A jogszabály azonban valójában nem a családokat mentesíti, hanem a NAV-ot és a végrehajtókat. A jogszabály értelmezését segítené a rendelet indokolásának megismerése, azonban a kormány nem töltött fel nyilvános indoklást a rendelethez. Mit jelent a követelésfoglalás? A végrehajtási törvény 110. §-a lehetővé teszi, hogy a végrehajtó az adós harmadik személlyel szembeni követelését - azaz olyan összegeket, amelyeket neki csak később fog valaki teljesíteni - lefoglalja, még mielőtt azt megkapta volna. Ebben az esetben a végrehajtási törvény további rendelkezései szerint ezt a harmadik személyt a végrehajtó felhívja arra, hogy a követelés összegét közvetlenül a végrehajtó számlájára teljesítse, azaz az adósnak ne fizesse meg. Módosult a jövedéki törvény végrehajtási rendelete. Miért nem mentesülnek a családok? A kormányrendelettől függetlenül változatlanul maradtak a bankszámlákon található összegek lefoglalására (inkasszálására) vonatkozó szabályok a végrehajtási törvényben. Ez azt jelenti, hogy a bank a számlán található egyenleg terhére továbbra is köteles átutalni a végrehajtónak azokat az összegeket, amiket a családon követelnek.
Egyébként a végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. Nincs előírva, hogy a végrehajtásról végzést kell hozni. Az Art szerint (145. § (1) bekezdés) – többek között - végrehajtható okirat: a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés), b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás, f) az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés. A kérdező esetében ilyen okirat valószínűleg a bevallás, amelyet a Vhr. nem sorol fel az interneten elérhető végrehajtói iratok között. Ráadásul az Art. 145. § (2) bekezdése szerint az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb. ) nincs szükség. A NAV lesz a legfőbb végrehajtó - Adó Online. Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján (adott esetben a bevallás alapján) a végrehajtás iránt intézkedik (Art. § (3) bekezdés). A "Végrehajtás alatt álló adózók listájára" vonatkozó rendelkezés szerint (Art.
chevron_right Végrehajtási eljárás – a NAV is hibázhat hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt // 2013. 12. 22., 06:12 Frissítve: 2013. 22., 00:35 Hogyan tudja elszámolni a végrehajtási eljárás költségeit az adózó, ha nem kapott bizonylatot a NAV-tól? Mikor kell törölni az adózó adatait a végrehajtás alatt állók listájáról, köteles-e az így okozott kárért kártérítést fizetni az adóhatóság? Olvasónk kérdésére szakértőnk, Szolnoki Béla válaszolt. Olvasónk a NAV végrehajtási eljárásával kapcsolatban tett fel több kérdést. Nav Törvény Végrehajtási Rendelete: Megjelent A Szakképzési Törvény Végrehajtási Rendelete - Körös Hírcentrum. Hozzátette: szerencsére ez az eljárás nem rutinszerű dolog az életében, bár az utóbbi időben három ilyen üggyel is találkozott. Mindhárom ügyben közös volt, hogy az adóhivatali végzést egyik cég sem kapta meg. A végrehajtás 5 000 forintos költségéről a cégek semmilyen bizonylatot nem kaptak (a NAV szerint a végzést kiküldték), de érdekes módon mindegyik cég csak a banktól értesült a végrehajtásról.
Szakértőnk válaszai, pontról-pontra: 1. Az adózónak a Szt. előírása szerint a gazdasági eseményeket számviteli bizonylat alapján kell elszámolni. Számviteli bizonylatnak minősül a Szt. 166. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó által kiállított, készített, a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – nyomdai vagy egyéb előállítási módtól függetlenül – amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában kell kiállítani. Mivel a végrehajtási költségről az adóhatóságnak végzést kell hoznia (Art. 163. § (2) bekezdés) a számviteli bizonylatnak az adóhatósági határozat minősül.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. A végrehajtási eljárásokat újraszabályozó törvényjavaslatot nyújtott be a kormány; e szerint 2018-tól a NAV lesz az általános végrehajtási hatóság. A végrehajtás szabályozása így kikerülne az adózás rendjéről szóló törvényből, és áttekinthetőbb, életszerűbb lesz. Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról címmel törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, amelynek előadója Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter; a törvényjavaslat indokolással együtt 91 oldalas. A törvényjavaslat legfontosabb újdonsága, hogy – a közigazgatási rendtartásról szóló törvény 2018. január 1-től hatályos szabályozása alapján – a NAV lesz az általános végrehajtási hatóság. Vagyis az állami adóhatóság hajtja majd be az általa nyilvántartott adó- és vámtartozásokat, a különböző ágazati törvények által rá delegált – adók módjára behajtandó – köztartozásokat, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján az egyéb köztartozásokat.
Imádtam. Margot Robbie ezzel szemben csak epizódszerephez jutott, hiába volt a három húzónév egyike - ám mindez egy nagyon személyes és bátor koncepció része volt. Semmilyen mértékben sem merészkednék spoilerekbe, mert hiába a valóság ihlette a cselekményt, igenis van mit lelőni abból. Sharon Tate pont annyit és olyan minőségben lesz jelen a filmben, ami egy "egyszerű", de legalább annyira bájos és ártatlan nő képét festi le előttünk, akinek egyetlen vágya az volt, hogy szeressék őt a vásznon. Mindez furcsán hathat elsőre, mert Sharont többnyire csak távolról figyelhetjük, érdemi mondandója nem is igazán lesz, ami kifejezetten szokatlan annak az embernek a filmjében, aki a mesteri dialógusairól híres. A "Manson-család" és a máig gyomorforgató Tate-ügy ezzel együtt is egy merész és - ha az ember végig gondolja - igazán megindító alkotói szándék eredményeként találkozik Tarantino történetében. Ez nagyban tudott kárpótolni azért, hogy bármennyire is próbáltam hasonlóképp rajongani a Volt egyszer egy… Hollywoodért, mint néhány korábbi QT monogrammal ellátott produkcióért, sajnos mégsem sikerült.
Így vélekednek a kritikusok Tarantino új filmjéről Publikálva 2019. május 22. 10:07 Quentin Tarantino legújabb filmjében, a Volt egyszer egy… Hollywoodban az 1960-as évekbe repít minket vissza, hogy egy Leonardo DiCaprio megformálta feltörekvő színész szemével mutassa be nekünk az álomgyárat. A filmet Cannes-ban már levetítették, és a kritikusok el voltak ragadtatva tőle. A CineVue kritikusa, John Bleasdale szerint "a Volt egyszer egy… Hollywood bátor, gyönyörű és brutális. Ez Tarantino legjobb filmje a Kill Bill, sőt talán a Ponyvaregény óta. " A The Telagraph kritikájában Robbie Collin úgy fogalmaz: a film minden perce annyira élvezetes, hogy lehetetlen nem ugrálni örömünkben, vagy éppen borzongani a szörnyűségek és a kegyetlenség láttán. A Vulture cikkében Bilge Ebiri is azt írja, hogy a rendező évek óta nem csinált ilyen szórakoztató filmet. "A film erőssége a sodró, elégikus hangulata (amely Tarantino egykor figyelmen kívül hagyott, de mára klasszikussá vált Jackie Brownját idézi)" - olvashatjuk a kritikában.
Olyan utazásba merültem el nyakig, amelyből nem akartam visszatérni a jelenbe. Egyszerűen úgy ahogy van, lenyűgözött a mozi, ugyanis tökéletes korképet adott (és lerótta tiszteletét) a '60-as évek filmgyáráról, és ha ehhez még hozzávesszük a rendező úr zsenijét (bár a klasszikus Tarantino-vonások hiányoztak, lényegében az ő szemén keresztül leskelődünk), akkor megkaptuk az év mozgóképes alkotását? Könnyen lehet. A főszereplő páros (DiCaprio, Pitt) simán viszi a prímet, viszont a harmadik húzónévnek használt Margot Robbie-t viszonylag keveset láthatjuk a mozivásznon, azt is leginkább távolról szemlélődve, ráadásul igencsak kevés mondatot adtak a szájába. De itt is, mint a Volt egyszer egy... Hollywood bármilyen nemű hiányosságánál - mert akad: a megszámlálhatatlan mennyiségű kikacsintás és a látvány mindenért kárpótol. És tényleg, ugyanis az alkotás olyan hangulatot áraszt magából, hogy az valami elképesztő. Mintha csak akkor és csak ott tudnád elképzelni az életed. Tudom, tudom, sok leszek.
A Volt egyszer egy… Hollywood egyszerre melankolikus és szatirikus film, hiszen egy letűnőben lévő világot sirat, de közben képes nevetni önmagán. Rick Daltonék történetszála a Hollywoodon belüli átrendeződésről, új sztárok és trendek megjelenéséről szól, ami mellesleg tökéletesen rímel a mai "forrongó" állapotokra – ahogyan a magánvalóságok és csőlátás eluralkodása is (az alternatív tényektől a safe space-ekig). Sokatmondó például, hogy a Manson lányok közül többet nem egyszerűen feltörekvő fiatal sztárok (Dakota Fanning, Lena Dunham), hanem másodgenerációs színészek (Margaret Qualley, Maya Hawke, Harley Quinn Smith) játszanak – aláhúzva a nemzedékváltás és az új raj betörésének igényét a szüleik uralta világba. Tarantino viszont nem adja olyan könnyen át a hatalmat az új generációnak: ehhez kell neki a bitangerős DiCaprio-Pitt páros. A Volt egyszer egy… Hollywood azért is mélyen személyes film, mert Tarantino itt az eddigieknél is látványosabban szolgáltathat igazságot a gyerekkori hőseinek: a noname, lenézett iparosokból igazi héroszokat csinál, akik nemcsak a saját reputációjukat emelhetik meg, de segíthetnek fenntartani a hollywoodi idill illúzióját is.
Eközben Sharon Tate ( Margot Robbie) és rendező férje, Roman Polanski ( Rafal Zawierucha) éppen Rick szomszédságába költözik, ettől azonnal felcsillan a dörzsölt veterán szeme, ugyanis az a fixa ideája, hogy ha összebarátkozik a celebpárral, akkor ismételten felragyog a csillaga Hollywoodban. Persze ahogy lenni szokott (és a történelemkönyvekből tudjuk: Manson-mészárlás), nem minden úgy alakul, ahogy eltervezte... Karakterek A Volt egyszer egy... Hollywood - Quentin Tarantino alkotásaihoz híven - rengeteg karaktert mozgat, akiket nem is akármilyen nevek keltenek életre: többek között Emile Hirsch, Timothy Olyphant, Dakota Fanning, Bruce Dern, Luke Perry, Damian Lewis, Al Pacino, Maya Hawke, Clifton Collins Jr., Zoë Bell, Nicholas Hammond, Michael Madsen és Kurt Russell, de az a szép, hogy ezt a névsort napestig sorolhatnám. Ám akikre a leginkább kíváncsi voltam, nyilván a főszereplők: Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie. Utóbbi a filmet látva annyira nem is főkarakter, ugyanis bár Sharon Tate kétség kívül központi szerepet tölt be a cselekmény alakulásában, nem nagyon halljuk beszélni.
Eközben egy fura szekta szerveződik a külvárosban… Az előbb említett karakterek közül Polanski szerepe nyúlfarknyi, mi ennek a három filmesnek követjük pár napját időnként ugrálva az időben, hol előre hol hátra. S ha már szót ejtettünk a szereplőkről, beszéljünk a színészekről akikre nem lehet panasz: Leo DiCaprio imádja a szerepét, minden megmozdulásán látszik mennyire szereti eljátszani a primadonna, ripacs színészt. Az meg külön csemege amikor eljátssza hogy színészkedik, ahogy felvillantja karakterének a hatalmas ego mögötti tehetséget. Szórakoztató az összes sztárallűr és a rendkívül hiteles sok egzisztenciális szorongás, és ahogy keresi a megerősítést. Aki viszont végig bízik benne, és aki rengeteget tesz érte és helyette, Cliff, és az őt alakító Brad Pitt régen volt ennyire cool és vicces. Egyszerű embert játszik, akivel kapcsolatban sok a rejtély és emiatt lesz izgalmas karakter. Nagyon érdekes és meta, ahogy az ilyen egyszerű emberek végzik a munka veszélyes részét, míg mások pedig learatják a sikert.
Nagyon jó atmoszféra, amit megköszönhettünk a gyönyörű operatőri munkának, poszterre és háttérképnek való beállításokkal van teli a mozi. Valamint a QT-től már megszokott zseniális soundtrack is mély nyomot hagy. Végig remekül építi a feszültséget, játszik és okosan használja is a nézői elvárásokat, s kihasználja, hogy sok mindent tudhattunk a történetről (hisz az alapja igaz). És szemtelen is: a soundtrack legismertebb számát a refrén előtt vágja el (egy a sok utalás közül a rendező-író gyerek és kamaszkorára: akkoriban a rádióállomások nem feltétlen fedték le a teljes várost, így sokszor állomásról állomásra ugrált autózás közben a rádió). Ha már a mester szóba került: ez tényleg egy Magnum Opus. Ha itt befejezné, kerek lenne az életmű. Mintha minden ide vezetett volna. Minden szál itt ér össze. Az összes korábbi filmjéből felfedezhető valami, nemcsak az easter eggekre gondolok. Ez a Tarantino best of lemez. Szellemes és nagyon jó dumák, izgalmas és jól megírt karakterek, az elképesztően brutális erőszak, a hagyományos mozi és a filmkészítés iránt érzett szeretet, minden egyben.