: június 28. Ezen a napon: Kik születettek ezen a napon? : 1491 – (Tudor) VIII.
Lambert A Lambert német eredetű férfinév, jelentése: ország + fényes, híres. Női párja: Lamberta. Lándor A Leander név régi magyar formája, más vélemény szerint a Nándor névből származik. Lantos A Lantos késő középkori eredetű férfinév, jelentése: lantos (zenész, énekes). Largó Larion Latin eredetú férfinév, az Ilárion szláv rövidülése. László A László férfinév a szláv Ladislav névből fejlődött Ladiszló - Ladszló - Lacló - László alakokon keresztül. A szláv név elemeinek jelentése: hatalom és dicsőség. Női párja a Ladiszla. Latamás Latif Laurent A Laurent latin eredetű férfinév, jelentése: babérral koronázott. Levente név jelentése, eredete :: naptárletöltés.hu. Lázár A Lázár héber eredetű férfinév. Az El(e)azár név görög rövidüléséből, illetve ennek a latin Lazarus formájából származik, jelentése: Isten segített. Lázó A Lázár régi magyar becenevéből önállósult. Leander A Leander a görög Leandrosz név latin változatából származik, a jelentése a nép fia. Leandró Leándrosz Lebéd Légen Legend Lehel A Lehel magyar eredetű férfinév, jelentése: kürtfúvó.
Eredete Régi magyar személynév, Árpád fejedelem legidősebb fiának, majd később I. Endre és I. Béla testvérének a neve. Névnapok, azonos napon ünnepelt nevek február 13. (névnap) június 18. (névnap) június 24. (névnap) június 28. (névnap) november 12. (névnap) Jelentése Általában a lesz ige származékának tartják, eszerint a jelentése: levőcske, kis lény. Más, újabb feltevés szerint eredeti formája Lovanta lehetett, és egy vadászat jelentésű szláv szónak a személynévképzős alakja, a jelentése tehát: vadász. Az mindenesetre bizonyos, hogy a mai levente (dalia, hős, vitéz) közszónak nincs köze a személynév kialakulásához, mert ez jóval későbbi keletű.
A Wonder Womanként (sajnos túl keveset) látható Gal Gadot üde színfolt, Amy Adams pedig bájos, mint mindig, valamint kellőképp kemény és rámenős, hogy eladja nekünk Lois minden lében kanál karakterét. A filmben - a tévés hírbejátszások mellett - elsősorban a Daily Planet szerkesztősége hivatott képviselni a média reakcióját az ellentmondásos eseményekre, mely feladatát részben el is látja, mindazonáltal ez a vonal mindvégig kissé felszínes és kidolgozatlan marad. Lois Lane (Amy Adams) általában hallgat főnökére, Perry White-ra (Laurence Fishburne)... Kivéve, amikor nem. Akadnak tehát elnagyolt történeti elemek, és nem egyszer találkozhatunk banálisan hangzó szövegekkel és párbeszédekkel, ám ezek mennyisége nem túl vészes, egy képregények alapján készült fantasy filmbe alapvetően belefér. Ennél zavaróbb hiányosság a sok nyitott kérdés, lévén a Batman Superman ellen két és fél órás játékideje alatt lényegében több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Ezek némelyikére minden bizonnyal választ kapunk majd a következő DC-mozifilmben, vagyis feltehetően Az Igazság ligájában, melynek jelen produkció egyértelműen a felvezetéséül szolgált.
Wonder Woman (Gal Gadot) akár a feministák élharcosa is lehetne A Metropolisban történt, városrengető zúzást követően a személyesen is érintett milliárdos üzletember, Bruce Wayne (Ben Affleck) úgy látja, hogy a önkéntes őrangyal szerepét játszó Superman istenként tekint magára, akit senki sem korlátozhat, ezért komoly veszélyt jelent az emberiség számára. Ugyanakkor a Clark Kent alteregója alatt a Daily Planet újságírójaként tevékenykedő Acélember (Henry Cavill) szerint Batman nem több egy öntörvényű Gotham-i igazságosztónál, akit a helyi hatóságok felelőtlenül hagynak garázdálkodni. A két, fokozatosan egymás ellen forduló szuperhős rivalizálása mellett ráadásul az agyafúrt mágnásörökös, Lex Luthor (Jesse Eisenberg) is keveri a lapokat, és természetesen a Földet fenyegető újabb veszedelem úgyszintén elkerülhetetlen... Lex Luthor (Jesse Eisenberg) nem kispályázik A Batman Superman ellen egyfelől a Kripton bolygóról származó Clark Kent történetének folytatása Az acélember eseményeit követően, amolyan Amerikai kapitány kontra Bosszúállók módra, azaz egyéb szuperhősök aktív bevonásával.
A mozit gondosan megtervezett marketinghadjárat vezette fel - ezen a fronton is egyre keményebb DC-Marvel versengést figyelhetünk meg –, a siker pedig nem maradt el. Hiszen bár a kritikusok többsége fanyalgott, a nézők egészen másként gondolkodtak, aminek eredményeként az alkotógárda elmondhatja magáról, hogy világviszonylatban a negyedik legjobb nyitó hétvégét produkáló projektet sikerült megvalósítaniuk. A film muzsikáját Zimmer a Junkie XL-ként és Tom Holkenborgként egyaránt alkotó holland elektronikus zenésszel karöltve készítette el. Míg előbbi az elmúlt tizenegy év során meglehetősen tevékenyen járult hozzá ehhez az univerzumhoz – hiszen Christopher Nolan Batman-trilógiájának, Az acélember nek, valamint A csodálatos Pókember 2 -nek dallamait egyaránt ő szállította –, addig Junkie XL a nemrég bemutatott Deadpool révén kóstolhatott bele önállóan abba, miről is szól a képregénykarakterek mozivászonra történő átültetése. "Számtalan szuperhősfilm van már a hátunk mögött. Modern mitológiai teremtményekként tekintünk rájuk, ők amolyan különös mellékágai a görög mitológiának" – nyilatkozta a műfajjal kapcsolatban Zimmer, aki társával – s olyan kiegészítő komponistákkal egyetemben, mint Andrew Kawczynski, Benjamin Wallfisch és Steve Mazzaro – egy rendkívül dinamikus muzsikát szállított ehhez a kellően pörgős kalandhoz.
A DC a Marvel univerzum ellen - akár ezt az alcímet is adhatnánk a legújabb, várva várt képregényadaptációnak, melyet a két viaskodó fél közül ezúttal az előbbi követett el. A futószalagon érkező, több százmillió dolláros hasznot hozó Marvel szuperhősfilmek láttán érthető, hogy a konkurens képregény-birodalom, illetve a Warner stúdió sem akar lemaradni, azaz kimaradni a nagy kaszálásból, ezért ő is útjára indította saját élőszereplős franshise-sorozatát. Noha a három évvel ezelőtti, a változatosság kedvéért Az acélember címmel felruházott Superman reboot igen jól keresett a kasszáknál, kritikai szempontból nem talált kedvező fogadtatásra. Zack Snyder filmje túl sokat markolt és annál kevesebbet fogott - annyira epikus akart lenni, hogy a végén semmitmondóvá és kisstílűvé vált, öncélú látványorgiával megspékelve. Vajon a folytatás, melybe immár Batmant, sőt az eddig élőszereplős filmben még sosem látott Wonder Womant, Aquamant, Flasht és Cyborgot is beleírták, csak hogy később még tovább bővítsék a csapatot az Igazság ligájává (amire alighanem Az igazság hajnala alcím is utalni kíván), képes-e kiküszöbölni a csorbát, és a jó irányba terelni eme (anyagilag mindenképpen) ígéretes franchise-t?
Az egyébként most is igen nagyszabású és látványos akcióból épp csak annyi van, amennyi szükséges a sztori felvezetéséhez, az alkotók kellő időt szántak a jellemfejlődés bemutatására. Amellett, hogy a cselekmény mozzanatai megkapják a kellő mélységet, ezúttal nem, vagy csak minimális mértékben köszönnek vissza az Acélemberben félresiklott, karakterépítőnek szánt, ám egyáltalán nem reális és hihető, vagy épp kifejezetten erőltetett momentumok (lásd az öreg Kent halála). Az aktuális trendeket követő, a lehető legnagyobb realizmusra törekvő ábrázolásmód érdekes elegyet alkot a Snyderre annyira jellemző, szürreális álomképek kombinálásával. Az egyébként igencsak sötét hangulatúra és megjelenésűre kalibrált produkcióhoz azonban nagyon is illik ez a kettősség, a képregények világa és a mai, terrorizmussal és kontrollfóbiával átszőtt valóság sajátos, ám igen stílusos keresztezése. Zack Snyder elméjében járunk... A produkcióval kapcsolatos előzetes aggodalmak nagy része a színészválasztásból származott, azon belül is elsősorban Ben Affleck személyéből, aki ellen sok rajongónak akadt kifogása, részben a nagy bukásnak bizonyult Daredevil fényében.