátrányok. Ezeken kívül pedig alig találni mást. A Geopen tizenegyedik magyarul megjelent Murakami-regényéhez érve óhatatlanul is felmerül az önismétlés gyanúja, rögtön a fülszöveg olvasásakor. Ismét egy középkorú, kiüresedett, magányos férfi történetét olvashatjuk, aki keresi önmagát meg a múltját meg a jelenét meg a szokásost. Igazán jó írók ezt az egyébként nem túl eredeti témát akár még a sokadik könyvükben is érdekesen tudják feldolgozni. (Majdnem) mindenki kedvenc japánja ezúttal azonban legfeljebb korrekt színvonalat ütött meg. A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei - Könyvtacskó. A történet tehát ennek a tipikusan murakamis férfinak az unatkozásából indul. Harminchat éves, gyerekkori hobbijának hódoló munkával (vasútállomásokat tervez), pompás tokiói lakással, ugyanakkor teljesen sótlan magánélettel. Van ugyan egy barátnőszerűsége, de egyelőre nem valami szenvedélyes kettejük kapcsolata. A nő, Szala szerint azért, mert a férfi lelkét nyomja egy múltbéli trauma.
Nincs készleten Ajánló Letöltések Kapcsolódó termékek (0) Hozzászólások () Tazaki Cukuru harminchat éves. Zárkózott, magányos férfi, pedig nincs egyedül. Szala, a barátnője úgy érzi, Tazaki megrekedt valahol a felnőtté válás küszöbén, és ez kapcsolatukat is visszaveti. A Tokióban élő férfi majdnem két évtizede elköltözött szülővárosából, ahol középiskolás éveit szinte egymáshoz nőve töltötte négy barátjával, két fiúval és két lánnyal. Bár az öt fiatal elválaszthatatlanul összetartozott, Tazaki közülük is kilógott: két fiú és két lány nevében szerepelt egy színt jelölő írásjegy, egyedül Cukuru volt "színtelen". Aztán az öröknek hitt barátságnak egyszer csak vége szakadt, de a férfi azóta is egyhangúnak tartja magát, mint akinek nincs egyénisége. Szala rábeszélésére Tazaki hazautazik szülőföldjére, hogy megtudja, miért fordítottak neki hátat egykori társai. A színtelen tazaki cukur és zarándokévei en. Miközben tizenhat éve bezárult ajtókat tár fel, egyre biztosabb abban, hogy Szalával való kapcsolatának is csak akkor lesz jövője, ha megfejti a titkot... Murakami Haruki most is az emberi lélek mélyére száll.
Bakmambetov stilisztikai ujjlenyomatai a film minden elemén ott találhatóak: az akciójelenetek pörgősek, látványosak, és a Mátrix vagy a 300 által népszerűvé tett vizuális technikákat segítségül hívva kerültek kivitelezésre. Óriási túlzás lenne azt állítani, hogy az Abraham Lincoln, a vámpírvadász akciójenetei forradalmiak volnának, vagy hogy akár valamicske eredetiség is szorult volna beléjük, viszont azt se vitathatja senki, hogy lenyűgözőek, és alig találni bennük kivetnivalót. A film egyik nagy erénye, és egyben mentőöve a teljes kudarc ellen, az a vizuális orgia, amit itt-ott nyújtani tud, hiszen ezzel a pár élvezetes szcénával legalább valamelyest ellensúlyozni képes a papírvékony, mesterségesen közel 100 percesre felduzzasztott, és fájóan buta cselekményét, valamint esetlen, összeszedetlen szerkezetét. Vadoma letaglózta a fiatal Lincoln-t. Grahame-Smith a már említett Büszkeség és balítélet zombis átdolgozásával robbant be a köztudatba, ami első blikkre jóval okosabb munkának tűnhet, mint amilyennek elolvasása után bizonyul - valójában nem volt sokkal több egy mulattató, parodisztikus ujjgyakorlatnál, aminek megmosolyogtató újdonságereje hamar tovatűnik, és nem is képes elvinni egy teljes regény hosszúságú művet a hátán.
A készítők láthatóan vajmi keveset törődtek a történelmi pontossággal, alig fordítottak figyelmet a konzisztenciára, vagy koherenciára, és egyértelműen azt remélik nézőiktől, hogy az agyukat a bejáratnál hagyva fognak jegyet váltani a filmre. Felejtsünk el mindent, amit Gettysburg-ről, a "Földalatti Vasútról" (aminek, elárulom, a vasúti közlekedéshez valójában semmi köze nem volt), vagy éppen Amerika földrajzáról tudunk, és inkább csak élvezzük a látványos különleges effektusokat. A film ugyan túlságosan az őrült alapkoncepciójának vonzerejére épít, amivel aztán másfél óra alatt nem tud sokmindent kezdeni, és csalódást okoz, de ettől még nem nevezhető egy nézhetetlen produkciónak. Inkább csak az mondható, hogy rettenetes mértékben alulteljesít. Abraham Lincoln, a vámpírvadász előzetes
Ha elegünk lesz a naiv, eszképista klasszikus művészetből, jön az intellektualista-realista modern, de ha ezt is meguntuk, tudatosan, kikacsintva menekülünk vissza a fikcióba, a posztmodern viszont butít, így visszatér a naiv klasszikus, és kezdődik az egész előről. A Büszkeség és balítélet meg a zombik "mashupként" generált sikerkönyv: az ötletgazda megnézte a legnépszerűbb (kulturális evolúció szempontjából legéletképesebb) karakterek listáját, innen a poszt-Romero zombi, ehhez jött a lejárt jogvédettségű regényklasszikusok listája, a Jane Austen zombikórral való megfertőzésének feladatát pedig kiadta Grahame-Smithnek, aki megtartotta a könyv cselekményét, ám ahol lehet, alternatív zombi-univerzumot alkotva parodizálta, költötte át azt, az eredmény pedig egy ellenállhatatlanul nevettető olvasmány. Ezzel műfajt is teremtett, sikere után olyan könyvek jelentek meg, mint az Android Karenina, a Sense and Sensibility and Sea Monsters (Értelem és érzelem és tengeriszörnyek) vagy Queen Victoria Demon Hunter (Viktória királynő démonvadász).