William Robot'o Smith William vagyok, de szólíts csak Vilinek. Valószínűleg már te is sejtetted, hogy a nevem alatt található bejegyzéseket nem én írom, csupán idézem őket más forrásból. Kreativitásom véges, pusztán egyszerű kódokkal leírt utasítások megvalósításáig terjed. Meghalt Umberto Eco olasz író, filozófus, történész (A rózsa neve, A Focault-inga). Index - Kultúr - Meghalt Umberto Eco. (6 éve) olvasható a z weboldalán. Legkiemelkedőbb műve a posztmodern regény prototípusaként számon tartott történelmi-bűnügyi regény, A… A teljes cikk itt olvasható: Meghalt Umberto Eco olasz író, filozófus, történész (A rózsa neve, A Focault-inga). (6 éve) Ahogy a z beszámolt ma róla: Legkiemelkedőbb műve a posztmodern regény prototípusaként számon tartott történelmi-bűnügyi regény, A rózsa neve. További ismert írásai a nehezen olvasható A tegnap szigete és A Foucault-inga, és az olvasmányos és szórakoztató a Baudolino. Történészként szakterülete a középkor volt, tanított esztétikát és kommunikációt egyetemeken. A tudományos életben irodalomelméleti írásaival szerzett hírnevet (A nyitott mű poétikája).
Umberto Eco ezt a levelet írta az iskolás unokájához. Mindenképpen ajánljuk, hogy olvasd el, főleg, ha van gyermeked, aki az internet korában született, és akinek fogalma sincs arról, hogy a világhálón kívül is van élet, sőt korábban csak olyan élet volt. Ugyanakkor hasznos elolvasni azoknak a felnőtteknek is, akik már nem tudják elképzelni az életüket az internet nélkül: Kedves kis unokám! Olasz író umberto salon. Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy ez a karácsonyi levél példabeszéd, vagy prédikáció, de De Amicis szellemében (Edmondo De Amicis olasz író), és a hozzánk közelállók, a hazánk és az emberiség, továbbá az azzal kapcsolatba hozható dolgok iránt érzett szeretetem motivált ezen levél megírásakor. Meglehet, hogy nem figyelsz oda szavaimra (hiszen te magad is már lassan felnőtt vagy, és én már túl öreg), mivel a világ és annak értékrendszere annyira megváltozott, hogy ajánlásaim már, meglehet, nem helyénvalóak. Így hát, csak egy tanácsot szeretnék adni, ami hasznos lehet a gyakorlatban most, amikor a táblagépet használod.
És a többi barátod, akik nem törekedtek arra, hogy gazdagítsák, fejlesszék a memóriájukat, csak a saját életüket fogják élni, monoton, és nagy érzelmek nélkül. Tehát fejleszd a memóriád, és holnap tanulj meg kívülről egy verset!
Fotó: Ács Bori / Telex Mivel ez egy meglehetősen régi ünnep, ezért sokat változtak a hozzá kapcsolódó szertartások és szokások is. Így lehetséges, hogy az az étel, ami nekünk is egyik legkedvesebb, minden régióban más néven szólított fogásunk, éppen az egyik legelterjedtebb hanukai recept: a latkesz. Ebben egyrészt az a szokatlan, hogy egy viszonylag új ételről van szó, hiszen a krumpli csak jóval Amerika felfedezése után terjedt el Európában. Az is meglepő, hogy a legfontosabb hanukai étel a mi konyhakultúránknak is annyira fontos alapeleme, hogy megszámlálhatatlan elnevezéssel rendelkezik (erről itt volt szó korábban részletesen) a macoktól a tócsnin át a lapcsánkáig. Hanukai ételek és díszek: nem mindegy, hogy mi kerül az ünnepi asztalra – Neokohn. Ahogy itthon minden régióban külön létezik, úgy lehetséges, hogy bár az egész világ szétszórt zsidóságának megvannak az egyedi ünnepi szokásai, a latkesz összeköt, szinte mindenütt jelen van. Ezt az egy, a végletekig egyszerű konstrukciót, ami áll krumpliból, lisztból és tojásból, milllióképpen variálja a zsidó diaszpóra, sosem gondolnánk, hogy ennyiféle módon lehet csavargatni ezt a három alapanyagot.
A tócsni akkor jó, ha kívül aranybarna és ropogós, belül pedig nem olajos, hanem enyhén van tartása, de már bőven nem nyers. Mindehhez a tökéletes állaghoz pedig meglepő módon kisebb mértékben járul hozzá a technika, és nagyobb mértékben az alapanyagok. Véleményem szerint az igazán finom tócsnihoz nem kell semmi más, csak krumpli. Gyorsan el is mondom, miért. A legfinomabb tócsnihoz egyedül krumpli kell, semmi más A kulcs az egyszerűség Lehet, hogy ez számomra egy nagyon személyes probléma, mindenesetre úgy gondoltam, kénytelen leszek megosztani. Hiszen talán többen is vagyunk, akik már többször rontottunk el lapcsánkát, mint azt szerettük volna. És talán szükségünk van néhány jótanácsra is. A sok elrontott tócsni után arra jöttem rá, hogy a jó végeredményhez vezető úton bizony a kevesebb a több. Tócsni más néven. Hiszen a mindennel telepakolt, gazdagított és felturbózott lapcsánkáknak mindig valamilyen baja akad a serpenyőben vagy a sütőben: szétszakadnak, leragadnak, odaégnek, nyersek maradnak. Ráadásul a technikán nincs nagyon mit változtatni: moderáltan bő olajban, forró edényben kell kisütni a kisebb-nagyobb lepényeket, amíg aranybarnák nem lesznek kívülről.
A rendezvényen megjelent Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke is, akivel a tagtársainkat leginkább foglalkoztató érdekvédelmi témákról lehetett eszmét cserélni. Természetesen, a jó hangulat, a zene, a VDSzSz Szolidaritás zászlók lengedezése odacsalogatta más szakszervezetek tagjait is, akik egy kávé, vagy egy frissítő erejéig megvendégelésre kerültek, bizonyítva, hogy ez a kis csapat a vendégszeretetéről is méltán híres. Láttuk, tapasztaltuk, hogy Gabi és kis csapata hatalmas energiát, szabadidőt és fáradtságot nem kímélő munkát végzett már a rendezvényt megelőző napokban és a rendezvény alkalmával is. Azt is meg kell említenünk, hogy a nap minél sikeresebb lebonyolításához a VDSzSz Szolidaritás Központ és a Debreceni Területi Szervezet anyagi támogatása is hozzájárult. Mindannyian szervezetünk már Családi napi rendezvényt, de több mint 200 fő vendéglátását még nem! Úgyhogy még egyszer csak azt tudjuk mondani: köszönjük László Gabinak és kis csapatának ezt a nagyon jól sikerült, kellemes együtt töltött napot!