Ennek a sztorijáról a következőt írtuk: A történet a Targaryen-ház dicső napjairól szólna, 300 évvel játszódna a GoT előtt. A sorozat alapjául Martin kísérő könyve, a Fire & Blood szolgálna.
Messze más liga ugyan Arya, Dany vagy Tyrion története, mint a fenti két példa, de hiába van szó közönségkedvenc karakterekről, idén nem tudtak akkora élményt okozni, mint Jon Snow, Sansa, Stannis vagy Cersei, akiknek talán a legdrámaibb és legtöbbet vitatott pillanatokat köszönhettük. Először volt talán érezhetően más íze a szezonnak, mint elődjeinek, és bár váratlan fordulatokban valóban kevesebbet tesz már le az asztalra, mint a korábbi években, cserébe előre látható és elkerülhetetlen karaktersorsokban erősebb és könyörtelenebb, mint valaha, félszáz epizódnál pedig talán így is van ez rendjén. Az HBO passzolta az első Game of Thrones-spinoffot - Sorozatjunkie. Az összképet nézve 7, 5/10 az idei évad, ami sokkal inkább összélmény és a különböző történetívek átlaga, mintsem az epizódoké, ráadásul az is sokat dob a GoT-élményen, hogy még mindig az egyik legszívesebben kibeszélt sorozatotokról beszélünk, ami idén is szolgáltatott nekünk bőven vitaalapot. Ez az a pont, ahol sokan azt rebesgetik, hogy a sorozat beérte a regényfolyamot, ennek ellenére simán elképzelhető, hogy lapulnak még olyan tartalékok a lapokon, amikkel később foglalkoznának csak a készítők, így ha lehet a könyves utalásokat továbbra is az arra kijelölt topicra próbáljuk korlátozni, már csak azért is, mert az eddigi évekkel ellentétben, jóval több kétely között hagytak minket.
18:05 - Írta: human 8 comments | kategória: ajánló Ma. 20:00. HBO. Game of Thrones – 7×01 (kritika este + magyar promó) Ennyi, megérkezett a folytatás, természetesen itthon sem csúszik az egyik leghype-osabb sorozat bemutatójának időpontja. Promóképek: Game of Thrones 7. 15. 15:20 - Írta: human 14 comments | kategória: kandi Az új szezon premierje elé még jött egy adagnyi kép, ez a galéria nézhető most meg a tovább mögött. Lehet ezekből következtetni valamire? Kit Harington Game of Thrones-os meghallgatásai 2017. 12. 13:30 - Írta: winnie Add comment | kategória: fun, talkshow, video Kit Harington, a minap a Jimmy Kimmel Live! vendége volt, és a talkshow-ban kiderült, hogy nem csak Jon Snow szerepére hallgatták meg, hanem több másikra is. A tovább mögötti casting videóból kiderül, hogy milyen Hodor vagy Cersei lett volna – és még másik 5 karakter bőrébe is belebújik. Lunchtime is coming… 2017. 05. Sorozatjunkie game of thrones vets. 15:45 - Írta: winnie 2 comments | kategória: fun, video Kristian Nairn, a Game of Thrones-os Hodor kultikus karakterét idézi meg a tovább mögötti KFC-reklám ban.
Szeretem kérdésfelvetéssel kezdeni a cikkeimet. Egy jó történet, egy olvasásra érdemes könyv mindig izgalmas kérdésekre keresi a válaszokat; tulajdonképpen elhanyagolható, hogy megtalálja-e őket vagy sem, biztos feleletet ad vagy esetleg több alternatív választ is felkínál: a fontos, hogy a kutatásra meginvitálja az olvasót is. Természetesen ezek a kérdések legtöbbször nincsenek szó szerint leírva a műben: nekünk, olvasóknak kell megfogalmaznunk őket, és nem egyszer megesik, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp öntjük őket szavakba, vagy akár annyiféle kérdést látunk bele a történetbe. Így, amikor kérdéssel indítok egy könyvajánlót, nem csak elhintem, mi a szóban forgó olvasmány témája, hanem egyben azt is megmutatom, számomra mit jelentett, milyen válasz után kutattam én magam olvasás közben – innen aztán már könnyedén szőhetem tovább a szöveget a történetről alkotott gondolataimmal. Ha azonban a Nápolyi regények könyvsorozat legfontosabb kérdéseit szeretném felsorolni, bajban lennék. Könyv: Az elvesztett gyerek története (Elena Ferrante). Kivel azonosul: a tanulatlan, de lehengerlően éles eszű Linával, aki a körülmények áldozata, vagy a sikert kemény munkával elérő, az elvárásoknak leginkább megfelelni vágyó Elenával?
Egyikük élete sem volt könnyű soha, ám a legfájdalmasabb csalódások, a legnagyobb tragédiák ebben a korszakban – ebben a kötetben – érik mindkettejüket. Vágyaik összeegyeztetése a merev valósággal, a gyermekeikkel való kapcsolatuk, a múlttal való szembenézés, és Elena esetében származásának elfogadása talán a legnagyobb küzdelmek, amelyeket meg kell vívniuk. Sorsuk, ahogy eddig is, tükörképet mutat a másiknak – s egyben alternatív válaszokat az olvasónak. Könyv: Az elvesztett gyerek története - Nápolyi regények 4. (Ferrante Elena - Elena Ferrante). Így talán a legfontosabb kérdés nem is a történetben rejlik, hanem azon kívül áll: kiben látja meg magát az olvasó? Hihetetlenül izgalmas, bár minden kötettel egyre taszítóbb karakter, akinek nincs párja az irodalomban. Megmutatja azt is, hogy a tehetség önmagában semmit sem ér, mert kevés a kiteljesedéshez. A tehetség csak egy kiindulópont, egy mag, amit gondozni, ápolni, nevelni kellene, de ehhez Lilának már nincsenek meg a képességei, hiszen nem hisz önmagában, önmaga ellensége. A tehetségből így válik szintén ellenség, akit a szorgalom hamar leköröz.
Nos, Elena Ferrante méltán világhírű és a magyar olvasókat is egyöntetűen elbűvölő regényfolyama véget ért, a nápolyi briliáns barátnők, Lila és Elena öregen, számos csalódással a hátuk mögött, saját játszmáikba beleőrülve búcsúznak az olvasóktól – már csak az a kérdés, az olvasó vajon csalódással csukja-e be az utolsó könyvet? Igen is meg nem is. Valljuk be: túlzottak voltak az elvárásaim a harmadik rész után – ritka az, nem hogy egy sorozatban, de egy életművön belül is, hogy egy írónak sikerüljön megismételni azt a hatást, amit az Aki megszökik és aki marad kiváltott belőlem. Ferrante az elveszett gyermek 2019. Másrészt viszont: a vég a maga módján csodálatos, és bár a kötet összességében többször bosszantott, mint nem, Ferrante gyönyörű lezárást adott nem csak a két barátnő történetének, hanem annak az ívnek is, amit ezek az elbeszélések húznak. Valahol ez a csoda: a négy különböző kort bemutató kötet négy teljesen különböző elbeszélésmódot alkalmaz, ami csak most, az utolsó után kristályosodik ki. Az első rész a gyermekkoré, egyszerű, drámai, szinte mesés próza, klasszikus lányregényeket idéző fordulatokkal, konfliktusokkal, gyermeki tragédiákkal.
Ha hiú vagy, vigyázol magadra és arra, amid van. Olyan érzésem volt, hogy egy piciként lehiggadtak, megnyugodtak a szereplők, hiszen már bőven a harmincas éveiket tapossák, de ez csak hozzájuk viszonyítva igaz, az olaszok talán sosem nyugszanak meg annyira, amennyire egy magyar olvasó várná. Lenú, Lila, és a többiek a korukból fakadóan immár a házasságokkal, viszonyokkal, gyerekneveléssel küzdenek, ami nekem, akinek nincs gyereke akár lehetett volna érdektelen és unalmas is, de egyáltalán nem ezt éreztem, sőt. A remek korrajz mellett némiképp hangsúlyt kapott a politika is, a '80-as, '90-es évek változásai nagy vonalakban kivehetőek a lapokon keresztül, na meg az is, hogy mennyire fél mindenki az újtól, az ismeretlentől. Ferrante az elveszett gyermek toertenete. Ez tökéletesen ráhúzható a telepi életre is, ahol a tanult és világot látott Lenút próbálja meg mindenki betuszkolni az ismerősbe, és abba, amiből a nő annyira nagyon szabadulni akart – és ami ellen visszaköltözve is jó ideig küzd. Az elvesztett gyerek történetében előtérbe kerülnek a kapcsolatok: nem csak a párkapcsolat és a házasságok kettőse, hanem egyfajta taktikai tánc is kirajzolódik a mondjuk úgy, szomszédokkal, korábbi ellenségekkel (és amikor azt írtam, lecsillapodni látszanak a kedélyek, többek között erre is gondoltam).
Szeretem kérdésfelvetéssel kezdeni a cikkeimet. Egy jó történet, egy olvasásra érdemes könyv mindig izgalmas kérdésekre keresi a válaszokat; tulajdonképpen elhanyagolható, hogy megtalálja-e őket vagy sem, biztos feleletet ad vagy esetleg több alternatív választ is felkínál: a fontos, hogy a kutatásra meginvitálja az olvasót is. Ferrante az elveszett gyermek 5. Természetesen ezek a kérdések legtöbbször nincsenek szó szerint leírva a műben: nekünk, olvasóknak kell megfogalmaznunk őket, és nem egyszer megesik, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp öntjük őket szavakba, vagy akár annyiféle kérdést látunk bele a történetbe. Így, amikor kérdéssel indítok egy könyvajánlót, nem csak elhintem, mi a szóban forgó olvasmány témája, hanem egyben azt is megmutatom, számomra mit jelentett, milyen válasz után kutattam én magam olvasás közben – innen aztán már könnyedén szőhetem tovább a szöveget a történetről alkotott gondolataimmal. Ha azonban a Nápolyi regények könyvsorozat legfontosabb kérdéseit szeretném felsorolni, bajban lennék.
Szabó Magda Az őz könyve Encsy Eszterrel és Graff Angélával sokszor eszembe volt az olvasásnál. Míg ott Eszter, itt Elena szemszögéből hallunk mindent, de nekem a két kötetben nagyon erős párhuzam a gyerekkori traumák, életek és sorsok terhe, ami alatt a szereplők sokszor összeroskadnak. A telep, a gyár, a Solarák, a viszonyok, a féltés, az összehúzott szemek és a két lány párhuzamos története: ki vitte többre, ki lett boldog, ki az erősebb? Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története /Nápolyi regé. Lila a negyedik kötetre sem változott, " ugyanaz a nyughatatlan teremtés volt, mint mindig, és ugyanúgy áradt belőle a delejes erő, ez tette páratlanná. Bármit csinált, …mindent intenzívebben csinált, mint ahogy mi tettük a dolgunkat. " Gyermekeivel való kapcsolatát és írói karrierjét, amelyért egész életében küzdött, egyaránt kockára teszi, hogy élete ne megalkuvások sorozata és az elvárásoknak megfelelő legyen, hanem olyan, amelyre mindig is vágyott. Miközben ő az álmait akadályozó kihívásokkal küzd, gyermekkori barátnőjével, Linával való kapcsolata – aki érdemben sosem hagyta el a lakótelepet – minden eddiginél ingatagabb és ellentmondásosabb, noha mindennapi életük még soha nem volt ennyire összefonódva.