Idén immár tizenegyedik alkalommal szervezik meg a Borszerdá t a Magyar Nemzeti Galériában. Az intézmény egyik legnépszerűbb programsorozata 2022-ben is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat: szerda esténként különleges kiállításokkal, izgalmas tárlatvezetésekkel és előadásokkal, élő zenével és borkóstolóval készülnek a szervezők. Az idei Borszerdák témája a legnagyobb művészek köré szerveződik: Csontváry és Gulácsy, Szinyei és Ferenczy, Munkácsy és Mednyánszky, illetve Courbet, Monet és Renoir áll a programok középpontjában. Idén nyáron több különleges kiállítást is láthat a Borszerdák közönsége: a júliusi esteken megtekinthetik az Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938), a Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában, illetve Az Eszmény felé. Belga szimbolista szobrászat a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című tárlatokat. Szeptember utolsó két szerdáján, 21-én és 28-án is lesz egy-egy esemény, melyeknek középpontjában Maurer Dóra, Fehér László és Hantai Simon, illetve Vaszary János és Rippl-Rónai József alkotásai állnak.
A Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) 13 ország 25 előadása szerepelt, az előadásokat összesen 7534 néző látta. Az igazgató elmondta: az idei volt a legsikeresebb MITEM. "Valami nyomot már hagytunk a magyar színházi szakmában ezzel" – mondta, hozzátéve, hogy a találkozó legyen az első lépés annak érdekében, hogy az országnak 3-4 nagy színházi fesztiválja legyen. A jövő évi MITEM szervezése már zajlik, a fesztivál támogatása jövőre rendelkezésre áll, és dolgoznak azon, hogy hosszú távon is biztosítva legyen – tette hozzá. Elmondta: számos vidéki és határon túli társulatot láttak vendégül, és az előadások mellett egyéb rendezvényeket is tartottak a színházban. Az idei évad különleges eseményei közül Törőcsik Mari 80. születésnapjának megünneplését emelte ki. Az igazgató arról is beszélt, hogy sok barátot szereztek, fontos szakmai kapcsolatok alakultak ki külföldi színházakkal. Főleg kelet felé, nyugat felé még élnek a görcsök – fogalmazott. A társulat munkáját megköszönve hangsúlyozta, hogy munkájuknak van visszaigazolása, és kezdik elfoglalni méltó helyüket a magyar színházi életben.
Zelnik József, Schwajda György, Makovecz Imre és Várhegyi Attila neve mellé remélhetőleg fölkerül a szégyenletes döntést megszavazó kormány minden tagjának a neve. Álljon itt a nevük, nehogy néhány év múlva már a kutya se emlékezzen némelyikükre: Boros Imre, Chikán Attila, Gógl Árpád, Hámori József, Harrach Péter, Járai Zsigmond, Katona Kálmán, Kövér László, Martonyi János, Orbán Viktor, Pepó Pál, Pintér Sándor, Pokorni Zoltán, Szabó János, Stumpf István, Torgyán József. A Centrális Galéria március 15-én 15 órakor megnyíló Nemzet köz i Színház című kiállítása a nem láthatót mutatja meg: azt, miképpen lehet, lehetett volna Magyarországon is átlátható módon átlátható színházat emelni, ami része a kornak, amelyben épült - és amelyben látni a játékteret. A kiállítás az elmúlt évek nemzetközi pályázatain kiválasztott jelentős, strukturálisan és esztétikailag is átlátható, többfunkciós színházépületeket mutatja be az ilyen színháztól megfosztott hazai publikumnak. A kiállítás bizonyítani szándékozik, hogy másként is lehet, csak másként lehet a közösséget gazdagító igazi színházat építeni.
2016-06-03 Egyéb kategória Megtartotta évadzáró társulati ülését a budapesti Nemzeti Színház pénteken; az eseményen Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója értékelte a 2015/16-os évadot, a jövő szezon terveiről beszélt és átadta a Nemzeti Színház négy saját alapítású díját és a Farkas-Ratkó-vándorgyűrűt. Vidnyánszky Attila a társulati ülésen kiemelte: az idei előadásszám csaknem 500 lesz a nyári előadásokkal együtt, ez a színház történetének második legnézettebb évada. A most záruló évadban a társulat 452 előadást játszott, köztük 36 belföldi és 20 külföldi vendégjátéka volt a színháznak. Május 31-ig összesen 111 742 nézőjük volt, de július 31-ig még hátra van 24 előadás: 12 nemzeti színházi, 8 belföldi tájelőadás és 4 külföldi vendégjáték. A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) mellett többek között Kapolcson és Zsámbékon is fellép a társulat. Kiemelte, hogy a színháznak lassan kialakul a saját közönségbázisa, feladatuk az, hogy jövőre még inkább megteljen a nézőtér. Van néhány igazi nagy sikerünk – hangsúlyozta, a legfontosabb visszajelzésként kiemelve a Csongor és Tünde című előadás sikerét.
Fotók-Kovács Zoltán. /A képek szerzői jogvédelem alatt állnak/ Az első Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését 1840-ig Pesti Magyar Színház néven, az Astoria Szállóval szemben (1837–1908). A társulat aztán ideiglenesnek szánt épületekbe, előbb a Blaha Lujza térre (1908–1964) került, majd kisebb kitérő után a Hevesi Sándor téri épületbe (1966-tól). Ez a társulat 2000. szeptember 1-jétől – egy módosító okirattal – újra Pesti Magyar Színház néven működik tová 1908-ban bezárt első épület után újra önállóan a Nemzeti Színháznak épült intézmény építkezése 2000 szeptemberétől nem egészen 16 hónapig tartott. Az épület apportált állami tulajdonú telken áll. Az építését Schwajda György irányította - kezdetben kormánybiztosként, később a Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatójaként. A színházavató előadás Madách Imre: Az ember tragédiája volt, amit Szikora János rendezett. A 2002. március 15-én megnyílt Nemzeti Színház első igazgatója Schwajda György volt. Nevéhez köthető "A Nemzet Színésze" kitüntetés megalapítása.
Ugyan még ő szerződtette a társulat javát - amely semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódott jogelődjéhez, az átnevezett Pesti Magyar Színházhoz -, de mandátuma májusban lejárt. Ekkor Görgey Gábor miniszter Bosnyák Miklóst az év decemberéig ügyvezető igazgatónak, Huszti Pétert pedig öt évre a színház élére nevezte ki, de utóbbi nagy közéleti felzúdulást váltott ki, mivel nem pályázati úton nyerte el a pozíciót. Görgey végül kiírt egy pályázatot. Mivel Huszti Péter júniusban lemondott, december 31-ig az ügyvezető vette át az elnök-vezérigazgatói posztot. 2003. január 1-jétől Jordán Tamás lett a bíráló bizottság szavazatai alapján a főigazgató. Érdemei: az úgynevezett "megyejárás", amikor is vidékről hozták busszal a közönséget, és az évad minden hónapjában bemutatkozott a színházban egy-egy megye. A program 2005-ig tartott. Periódusa alatt harminc bemutatót tartottak, a társulat 25 főről 47-re duzzadt, és - alkotók, illetve repertoár tekintetében - létrejött egy "nyitott ház". Figyelmedbe ajánljuk: Hősök tere-6 km Vajdahunyad vára-7 km Halászbástya-7 km
Mert ez nem jófejség: ez tahóság, minek köszönhetően egy igazi tanár az első perctől kezdve elveszítené a tekintélyét. De A tanár ilyen nüanszokkal(? A Tanár epizódjainak listája. ) nem törődik, inkább a dramaturgiailag száz sebből vérző fordulatok, a Z-generáció fiatalosnak szánt, de teljesen félreértő, kínos bemutatása, és a társadalmilag érzékenynek szánt, de klopfolóval sulykolt üzenet között vergődik. Ez utóbbira nem is jut idő, szerencsére, mert a sorozatban annyi a társadalmi érzékenység, mint kereskedelmi TV-n a művészfilm, ami nem is lenne baj, ha a karakterek érdekesek, szerethetőek lennének, a konfliktusok valósak, a viccek viccesek, a fordulatok pedig rokoníthatók a valósággal. De nem azok. A felnőttek tudják, hogy sosem volt ilyen a gimi, a tinik pedig nem is értik, milyen párhuzamos valóságról mesélnek a térben és időben alaposan eltévedt alkotók, ahol a diákoknak nincs jobb dolga, mint tanáraik ügyes-bajos szerelmi életéről chatelni a messengerben. A pilot úgy fest hamis képet a Z-generációról, hogy közben lazának állítja be a munkahelyi visszaélést és a fiatalkorúak itatását, azt, ha a tanárember röptében is elkapja a kolléganőit, hisz megteheti, mert olyan jó pasi; és közben pont olyan vicces, mint egy vasalódeszka.
Rittert roppantul érdeklik Szilárd hódításai, mert neki nem nagyon megy a csajozás. Előszeretettel osztogat tanácsokat bármilyen kérdésben, ő az okoskodó tanár úr. Szilárd diákja, Roland a kosárlabdacsapat egyik meccsén összeesik – egy ártatlan keringési probléma miatt, ahogy az később a kórházban kiderül. Ám ott fény derül arra is, hogy Rolandot örökbe fogadták. Ez sokként éri a 16 éves fiút, aki emiatt elszökik otthonról és Szilárdhoz akar költözni, mert a tanár úr megígéri, hogy segít a vér szerinti édesanyja keresésében. A tanár 1 évad online. Hogy sikerrel járnak-e kiderül A Tanár első epizódjából. Filmelőzetes: A tanár
Amennyiben berendelésre kerül a folytatás úgy gondolom, hogy nézni fogom tovább, de már megfelelő elvárási szinttel. Címke A tanár, Sorozat. Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
Viszont a koncepció volt az, amely olykor gondoskodott arról, hogy az adott epizód története szépen széthulljon, és adjon egy olyan érzetet, amelynek köszönhetően teljesen élvezni nem lehetett a szériát. Nyilván nem várható el, hogy egy olyan sorozatot készítsenek, amely a hétköznapokról szól, hiszen az ember nem azért néz sorozatot, hogy azt lássa, amelyet megél a hétköznapokban. A tanár: 1.évad – Dentorel blogja. Viszont itt sikerült kicsit átesni a ló túloldalára, amely az élvezhetőség faktorát csökkentette. A készítők nagyon rámentek arra, hogy folytatódjon a sorozat, hiszen kaptunk egy viszonylag elfogadható cliffhahangert, amellyel történetesen nekem az volt a problémám, hogy eléggé kiszámítható volt, s már az utolsó epizód felénél érezhető volt, hogy hova is akarnak kilyukadni az alkotók. Nem mondom, hogy rossz volt, de sajnos klisés és előreláthatósága miatt nem ütött semmit. Így aztán nem egy olyan befejezés lett, amely után kaparni kellene a falat. Ennek ellenére azt mondom, hogy élvezni lehet, igaz ki kell kapcsolni az embernek az agyát hozzá, mert minden egyes jelenetben van egy olyan momentum, amelyen fennakadhat az embernek a szeme.
Összességében ahhoz nem volt rossz, hogy egy hosszú nap után pihenésképpen csak bámuljam a sorozatot. Audrey_Cortez 2018. május 19., 21:23 Adok rá egy jó 7-est, mert ez a sorozat, akár hogy is nézzük, szerintem nem volt szörnyű. A tanár 1 évad 8 rész. Oké, volt egy kis Fák jú tanár úr beütése (és ha jól értesültem ez a német változatból készült), és negatív képet állít fel a diákok elé, de nem mondhatja azt senki, hogy ilyenek még soha nem történtek meg a való életben. Mégis tetszett. Azt kell, hogy mondjam: minden részben volt valami téma, amit elég szépen lehetett boncolni, és kifejezetten érdekes is volt, ahogy beletették ezeket a kérdéseket, legyen szó akár arról, hogy valaki meleg, vagy éppen nevetség tárgya a testalkata miatt. A szereplőket szinte egytől egyig megszerettem, bár Krisztiánt nem tudtam hova tenni. Nagy Ervin szerintem nagyon jól hozta Szilárd karakterét (a Thor-os poénja azóta is eszembe jut, és csak röhögni tudok rajta), ami pedig meglepetésként ért, az nem más mint: mennyire megkedveltem Ubrankovics Júliát.
És igen, ez a tévé képernyőjén épp annyira tűnik kínosnak, mint a leírtak alapján. Vasvári karaktere minden ízében izzadságszagú: egy tanár, aki attól lesz jófej, hogy bár azonnal megunja a gyerekek rakoncátlankodásait, a kikészített trambulinnal mutathat pár menő mutatványt. Aki beszól a kosárlabdában béna, alig 16 éves lúzernek, cserébe viszont együtt kocsmázik vele. Aki letöri az új kollegina (Ubrankovics Júlia) visszapillantóját, majd a helyére sminkes tükröt ragaszt fel szigszalaggal, cserébe csak néha poénkodik azzal, hogy hiába van vőlegénye, azért röptében megdugná. A tanár 1 évad 1 rész videa. A sorozat pont annyira vicces, mint ezek alapján tűnik. Sőt, még annyira sem. Erőltetett, életidegen helyzetek, kínos párbeszédek próbálják előre szuszakolni a főszereplők bemutatásával alaposan elfoglalt pilot b-szálát, amely az eddigiek alapján "mélyen emberi", családi problémákra és a nehéz kamaszsorsra fókuszál, de nem képes ellensúlyozni a karakterek elrajzoltságát, a párbeszédek forgács-ízét, a mellékszereplők faék-egyszerűségét, no meg Nagy Ervin párzásra invitáló muflonbőgését.
De mi is volt számomra a probléma ezekkel? A lényeg, hogy az emberek jártak iskolába, s az idő előrehaladtával többségük a középiskolába is eljutott. A probléma itt kezdődik, hogy az alapkoncepció egy iskolára összpontosít, s benne egy olyan tanárra, aki minden bizonnyal ilyen habitussal nem sokáig húzná bármely intézmény falai között. A Tanár 1. évad epizódlista - awilime magazin. Minden egyes epizód egy diákot, s annak egy adott élethelyzetét mutatta be, miközben a főszereplőre összpontosított, aki természetesen mindig a helyzet magaslatán állt, s mindig sikerült megoldania az adott problémát. Ez nem kicsit volt kínos, hiszen azt hiszem mindenki tisztában van azzal, hogy sajnálatos módon az élet nem így működik, s ennek köszönhetően minden epizód egy jelentős része adott némi mű érzetet az egésznek, s tényleg csak akkor lehetett élvezni az adott epizódokat, ha az ember kikapcsolta az agyát, s nem azon kezdett el gondolkodni, hogy bizony a való életben ilyeneket meglépni nem lehetne. A megvalósítással, és a színészi játékkal nem volt különösebb problémám, s nem is volt olyan karakter, vagy annak a színészi életre keltője, amelyik idegesített volna.