Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes, hozzátéve, hogy Székely Éva fiatal korában zsidó származása miatt nem versenyezhetett, de később sikeresen fölé emelkedett a korának, amely el akarta őt felejteni. Kiss László polgármester arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy van egy közösség – az óbudai –, amely nyilvántartja "csillagait", hisz "akkor felejtenek el valakit, ha nincs, aki emlékezzen rá". A beszédeket követően a résztvevők egy-egy szál sárga rózsát helyeztek el az uszoda bejárata mellett kialakított Székely Éva-emlékfalnál, amely igyekszik méltón bemutatni az úszónő vizes pályafutásának legfontosabb mérföldköveit. Az eseményen jelen volt, többek között Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszó, Óbuda díszpolgára, Soós Csaba, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, Hesz Máté, junior világbajnok úszó, Székely Éva unokája. A Székely Éva-emlékfal igyekszik méltón bemutatni az úszónő vizes pályafutásának legfontosabb mérföldköveit A méltatásokat követően leleplezésre került a felirat az uszoda falán, majd szinkronúszás- és vízilabda-bemutató, valamint Székely Éva emlékverseny következett az uszodában.
Székely Éva istápolta vízilabdás unokáját, Hesz Mátét, és átesett egy súlyos szemműtéten is. 1947-ben a Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozatát, 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1976-ban beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben az úszás halhatatlanjai közé. 1994-től a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Nemzeti Sportszövetség Életműdíját vehette át, ugyanabban az évben az elsők között lett a Nemzet Sportolója. 2006-ban megkapta a Nemzetközi Fair Play Bizottság Életmű-díját, 2007-ben a példaértékű sportolói és edzői életpálya elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2011-ben Prima-díjat kapott.
Kiemelte, hogy Székely Éva lányával, Gyarmati Andreával együtt versenyeztek, a két család - főleg az édesanyák - viszonya pedig az 1969-es bécsi ifjúsági Európa-bajnokságot követően vált szorossá. Az olimpiai ezüstérmes Gyarmati Andrea hangsúlyozta, életének legboldogabb 12 éve volt az az időszak, amikor édesanyja volt az edzője. "Mert te anyu, a létező lehető legjobb tréner voltál a világon. Megszerezted a magad versenyzői tapasztalatát, remek érzéked volt az egészhez, képezted magad és fantasztikus ötleteid voltak" - elevenítette fel emlékeit Gyarmati Andrea, aki szerint "jellemző" édesanyjára, hogy pont az olimpia évében, ráadásul annak is a legkülönlegesebb napján, február 29-én ment el. Székely Éva pályafutása csúcsára 1952-ben, a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet a 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként végigpillangózta a távot (amit az akkori szabályok lehetővé tettek). Olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.
2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka. Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt. A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is. Az olimpiai bajnok úszó, Kovács Ágnes így búcsúzott - "Sírni csak a győztesnek szabad! " (Székely Éva 1927. április 3. - 2020. február 29. ) Drága Éva Néni! Te voltál, aki a szüleimet inspiráltad, hogy az úszás az egyik legcsodálatosabb sport. Te voltál, akinek a könyvét sokszor elolvastam, és mindig nagyon sok erőt merítettem belőle! Te voltál, aki mindig szurkolt nekem amikor versenyeztem. Te biztattál az athéni olimpia előtt, hogy össze tudom szedni magam, amikor már nagyon sokan leírtak! Te miattad írom könnyekkel küszködve ezeket a sorokat, pedig megmondtad: Sírni csak a győztesnek szabad!
Az 1952-es nyári játékokon elindult 400 méter gyorson is, melyen hatodik helyen végzett. A "Pillangókisasszony" négy esztendővel később 200 méteres mellúszásban a német Ursula Happe mögött ezüstérmes lett Melbourne-ben, ekkor már csak a hagyományos tempózást engedték meg. A kiugró teljesítményekkel nem maradt adós, 1955-ben 400 méter vegyesen ő úszta az első világcsúcsot. 1956-ig tízszer volt a válogatott tagja, összesen 44 magyar bajnokságot nyert, ebből 32-t egyéni számokban. Összesen 36 országos, 12 Európa- és hat világrekordot állított fel, 1947 és 1951 között nyolcszor nyerte meg a főiskolai világbajnokságot. Pályafutását 1960-ban fejezte be, nem teljesen önszántából. A római olimpia előtt férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel választás elé állították: csak egyikük mehet az ötkarikás játékokra, nehogy disszidáljanak, korábban, 1957-1958-ban egy évet az Egyesült Államokban töltöttek. Végül Székely Éva maradt itthon, aki gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett.
2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka. Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is.
2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka. Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is. Budapesten hunyt el 2020. február 29-én, 92 éves korában. ()
Íme hát a summázat: "[…] Öntől sokkal keményebb és szókimondóbb írásokhoz vagyok szokva, mint ez, de megvallom, mindent elsöprő fölfedezés erejével hatott rám az az észrevétele, hogy egy öt éve halott ember is aláírta a chartát. Miként lehetséges az, hogy ezt senki sem vette észre? Én sem. […] Máskülönben e gogoli mintától megihletve, szívesen szolgálok ötlet-munícióval a balliberálisok kétségbeesett utóvédharcaihoz. Például. Számukra megoldhatatlan, álmatlanságba és őrületbe kergető jelenség a Magyar Gárda. […] Ha már a halott Balassát bevetették a rasszizmus, a gyűlölet ellen, magyarul a katasztrófa-kormány védelmében, mozgósítsák Piszkos Fredet, de főleg P. Halottnak a csók sorozat. Howard Csontbrigádját a Magyar Gárda ellenében. Mondhatják erre, ez a Balassa nem az a Balassa. Úgy is hazudnak […] Azt írja Ön: »Egyfelől az aláírt, elfogadott szöveg minősíti az aláírókat. « Miért hagyta félbe ezt a megkezdett gondolatsort? Mert ezután az következett volna logikusan: másfelől az aláírók minősítik a szöveget. És e charta aláírói bizony-bizony kegyetlenül leminősítik ezt a hangvételében a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának határozataira emlékeztető kiáltványt.
Hozzászólások hozzászólás