Ballag már a vén diák tovább, tovább Isten véletek cimborák tovább, tovább Ez út hazámba visszavisz Filiszter leszek magam is Tovább, tovább, tovább Fel búcsúcsókra cimborák! Szép emlékek jöjjetek ti is velünk Nyári felhők jöjjetek mi is megyünk Ti alsó s felsőbb évesek Örökre isten véletek Csendes már a tanterem tovább, tovább Jó remény hajt szüntelen tovább, tovább A boldog édes ifjúság Emléke mindig visszajár Búcsúzni kell most cimborák tovább, tovább Az élet hív a munka vár Itt az óra meg ne állj Tovább, tovább tovább Találkozunk még cimborák!
Ballagási Dalok - Ballag már a vén diák - YouTube
Ballag már a vén diák.... 87 mezős gimnazista ballagott el szombat délelőtt. A 2018-ban érkezett gólyák most végzős diákokként meghatódva búcsúztak szeretett tanáraiktól és az iskolától. A Mező-gimnáziumban is nagy örömmel fogadták a tanulók és a tanárok egyaránt, hogy idén a pandémia már nem akadályozta a diákévek egyik legfontosabb eseményének megrendezését. – Mindig felemelő pillanat, hogyha a gimnázium a végzős diákjaitól búcsúzik, az idei évtől a Mező Ferenc Gimnáziumban 87 korábban 2018-ban gólyaként belépő gólya fog elbúcsúzni iskolánktól, érzelmeket kiváltó pillanat ez, hiszen nagyon hosszú ideig nem volt lehetőségünk arra, hogy igazán elbúcsúzzunk ezektől a diákoktól – mondta el híradónknak Májer Anita, az intézmény igazgatója. A feldíszített intézményben a három ballagó osztály zászlós felvezetéssel indult a búcsú ünnepségre. A diákok az iskola udvarán beszédekkel és verssekkel emlékeztek meg a tanulmányaik idején szerzett élményekről. Már hagyományként az iskolazászlót a 12. évfolyam megbízottja a tizenegyedikes korosztály vezetőjének adta át.
Fotó: Babos Petra Különleges napra ébredtek ma a ballagó diákok. Elérkezett az a nap számukra, amelyre mindannyian vártak a középiskolás éveik alatt. Még azok is nagyon szorítottak a szép időért, akiknek nincs a családjában vagy ismeretségi körében végzős tanuló, hiszen már több éve elmaradt a legszebb városi diákünnep. Ezekben a percekben kezdődnek az utolsó osztályfőnöki órák, s adnak bölcs útravalót az osztályfőnökök tanítványaiknak, akiket három, négy, öt vagy éppen nyolc éven keresztül kísértek figyelemmel, segítették felnőtté válásukat. Hamarosan megszólal az utolsó csengőszó és felcsendül a Gaudeamus igitur… jól ismert dallama, és a ballagók elindulnak osztálytermeikből az ünneplő rokonok, barátok, ismerősök körébe az alsóbb éves diáktársaik sorfala között. Végigvonulnak az orgonaillatú, szépen feldíszített folyosókon. Van, aki könnyekkel küzd, van, aki mosolyogva integet szeretteinek. Fényképek százai készülnek, mindenki meg akarja örökíteni, szinte meg akarja állítani a múló, felejthetetlen pillanatokat.
A részletekről érdeklődj nálunk! – írták az iskola tanárai friss bejegyzésükben. Ha kíváncsi vagy a versenyekre és/vagy a felvonulásra, akkor hétvégén irány Kakucs, ahol szombaton és vasárnap rendezik a MAMI Kupa idei nyitóversenyeit. A rendezvényre a belépés természetesen most is ingyenes, további részleteket pedig a versenysorozat Facebook-oldalán találtok az eseményről.
Elmaradt a Tizenhárom okom volt új évadjának díszbemutatója. Mint korábban írtuk, iskolai lövöldözés volt péntekeken a Texas állambeli Santa Fében, tíz halott van, jórészt diákok. A hírtől megrendültek a Netflix vezetői is, akik kiadtak egy közleményt, amelyben jelezték mély gyászukat. Súlyos témák lesznek a 2. évadban is Forrás: Netflix A szolgáltató egyik nagy dobása volt tavaly a Tizenhárom okom volt című drámai sorozat, amely iskolai környezetben játszódik, és a főszereplő halálával ér véget. A második évad díszbemutatója épp május 18-án, péntek este lett volna, de a Netflix ezt kegyeleti okból lefújta. Az eseményen megjelent volna Katherine Langford, Dylan Minnette, Kate Walsh, Alisha Boe, Christian Navarro, Brandon Flynn, Miles Heizer, Justin Prentice, Ross Butler, és az executive producer, Selena Gomez.
A Tizenhárom okom volt főszereplője is csatlakozott a negyedik részhez. Egy sorozatba bekerül egy brutális szexuális erőszakot mutató jelenet, a közönség kiakad, a produkció magyarázkodik, és ezt ismételgetjük pár havonta.
Netflix Hallgasd már gyorsabban, Clay! Nyilván nem a sorozat leglényegesebb pontja, de néha nehéz felülemelkedni azon, hogy Clay Jensen rettentő lassan gyűri le a kazettákat. Sorstársai egy éjszaka alatt ledarálták Hannah mondandóját, és hosszú hetekig várhattak, amíg Clay rávezeti őket az igazságra, és segít megtalálni a saját lelkiismeretüket. De amíg eljut odáig, azt rendesen ki kell várni, néha rá kellett szólnom magamra, hogy tarts ki, érdemes kivárni a végét! Így történt, de azért volt, hogy üvöltöztem Clay-jel a monitoron keresztül, hogy tessék hazamenni, és végighallgatni a felvételeket. Ráadásul a néző tisztában vele, hogy egyszer megcsinálja, és csak fölösleges időhúzás, hogy többször ki akarja hajítani a csomagot. Ebben pedig a házi Buddhája, a nyugalom szobra, a barátja Tony (Christian Navarro) segíti. Tony (egyes teóriák szerint ő csak egy szellem), aki egyébként még több gimis (! ) gyerekhez hasonlóan tele van tetoválásokkal nem szerepel a kazettákon, felügyel, hogy mindenki úgy fütyüljön, ahogy Hannah diktálja.
Pedig Hannah nem is az a népszerűtlen, folyton csúfolt lány, hanem egy gyönyörű, életvidám tinédzser, akivel túl sok minden történt meg túl rövid idő alatt. A sorozat elképesztően jó érzékkel mutatja be, hogy élik meg a tragédia utáni időszakot Hannah iskolatársai és tanárai. Van, akit szörnyű bűntudat mardos, és csak egy darabig képes eljátszani, hogy nem nyílt meg alatta a föld, amikor megtudta, hogy köze volt valakinek a halálához. Mások kényelmes hazugságokba, önámításba menekülnek, hogy ne kelljen szembenézniük tetteik következményeivel. A felnőttek felemelt kézzel járnak, senki nem tud semmiről, nem voltak előjelek, érthetetlen az egész, pedig valójában minden ott zajlott az orruk előtt. Különösen erőteljes alakítást nyújt a Hannah édesanyját játszó Kate Walsh, de összességében a sorozat minden színészéről elmondható, hogy kiváló munkát végzett. Katherine Langford narrációja és a visszaemlékezésekben nyújtott alakítása sodró lendületet ad az egyébként súlyos anyagnak, a néző szemszögét biztosító Dylan Minnette pedig olyan hitelesen hozza a szorongás súlya alatt lassan összeomló Clay-t, hogy képtelenség nem azonosulni vele, és a torkunkban érezni minden szívdobbanását.
A gimnáziumi környezet okán rengeteg szereplőt mozgató sorozat hibátlanul vette az akadályt színészek terén. Fogást egyébként is nehéz találni a 13 Reasons Why egészén, mert rendkívül ügyesen építkezik részről részre, folyamatosan képes fenntartani, sőt, növelni a feszültséget, és úgy beszélni egy rettenetes témáról, hogy az epizódok végén mégis azonnal kéri a néző a következő adagot. A remekül kiválasztott zenék és a múltat a jelennel meglepő ügyességgel összemosó képi megoldások, valamint az egymást érő fordulatok egy percre sem engedik lankadni a figyelmet. A legnagyobb bravúr a téma elegáns és szükségszerűen nyers feldolgozása mellett talán mégis az, hogy a néző nem figyelheti az eseményeket tisztes távolból. Mert aligha akad köztünk bárki, aki ne találkozott volna még hasonló jelenetekkel a való életben. Jobb esetben csak passzív megfigyelőként, rosszabb esetben résztvevőként is találkozhattunk már az iskolai vagy munkahelyi zaklatás különböző formáival, amikről talán nem is gondolnánk, hogy milyen folyamatokat indíthattak be a másik életében.