A farkas és a hét kecskegida – Grimm mesék A farkas és a hét kecskegida – Grimm mesék Volt egy öreg anyakecske s annak hét gidácskája. Úgy szerette őket, ahogy csak anya szeretheti a gyerekeit. Egyszer eleségért készült az erdőbe. Összehívta a gidákat, és így szólt hozzájuk: – Kedves gyermekeim, kimegyek az erdőre. Vigyázzatok, óvakodjatok a farkastól: ha beengeditek, szőröstül-bőröstül fölfal. Furfangos állat a farkas, még azt is megteszi, hogy idegen bőrbe bújik, de ha jól figyeltek, reszelős hangjáról, fekete mancsáról nyomban ráismertek. – Vigyázunk, édesanyácskánk, hogyisne vigyáznánk! – mondták a gidák. – Elmehetsz nyugodtan. Erre a kecskemama búcsút vett tőlük, és elindult az erdőbe. Alig telik el egy negyedóra, kopogtatnak az ajtón, s valaki beszól: – Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Mindegyikteknek hoztam valami finomságot! Hanem a gidák tüstént felismerték a farkast reszelős hangjáról. – Nem nyitjuk ki! – kiabálták. – A mi édesanyánknak kedves, lágy a hangja, a tiéd meg csúnya, reszelős.
A mi édesanyánknak szép fehér lába van, a tiéd meg csúnya fekete. Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A vén ragadozó dühösen körülszaglászta a házat, nincs-e rajta valahol rés, amin befurakodhatna; de még egy fia repedést sem talált. Erre nagy mérgesen elszaladt a pékhez. – Megütöttem a lábamat, kenj rá gyorsan egy kis tésztát! A péktől meg loholt a molnárhoz. – Szórd be hamar liszttel a mancsomat! A molnár nem tudta mire vélni a furcsa kívánságot. "No, ez a hamis jószág megint rosszban töri a fejét" – gondolta. Hímezett-hámozott, de a farkas rámordult: – Egy-kettő, vagy nyomban fölfallak! A molnár megijedt, nem teketóriázott tovább, beszórta liszttel a farkas lábát, úgyhogy az tiszta fehér lett. Akkor a rosszcsont harmadszor is bekopogtatott a kecskéék ajtaján. – Nyissátok ki, kedveskéim, én vagyok itt, édesanyátok. Találjátok ki, mit hoztam nektek az erdőből! – Előbb mutasd meg a lábadat! – szóltak odabent az óvatos kis gidák. A farkas nagy bátran föltette csirizes-lisztes mancsát az ablakpárkányra.
Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A farkas mordult egyet, bosszantotta, hogy így túljártak az eszén. Kapta magát, elszaladt a boltba, vásárolt egy jókora darab krétát. – Minek neked az a kréta, ordas koma? – tréfálkozott a boltos. – Talán beiratkoztál az iskolába? De a farkasnak nem volt kedve a tréfához. Végigmérte a boltost úgy, hogy annak majd elhűlt a vére; azt sem tudta, hogyan szabaduljon a kedves vevőtől. A farkas pedig megette a krétát, s attól egyszerre vékony lett a hangja, szinte maga sem ismert rá. "No – gondolta -, ez így jó lesz" – azzal visszament kecskéékhez, megint bekopogtatott, s megint beszólt nagy mézesmázosan: – Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934) Hoztam mindegyikteknek valami jó falatot! De már annyira kívánta a gidahúst, hogy nem tudta megállni, be ne lessen az ablakon, és szemügyre ne vegye a kívánatos pecsenyét. Éppen csak egy pillanatig tartott az egész, aztán máris lekapta a fejét, nehogy észrevegyék, a mancsát azonban meggondolatlanul otthagyta az ablakpárkányon.
Kapta magát, elszaladt a boltba, vásárolt egy jókora darab krétát. - Minek neked az a kréta, ordas koma? - tréfálkozott a boltos. - Talán beiratkoztál az iskolába? De a farkasnak nem volt kedve a tréfához. Végigmérte a boltost úgy, hogy annak majd elhűlt a vére; azt sem tudta, hogyan szabaduljon a kedves vevőtől. A farkas pedig megette a krétát, s attól egyszerre vékony lett a hangja, szinte maga sem ismert rá. "No - gondolta -, ez így jó lesz" - azzal visszament kecskéékhez, megint bekopogtatott, s megint beszólt nagy mézesmázosan: - Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Hoztam mindegyikteknek valami jó falatot! De már annyira kívánta a gidahúst, hogy nem tudta megállni, be ne lessen az ablakon, és szemügyre ne vegye a kívánatos pecsenyét. Éppen csak egy pillanatig tartott az egész, aztán máris lekapta a fejét, nehogy észrevegyék, a mancsát azonban meggondolatlanul otthagyta az ablakpárkányon. A gidák meglátták, és visszakiabáltak neki: - Nem nyitjuk ki, dehogy nyitjuk!
De az most nem ért rá az ilyesmire; szaporán csattogtatta az ollót metélte a farkas irháját, míg csak mind a hat fia ki nem ugrott a bendőből, s ott nem táncolt körülötte. Mert hát a mohó fenevad egészben nyelte le valamennyit! Mikor mindnyájan együtt voltak már, s alaposan ki is örvendezték magukat, azt mondta a kecskemama: – Menjetek, keressetek jó nagy köveket! Belevarrjuk ennek a tűzre való állatnak a hasába, amíg alszik! A gidák egész halom követ hordtak össze, aztán nekifogtak, s annyit tömtek az ordasba, amennyi csak belefért. Mikor a rakodással elkészültek, kecskemama sietve összevarrta a farkas irháját. Észre se vette a gonosz, olyan mélyen aludt, meg se moccant közben. Késő délutánig horkolt, akkor elfordult az árnyék, rásütött a lemenő nap és fölébresztette. Ásított egy nagyot a koma, aztán föltápászkodott, hogy igyék egyet a kútnál, mert rettenetesen megszomjazott. – Úszni akarnak a gidák! – mormolta kedélyesen. Csak azt nem értette, hogy lehet ilyen átkozottul nehéz az a hat gyenge csontú gidácska.
Anton Szandor LaVey, született Howard Stanton Levey a Sátán Egyházának alapítója és főpapja volt, emellett író, okkultista, színész és zenész. Ő írta a Sátáni Bibliát és hozzá köthető a sátánizmus vallásként való elismertetése, ami vegyíti saját, az emberi természetről meglévő ismereteit a materializmus és az individualizmus mellett elkötelezett filozófusok meglátásaival, és aminek megfogalmazásához nem vett igénybe "természetfeletti útmutatást". LaVey nem tekinti a "Sátán"-t szó szerint vett istenségnek vagy entitásnak, csupán egy történelmi és irodalmi alaknak, ami a földi értékeket szimbolizálja. Kevesebb megjelenítése További információ Wikipédia
Anton Szandor LaVey, született Howard Stanton Levey (Chicago, Illinois, 1930. április 11. – San Francisco, Kalifornia, 1997. október 29. ) a Sátán Egyházának alapítója és főpapja volt, emellett író, okkultista, színész és zenész. Ő írta a és hozzá köthető a sátánizmus (ld. LaVey-i sátánizmus) vallásként való elismertetése, ami vegyíti saját, az emberi természetről meglévő ismereteit a materializmus és az individualizmus mellett elkötelezett filozófusok meglátásaival, és aminek megfogalmazásához nem vett igénybe "természetfeletti útmutatást". LaVey nem tekinti a "Sátán"-t szó szerint vett istenségnek vagy entitásnak, csupán egy történelmi és irodalmi alaknak, ami a földi értékeket szimbolizálja. Property Value dbo: abstract Anton Szandor LaVey, született Howard Stanton Levey (Chicago, Illinois, 1930. LaVey nem tekinti a "Sátán"-t szó szerint vett istenségnek vagy entitásnak, csupán egy történelmi és irodalmi alaknak, ami a földi értékeket szimbolizálja.
LaVey találkozott és összeházasodott Carole Lansinggel, aki 1952-ben megszülte első gyermekét, Karla LaVey-t. 1960-ban elváltak, miután LaVey életébe belépett Diane Hegarty. Hegarty és LaVey sohasem házasodtak össze, de társak voltak sok éven keresztül, tőle született második lánya Zeena Galatea LaVey 1964-ben. Michael Harner Paranormális kutatásai miatt helyi hírességé vált és orgonistaként (beleértve wurlitzeres fellépéseit is a Lost Weekend koktélbárban) lehetősége nyílt sok San Francisco-i neves személy elcsábítására saját partijaira. A vendégek között megfordult Carin de Plessin, Michael Harner, Chester A. Arthur III, Forrest J. Ackerman, Fritz Leiber, dr. Cecil E. Nixon, és Kenneth Anger is. LaVey 1997. október 29-én halt meg szívelégtelenségben, de a Sátán Egyháza azóta is működik Peter H. Gilmore, Peggy Nadramia és Blanche Barton vezetésével. Könyvek LaVey könyvei Marilyn Manson Anton Szandor LaVey: The Satanic Bible · Anton Szandor LaVey: The Satanic Witch · Anton Szandor LaVey: The Satanic Rituals · Anton Szandor LaVey: The Devil's Notebook · Anton Szandor LaVey: Satan Speaks!
Szülei támogatták zenei képességeinek fejlődését, ő pedig több hangszeren is kipróbálta magát. Kedvencei a billentyűsök voltak, köztük az orgona és a calliope (egyfajta gőzzel, vagy sűrített levegővel hajtott orgona). LaVey az életrajza szerint otthagyta a középiskolát, hogy cirkuszokhoz és karneválokhoz csatlakozzon, ahol előbb segédmunkákat végzett és így kapcsolatba került a nagymacskákkal, később zenész lett és calliope-n játszott. LaVey később megjegyezte, hogy látta, amint ugyanazok az emberek látogatják az erkölcstelen szombat esti műsorokat és a vasárnap reggeli evangelizációs sátrakat. Mindezek csak megerősítették növekvő cinikus vallási nézeteit. A későbbiekben sok dolga akadt bárokban, lokálokban és éjszakai klubokban orgonistaként. Míg orgonán játszott a Los Angeles-i kabaré műsorokban, állítólag rövid viszonya volt Marilyn Monroe -val (később vitatott állítás). Életrajza szerint LaVey visszaköltözött San Franscisco-ba, ahol fotósként dolgozott a rendőrségnek. Később az életrajzírók megkérdőjelezték, hogy valaha is dolgozott a rendőrségnek, minthogy nincsenek feljegyzések, amelyek alátámasztják ezt az állítást.
Bár korábban is léteztek LaVey filozófiájára emlékeztető, világhírű csoportok, mint például a Hellfire Club vagy az Abbey of Thelema, mégis a Sátán Egyháza volt az első, amely nyíltan vállalta világnézetét és bárki számára hozzáférhetően működött. Archív felvételen Anton LaVey a sátánizmusról beszél. Az egyház tagjai rövidesen már mennyegzőt, beavatási szertartást és temetést is tartottak, LaVeyt pedig "fekete pápaként" emlegették az újságok. 1967 decemberétől az Amerikai Egyesült Államok és annak hadserege is elismerte teljes jogú vallásként a sátánizmust, illetve bejegyzett egyházként a Sátán Egyházát. 1969-re már több mint tízezerre nőtt az egyház tagjainak száma, és LaVey kiadta legjelentősebb könyvét, a Sátáni Bibliát ( The Satanic Bible). Amikor megkérdezték, miért döntött úgy, hogy megírja a Sátáni Bibliát, LaVey így felelt: "ha nem én, akkor valaki más, kevésbé rátermett írta volna meg". LaVey további, sátánizmussal kapcsolatos könyvei: The Satanic Rituals The Satanic Witch The Devil's Notebook Satan Speaks!
– Így add tovább! 3. 0 licenc vonatkozik.