Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot [antikvár]. Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon...
Azt mondja: "Minek? Ez a foslé folyik a többi bulvárcsapból. Már az Origo is olvasmányosabb! " S az az igazság, hogy egyet kell értenem Vele. Az Indexes struktúra -úgy tűnik- bebetonosodott. Szerintem úgy fog kimúlni, mint anno a blogter, de addigra már senki sem fog érte könnyeket ejteni. Bedarálja az Origo, vagy egy új kormánymédia. Letészem a lantot vers. Lehet, hogy a háttérben már történtek is erre vonatkozó tárgyalások. Hiszen tudjuk: A pénz beszél, a kutya pedig... töketlen. Elnémulok. De ahogy sokan, úgy én sem hagyok űrt magam után. Az a napi néhány olvasó majd átpártol azokhoz, akik gyakran lopták tőlem a témákat, s a főoldalon, szerényebb megfogalmazásban tették közzé. Nem baj, nekem ez csak hobbi volt. A blogter viszonylag gyors megszűnése megtanított arra, hogy másutt is megosszam írásaimat, így biztosan nem vesznek el egy darabig. Mivel pontosan látom, naponta tapasztalom, hogy milyen lesz a ma még nagyon ifjú, de hamarosan felnőtté váló, következő generáció, a manapság még divatos blogírásnak nem sok jövőt jósolok.
Nem konkrétan őt mutatni, a Rio de Janeiro-i látképpel, csak valami kis rövidke utalást. Vagy azt, hogy egy másik városban kezdi meg speciális szolgáltatásait. Azzal szerintem inkább ki lettek volna békülve az emberek, mint ezzel a nem is tudom mivel. Dexter a favágó… áh hagyjuk. Összességében, a Dexter utolsó évada nem volt jó. Unalmas volt, nem jött, amit vártunk, ergya végkifejlet. Inkább tényleg hagyták volna abba korábban. Ennél még az is jobb lett volna, ha Dexter meghal. Szerintem az írók a napokban kaptak pár kéretlen levelet a postaládájukba. Én is írnék nekik, ha tudnám hol laknak, és megkérdezném, mi volt a koncepciójuk az egésszel. Szóval nem elég hogy vége lett a kedvenc sorozatomnak, de ÍGY lett vége. Könyv: Letészem a lantot (Arany János). Kár érte.
Természetesen mindezt azután, hogy végre imádott szerelme megmenekül minden és mindenki elől és eljut az argentin nirvánába. Az ezután következő pár percet szeretné elfelejteni minden Dexter fanatikus. Komolyan… a világ legtisztább, legprecízebb, legakkurátusabb gyilkosa nyakig szakállban felcsap favágónak és az amerikai Bivalybasznádon tengeti életét egy lerobbant vityillóban és régi életére emlékezve szomorúan belenéz a kamerába. Vége. Letészem a lantot motívumok. Elsőre nem is kavart fel, gondoltam: "tökjó, túlélte, elvonult gondolkodni". Aztán öt percenként törtek rám az érzések, és el sem akartam hinni, hogy így el lehet rontani egy tökéletes sorozat végét. Gyakorlatilag kiherélték mind a karaktert, mind az egész sorozat nyújtotta életérzést. Nem tudom ki hogy van vele, én úgy fejeztem volna be, hogy miután beledobja Debrát a vízbe, nem mondja, hogy jobb lenne nélküle az élet, de elsodorja a vihar. Batista és Hannah ugyanúgy megkapná a hírt Dexter valószínűsíthető haláláról, de a legvége lehetett volna úgy, hogy egy aprócska utalást tesznek arra, hogy Dexter mégis Argentínában van.
17 Múzeum krt., Budapest, HU
Lány kékmintás ruhában Kleopátra-frizurával Fekvő akt Mednyánszky-könyvvel Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb művészeti felfedezése elevenedik meg a Móra Kiadó gondozásában a napokban megjelent grandiózus kötetben. Czene Béla festészete az elmúlt évtizedben került ismét a figyelem középpontjába. Bár a két világháború között sorra aratta sikereit, az 1945-öt követő évtizedekben a hivatalos műkritika mostohán kezelte művészetét. 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ám hamar elfordult mesterétől, és inkább a római iskolához sorolt művészek munkái hatottak rá. Múzeum krt 17 w. 1938-tól közel egy éven keresztül állami ösztöndíjjal dolgozhatott Rómában. Olaszországban készült alkotásain érezni lehet a kortárs Novecento hatását, de leginkább a reneszánsz klasszikus tradíciója, elsősorban Ghirlandaio és Piero Della Francesca művei inspirálták. Hazatérése után művészi érdeklődése egy időre a paraszti kultúra felé fordult, a korábbi mitológiai és bibliai témák helyett a falusi élet mindennapjait ábrázolta képein.
Bejegyzés navigáció