Márai Sándor világsikerő regényéből készített filmes adaptációt Iglódi Isván álmodta vászonra, de sajnálatos módon inkább egy rosszul sikerült tévéjáték lett belőle, mint egy igazán nagy mozi. Meg kell hagyni igen merész vállalkozás volt Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek címő világsikerő regényét filmre vinni. Annál is inkább, mert egy ennyire statikus mő elég nagy fantáziát kellene igényeljen, ahhoz, hogy, élvezhető mozit csináljanak belőle. Iglódi István, a film rendezője azonban a végeredményt elnézve, a legkevésbé se tudta ezt a színvonalat elérni. Ez a másfél órás produkció ugyanis mindennek nevezhető, csak éppen nagysikerő mozifilmnek nem. A gyertyák csonkig égnek egy steril, annak idején a magyar tévén vetített tévéjátékokhoz hasonlít, de talán még annak is túlságosan unalmas. Persze, a film alapanyagát tekintve, Márai regénye sem egy akciódús műremek, hanem egy lelket tipró dráma. Ettől függetlenül egy filmet készítő hozzáértő, kell, hogy találjon olyan elemeket, amelyekkel "szórakoztatóvá" teheti a mozit.
A 37. Filmszemlén kerül bemutatásra Márai Sándor népszerű, könnyfakasztó írásának tévéváltozata, melyet Iglódi István rendezett. Az anyag nem jelentett újdonságot a rendező számára, aki az általa igazgatott Pesti Magyar Színházban már korábban színre vitte a regény alapján készült darabot. Iglódi Istvánnal a színház igazgatói irodájában beszélgettünk a filmről. filmhu: A gyertyák csonkig égnek már három éve megy az ön rendezésében a Pesti Magyar Színházban, a 70-es és 80-as években több tévéfilmet rendezett. Ezek után rögtön önt kérték fel, hogy megrendezze a regény alapján készülő tévéfilmet? Iglódi István: Igen, Sipos József producer kért fel rá, és abban is egyetértettünk, hogy nem a színházi előadást kell egy az egyben rögzíteni, hanem megkeresni egy olyan helyszínt – és ez a helyszín lett aztán a nádasdladányi kastély -, ahol ez a dráma leforgatható. filmhu: Akkor ha jól értem a visszaemlékezés éjszakája játszódik a nádasdladányi kastélyban. II: Nem visszaemlékeznek, ez két ember, két régi jó barát, akik elváltak egymástól negyven éve, méghozzá meglehetősen drámaian.
Zavarba ejtő alkotás A gyertyák csonkig égnek. Először is a szomorú aktualitása miatt, hiszen mikor e cikk íródik, éppen múlt egy napja, hogy eltemették Agárdy Gábor t, a Kossuth- és Jászai-díjas művészt, a Nemzet Színészét, e film egyik főszereplőjét. Számára a sors csodálatos jutalomjátékot adott e filmben. Másodszor, hogy bár a 37. Magyar Filmszemle játékfilmes mezőnyében indul, mégse film. Harmadszor, hogy mégis film. Maga a film, és annak alapjául szolgáló színházi előadás Márai Sándor azonos című könyvéből készült, amely önmagában véve is komoly vállalkozás. Nem akármilyen művészi bátorság színpadra állítás szándékával hozzányúlni egy regényhez, főleg ha az irodalmunk első világhírt elért darabkája, s amelynek film és színházi jogaiért gazdag és neves külföldi művészek is versengenek. (Tudni kell, hogy mivel Márai gyakorlatilag egész életét külföldön élte le, műveinek szerzői jogai is külföldön vannak. Ezek megszerzése pedig most már nálunk is ismert piaci törvényszerűségek szerint zajlik. )
A film minőségén tovább ront a rengeteg üresjárat, amely még lassabbá teszi a cselekményt, emellett néha gondok jelentkeztek a világítással és az utószinkronnal is, amely igencsak szembetűnő a néző számára. A film fő szerepeit a nemrégiben elhunyt Agárdy Gábor valamint Avar István játssza, utóbbi sajnos nem túl nagy sikerrel. A mozi néhány percében már szinte kitőnt, hogy Avar számára a hosszas monológok túl nagy falatot jelentettek, míg Agárdy már a megjelenésével előre vetítette, hogy itt csak neki teremhet babér. Bár a film összességét tekintve egy másfél órás "gyötrelem", amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy miképp jelenítette meg a csalfa barát szerepét Agárdy. Agárdy Gábor jutalomjátéka ez a tévéjáték, minden pillanatban jelen van a vásznon, sugárzik egyénisége, természetesen s nagyszerően játssza végig Konrád szerepét. Színészi szempontból tovább is lehetne ecsetelni az éppen hogy, csak elégséges produkciót. Mihály Pál, a vadász szerepét ugyanis jóformán elripacskodta.
Emlékszem, mikor a moziban néztem. Imádtam minden percét és majd' megőrültem az izgalomtól egyes jeleneteknél. Imádtam a batpodot és Jokert, valamint Eric Robertset. Hogy mi változott ez alatt a négy év alatt? A sötét lovag előzetes. Nagyon semmi. Nem kertelek, kimondom már itt az elején, hogy egy mestermű ez. Nem úgy mestermű, ahogyan az elvakult Nolan-rajongók mondják, nem jobb mint a Keresztapa-trilógia, nem jobb mint az Elfújta a szél és nyilván a Szemtől szembent sem veri, de egy több mint tisztességes, ütős és hangulatos darab, aminek újranézési faktora igencsak magas, legalábbis véleményem szerint. A rendező minden szempontból magasabbra tette a lécet az első részhez képest. Az akciók ezúttal sokkal kidolgozottabbak és nagyobbat szólnak (legjobb példa erre a zseniális autós-kamionos-batpodos üldözés), eltűnt Katie Holmes, bár nem mintha Maggie Gyllenhall sokkal jobb lenne, de egy fokkal mégiscsak nézhetőbb. Ami azonban viszi a prímet, az a delejes hangulata a filmnek. A fojtogató atmoszféra már az első pillanattól kezdve beránt és nem is enged egészen az utolsó képkockákig.
Ledger Jokerét velőtrázóan félelmetesnek titulálták, a nyitányt pedig Michael Mann Szemtől szembenjéhez hasonlították, ami nem véletlen, hiszen Nolan a Szárnyas fejvadász mellett elsősorban ezt nevezte meg fő ihletforrásának (nem véletlen William Fichtner rövid kis epizódszerepe a nyitányban), miközben a képregényes alapokat a Hosszú Halloween és a Gyilkos tréfa szolgáltatták. Aztán mire az emberek feldolgozták volna, hogy itt tényleg valami pazar filmélmény készül, jött a tragédia: Ledger gyógyszer túladagolásban, mindössze 28 évesen elhunyt, amelyhez közvetve a színész maximalizmusa, a szerepre való felkészülése vezetett. Ezzel pedig a film súlya, a vele szemben támasztott elvárások csak még inkább megnőttek. A Sötét Lovag - Kritika - Puliwood. Azért tartottam fontosnak kiemelni ezt a nem elhanyagolható tényezőt, mert sokan úgy vélik a mai napig, hogy Ledger halála vezetett a film kirobbanó sikeréhez, majd a színész poszthumusz Oscar-díjához, de ez (szerény meglátásom szerint) a legkevésbé sincs így. Könnyedén egy kényszerű mementóvá válhatott volna a film, azonban Joker önnön jogán, minden felbukkanásakor uralja a vásznat, Ledger sajnálatos halála csak egy plusz árnyalatot ad az egészhez, miszerint pont akkor távozott el, mielőtt igazán elindulhatott volna a nagy színésszé válás útján.
( GedyPapa) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést! A számokban Tények, érdekességek: 82 100 Színész adatlapok: 764 777 További hírességek adatlapjai: 324 098