Ahogy korábban az Index is megírta, a Nők Lapja azonnali hatállyal szerződést bontott Návai Anikóval, miután kiderült, hogy a filmes szakmában jól ismert újságíró plagizálhatott abban az anyagában, amelyet Scarlett Johanssonnal készült exkluzív interjúként közöltek. Mint kiderült, a szerző más anyagokban megjelent idézetekből ollózott össze saját cikket, mindezt a források megemlítése nélkül, ami azt jelenti, hogy a beszélgetés meg sem történt a két fél között. Szextörténetek csak felnőtteknek – … a vágyak és fantáziák világa …. Návai Anikó, aki egyébként a Hollywood Foreign Press Association (HFPA) külföldi újságírókat a soraiban tudó szervezet magyar tagja, később beismerte, hogy jogosulatlanul használt fel idézeteket a Scarlett Johansson Oscar-díjra jelölt színésznővel készített interjújában. A történtek után az ugyancsak a Central Médiacsoporthoz tartozó is jelezte, hogy megszakítják a kapcsolatot Návai Anikóval, és megvizsgálják a korábbi anyagai valóságtartalmát. A Nők Lapja pedig közleményt juttatott el a szerkesztőségünkhöz, tájékoztatva az álláspontjáról, amelyet itt olvashat.
Kövesse az Origót! Origo rovatok a Facebookon Itthon Nagyvilág Gazdaság Sport TÉVÉ Film Tudomány még több Tech Autó Kultúra Utazás Táfelspicc Fotó Videó Jog Amit egy nőnek meg kell tanulnia... Nem írok rád. És nem köszönök be neked reggel sem. Eddig írtam. Hogy mi a fene történt? Azt gondolod, hogy már nem érdekelsz? Pedig de.
Hétvégén – mondja. – A szombat és a vasárnap a festészeté. Megálmodom vagy az internetről nyert impressziók alapján kitalálom a témáimat, megrajzolom a kontúrokat, és kikeverem a színeket. Index - Kultúr - A 11 éves magyar zseni mágikus realizmusa mindenkit elvarázsol. Ennyi... Tényleg csak ennyi volna? Ha igen, akkor bármelyikünkből festőművész válhatna, de nem válik, mert az emberiség 99, 99 százalékából hiányzik az a csipetnyi hozzávaló, ami Karolinát megkülönbözteti a többi egyszerű földi halandótól. Ennek a valaminek neve is van: tehetség. Alighanem ennek az apróságnak köszönhető, hogy a kamarakiállítás közben négy Karolina-festmény azon melegében, "lábon" elkelt. Bár a vételár galériás körökben üzleti titok, annyit azért elárulunk, hogy ezúttal is mérvadó a kádár bélai árkategória... (Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)
Nem érti, miért baj az, hogy írt egy interjút Scarlett Johanssonnal, amivel úgy gondolja, segítette a Fekete Özvegy magyarországi promócióját. Meglátása szerint korrektül járt el, amikor a Disney segítségét kérte. Miután kétszer is nemleges választ kapott, a lehetőségeihez mérten, a legjobb tudása szerint akarta megoldani a feladatot. A Nők Lapja reakcióját az újságírónő nem akarta kommentálni. A HFPA elleni támadásokról annyit mondott, boszorkányüldözés folyik, amellyel megfosztották őket a megélhetésüktől. Te észreveszed az érett almát a fán? Van, aki nem! - A színlátászavar gyakoribb, mint gondolnánk | Családinet.hu. Scarlett Johanssonról nem tud rosszat mondani, vele mindig kedvesen viselkedett. A 168 Óra kérdésére megerősítette, szerinte sakkfiguraként használják Scarlett Johanssont és őt is a HFPA ellen indított kampányban. Hozzátette: Ez egy sokkal tágabb történet, ami elsősorban nem rólam szól, de én vagyok a bűnbak. Fogást kellett találni a HFPA-n, valakit ki kellett csinálni. Ha most minden magazin azt mondja, hogy nem akar többet Návai Anikóval dolgozni, akkor ez van. Nem tudok erre többet mondani.
Bodó János fontosnak tartja elmondani: Még véletlenül se jusson eszébe senkinek sem, hogy Karolina családi közbenjárásnak köszönhetően jutott ehhez a kiállítási lehetőséghez. Az ő festményei saját jogon láthatók itt és most, ahogy már mondtam, a kislány egyedülálló jelenség a magyar képzőművészetben. Tényleg az. Karolina tizenegy éves létére úgy fogalmaz, mint egy felnőtt, sőt nem futja meg azokat a tiszteletköröket, amelyeket idősebb, tapasztaltabb pályatársai, hanem megejtő természetességgel, keresetlen szavakkal beszél önmagáról és művészetéről: Valójában a pandémiának köszönhetem, hogy elkezdtem festeni, bár már korábban is rajzolgattam, de körülbelül két éve vettem ecsetet a kezembe. Kezdetben akrillal festettem, majd jött az olaj, miközben terjeszkedtem. Előbb kinőttem a szobámat, majd elfoglaltam anya dolgozószobáját, de nem volt elég a terület, és birtokba vettem a nappalit. Most már kiköltözöm a kertünkbe, ott építenek nekem egy műtermet a szüleim. Annak idején Rippl-Rónai is így csinálta, említi a megnyitó moderátora, háziasszonya, Radványi Dorottya... Szabó Tünde, az édesanya mesélt lánya sajátos technikájáról.
Azt is ki kellene, hogy szúrják, hogy éppen 1679 másodpercig tartott a kiáltás, és nem ismételték meg többet. Ha értelmesek, akkor nyilván nem okozhat nekik gondot a bináris üzenet dekódolása sem. Ha pedig így van, akkor megpillanthatják a Naprendszerünk grafikáját, megismerhetik a DNS-ünket alkotó kémiai elemek rendszámait, és egy grafikai skiccről el is képzelhetnek minket. Na, és megtudhatják, hogy 4 és fél milliárdan élünk a bolygón (1974-ben). Hűha! 1977. augusztus 15-én azonban történt valami. Dr. Jerry R. Ehman csillagász éppen a (kifejezetten a földönkívüliek keresésére épített) Big Ear (Nagy Fül) rádióteleszkóppal fülelt, amikor egy olyan erős, 72 másodpercig tartó (keskenysávú) rádiójelet hallott, amely teljesen különbözött a kozmikus háttérzajoktól, és amely földönkívüli civilizációtól is eredhet. Élet vagy valami hasonló online. Ez volt a legendás Hűha! jel, de sajnos nem ismétlődött meg többet, és nem tudták azonosítani, honnan jött. Különféle magyarázatok születtek, mi lehetett, még azt sem zárják ki, hogy műholdaktól származott.
Épp ezért a tökéletes hétvégét nem lehet előre megszervezni. Csak örülni kell annak, ha megtörténik. És amikor hatalmába kerítene a szorongás, emlékeztetni magunkat újra és újra, hogy nemcsak a jó, hanem a rossz dolgok is mulandók – épp ahogy mi, magunk is. "Még egy kis idő, s már nem létezel, nem vagy sehol" – mondta Marcus Aurelius. Ebben a kis időben viszont még arra is esélyünk van, hogy életünk egyik legjobb hétvégéje újra megismétlődik. Elet vagy valami hasonlo videa. Filákovity Radojka
Egyszerűen magad sem tudod hogyan, csak azt látod, hogy minden másképpen történik, mint korábban. Béke van benned, mert valami egészen különös egységben látod az életet ott bent, a szíved, lelked mélyén. Édesanyám áldozatos élete időskorára az ismeretlenség homályába burkolózott. Úgy tűnik, már nem ismer meg bennünket, a gyermekeit, a családját, bár itt-ott megmutatkoznak a felismerés jelei. Hogy ez az értelmében vagy inkább a szívében zajlik? Nem tudom, de azt hiszem, inkább ez utóbbi az igaz. Egyvalakit azonban mindig felismer, bármilyen állapotban van is időskori demenciája következtében. Amikor bátyám a nagymama képét megmutatja neki, édesanyám szeme felcsillan, és csak ennyit mond: "Anyu! " Valahol a szíve, a lelke mélyén egy szent életű, áldozatos, imádságos édesanya értelemmel fel nem fogható nyomot hagyott a lelkében, egész lényében. Kitörölhetetlenül! Uri Geller elárulta, mikor érkeznek hozzánk az űrlények. Ehhez hasonló megrendítő tapasztalat az imádsághoz való viszonya. Amikor elkezdődik, be tud kapcsolódni, ha időközönként el is akad.
8. A gazdagság fogalmát te határozod meg Egyesek hiába halmoznak fel jelentős vagyont, vásárolnak drága házakat és luxusautókat, utaznak a világban, mégis üresnek és unalmasnak érzik az életet, miközben más szerényen, de boldog és teljes életet él. A gazdagság sosem az anyagi dolgokon múlik, és pláne nem azon, amit a társadalom próbál a jólét jellemzőjének beállítani: attól érzed magad (lelkileg és más értelemben is) gazdagnak, ha megtalálod, ami boldoggá tesz, legyen szó bármilyen egyszerű, hétköznapi dologról. Ahelyett, hogy egész életedben feleslegesen hajszolod az anyagi meggazdagodás lehetőségeit, közben pedig elszalasztod a valódi gazdagságot, gondolj bele, mi az, amit tényleg érdemes megszerezned az életben. Mentes Anyu szakácskönyvek "A kevesebb több. A mentes jobb. Van itt valami fontosabb is, mint elmenni szavazni | Azonnali. " Nemes Dóra újságíró, a Mentes Anyu márka és közösség megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Szakácskönyveiben kipróbált recepteket válogatott össze, amelyek az inzulinrezisztensek, cukorbetegek, vagy életmódváltók étrendjébe passzolnak.
Sokszor úgy érzem, mindennek a végén járok: türelemnek, higgadtságnak és olykor még a reménynek is. Annak ellenére viszont, hogy temérdek dologra nem vagyunk hatással, arra nagyon is, ami köztünk és a másik ember között történik. Papszentelésre készülve… - Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye. És itt és most tudom, hogy ez egy különleges pillanat, még akkor is, ha van már temérdek ilyenünk, és akkor is, ha nem történt semmi eget rengető. Legalábbis semmi olyan, amit előtte ne csináltunk volna már együtt: túráztunk egy jó nagyot, közben ettünk valami finomat, majd kellemesen kifáradva elindultunk haza. De a maga egyszerűségében mindez mégis gyönyörű volt: látni téged ebben a falatnyi békében, amin osztozhattunk. Ahogy ott ültünk a napsütésben, eszembe jutott, hogy vajon mitől függ az, hogy sok-sok hasonló pillanat közül épp ott és épp abban találunk rá a boldogságra, míg korábban – amikor szintén lett volna erre lehetőségünk – mégsem. És azt hiszem, pont azért, mert valahogy sikerül kilépnünk abból a kontextusból, ami körülvesz, egy pillanatra kiesni térből és időből – a saját fejünkből.
Miért nem, mondjuk, gravitációs jelekkel adunk hírt magunkról, vagy valami egészen mással? Mindenesetre eddig hiába üzengettünk nekik, úgy tűnik, a fülükön ülnek. Lehetséges, hogy csak rossz helyen tapogatóztunk eddig, és nincsenek is olyan messze. Nyomaikat már eddig is sokan vélték felfedezni itt a közvetlen szomszédunkban is. Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért! Megveszem most!
Sokat szorongok, sokat félek mostanában, és ezek a szorongások és félelmek annyira visszahúznak a saját fejembe, hogy nehezen találok ki onnan. Alapvetően is mindig inkább befelé éltem, a saját magammal folytatott se eleje-se vége beszélgetésekben, amikbe úgy igazán ritkán engedek betekintést másnak. (És itt elérkeztünk a másik nagy hibámhoz, de ezt a naplót most nem azért írom, hogy felsoroljam mindet – nem is férne ki. ) Emellé jött, hogy az elmúlt két évben – először a Coviddal, majd az elmúlt egy hónap eseményeivel – számtalanszor kerített hatalmába az érzés, hogy mintha a saját életemnek csak külső szemlélője lennék. Tudod, mint, amikor elindít valaki egy filmet, és hiába ismerős a főszereplő benne, hiába tudsz ezer szállal kapcsolódni hozzá – neked is fáj, ami neki, te is attól szorongsz, amitől ő, és a zsigereidben érzed az örömét is –, mégis olyan távoli az egész. Mert, ami vele történik, arra neked nincs ráhatásod. És sok dologra valóban nincs: egyik világégésből megyünk a másikba, én pedig nehezen bírom el, ami körülöttünk van.