A japán szervezési tanácsadó nak nem a Tiszta öröm Mari Kondóval az első Netflix es sorozata, így már azoknak is egészen ismerősen csenghet a neve, akik korábban nem ismerték őt. Könyvei is sokfelé fellelhetők a boltok polcain, hiszen a nagyon egyszerű alapokon nyugvó takarítási módszere már több embernek is segítséget nyújthatott az életterének rendbe tételében. Miközben a 2019-es sorozatnak csak az első részét néztem végig, Marie Kondo rendrakó stratégiája nekem is nagy hasznomra tudott válni. Ez a módszer röviden nagyon egyszerű: Halmozd össze pl. az összes tulajdonodban lévő ruhadarabodat és egyesével nézd végig melyik okoz örömet, és melyik nem. Az utóbbi kategóriába tartozóktól, pedig szemetes vagy adomány útján ideje megválnod. Szépsége a technikának, hogy nem csak a hatalmas forgatagban élőknek tud segítséget nyújtani, hanem azoknak is, akik csak szeretnék kicsit átláthatóbban kezelni az ingóságokat. Jómagam is megváltam így jó pár régi ruhadarabtól tavalyelőtt, s azóta vásárlást is sokkal tudatosabban végzem.
A mindig finoman, de határozottan operáló Kondo végighallgatja az érzelmeivel és emlékeivel küzdő Mariót, hagyja, hogy megvívjon a kételyeivel, de amikor elbizonytalanodik, jó ütemben felteszi a kérdést, amely a tisztánlátáshoz kell: úgy gondolja-e Mario, hogy ez a postaláda kell ahhoz, hogy a jövőbeni életét el tudja kezdeni? És Mario megvilágosodik: nyilván nem, hiszen már van új postaládája, van új élete. A postaláda megy, Mario megkönnyebbül. Talán ennél is nagyobb küzdésen megy keresztül a megözvegyült Margie, aki kilenc hónappal a férje halála után is együtt él még a férfi holmijaival, és azzal az abszurd kérdéssel birkózik, hogy a társa ruháiból mi az, ami nem okoz örömöt. Az ő esetében még a reality amúgy következetesen kíváncsi kamerája is kész tapintatosan visszavonulni, amikor sóhajtások és könnyek közepette bevonul a férfiingekkel és farmerekkel teli gardróbba, hogy aztán az epizód végén egy félig teli, félig üres szekrényt lássunk vissza – amely már csak az övé. A sorozat finomságához sokat hozzátesz a névadó személyisége: Marie Kondo nem ítélkezik, hanem empátiával közelít az emberekhez, nem előír, hanem elkíséri őket az úton, amelynek a végén letehetik a csomagokat, amelyeket cipelnek – szó szerint és átvitt értelemben is.
Pedig milyen iszonyatosan fontos, hogy rend legyen, és még fontosabb, hogy ezt hétről hétre bámulhassuk a Netflixen! De mit is? A KonMari metódus Méri odacsattog az aktuális gardóbhoz, kiszórat mindent a szoba közepére, megmondja, mit kell csinálni, és továbbáll. Az epizódok koreográfiája hasonló ritmust követ: Marie Kondo a maga törékeny jelenlétével – és segítőkész tolmácsával – benyomul egy tárgyakkal és sorsokkal tele ingatlanba, bevezeti a klienseit a KonMari módszer rejtelmeibe, ők meglepődnek, szenvednek, nevetnek, sírnak, majd felszabadulnak, a végén pedig láthatjuk az ilyen volt, ilyen lett képsorokat, amelyek bebizonyítják, hogy a káoszból lehet rend. A reality jeleneteit időről időre félbeszakítják ismeretterjesztő bejátszások, amelyekben Kondo egy makulátlanul rendes szobában a kanapén ülve értekezik a hajtogatás öröméről, a nyakkendők megfelelő tárolásáról, a gyerekjátékok szelektálásáról, a konyhai fiókok kordában tartásáról, vagy a rettegett gumilepedők megzabolázásáról.
Mint ahogy az is megnyugvással töltheti el a nézőt, hogy azt láthatja, mások sokkal nagyobb káoszban élnek, mégsem reménytelen, hogy néhány hét alatt szembenézzenek ezzel, és legyőzzék. A mindig finoman, de határozottan operáló Kondo végighallgatja az érzelmeivel és emlékeivel küzdő Mariót, hagyja, hogy megvívjon a kételyeivel, de amikor elbizonytalanodik, jó ütemben felteszi a kérdést, amely a tisztánlátáshoz kell: úgy gondolja-e Mario, hogy ez a postaláda kell ahhoz, hogy a jövőbeni életét el tudja kezdeni? És Mario megvilágosodik: nyilván nem, hiszen már van új postaládája, van új élete. A postaláda megy, Mario megkönnyebbül. Talán ennél is nagyobb küzdésen megy keresztül a megözvegyült Margie, aki kilenc hónappal a férje halála után is együtt él még a férfi holmijaival, és azzal az abszurd kérdéssel birkózik, hogy a társa ruháiból mi az, ami nem okoz örömöt. Az ő esetében még a reality amúgy következetesen kíváncsi kamerája is kész tapintatosan visszavonulni, amikor sóhajtások és könnyek közepette bevonul a férfiingekkel és farmerekkel teli gardróbba, hogy aztán az epizód végén egy félig teli, félig üres szekrényt lássunk vissza – amely már csak az övé.
– "Eszerint élnek ott emberek? – Élnek, mégpedig kellemes meglepetésemre magyar emberek, akik már jól alkalmazkodtak a nagy hőmérsékleti ingadozásokhoz és más helyi adottságokhoz. Megedződtek a hideg ellen, és persze hőállóak is, továbbá levegő híján – mert az a Holdon nincs – zacskóból vesznek lélegzetet, melyben még a hazulról hozott levegőt tartogatják. – Milyen megható! És azonkívül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak? – Azonkívül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket. " (Örkény István: Egyperces novellák – Visszatért a Földre a magyar holdrakéta) A Pisti a vérzivatarban csak 1979-ben, tíz évvel megírása után került színre, e darab az egyén és a magyarság sorsának stilizált, mégis élő keretét adja. A Vérrokonok (1974) és a Kulcskeresők (1975) a jellegzetes magyar mentalitást, a halogatást, a hibák erénnyé emelését elemzik. Örkény István: Egypercesek - hangoskönyv - YouTube. A halállal való szembenézés addig érinthetetlen témáját dolgozta fel a Rózsakiállítás című kisregénye, 1977-ben. Tragédiája, a Forgatókönyv a magyar történelem viharai közepette a személyiség erkölcsi dilemmáit tárja fel.
Április végéig valóban érdemes megállni egy-egy percre és elolvasni a szórakoztató, érvényességükből máig mit sem veszített írásokat, hiszen az olvasáshoz, Örkény szavaival: "Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály". Emlékkonferenciát tartottak Az író születésének 110. évfordulóján Nézzünk bizakodva a jövőbe! Örkény istván egypercesek pdf. címmel egynapos emlékkonferenciát rendezett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Az eseményt Radnóti Zsuzsa dramaturg és Reményi József Tamás, az Örkény István-életműkiadás sorozatszerkesztője szervezte, előadást tartott Márton László, Reményi József Tamás, Bazsányi Sándor, Darvasi Ferenc, György Péter, Nánay István és Mácsai Pál. Az Örkény István Színház virtuális kiállítással készült névadója tiszteletére, amit a színház honlapján lehet megtekinteni:.
Szilenciuma utáni első nagy sikerű kötete 1963-ban a Macskajáték volt, a Jeruzsálem hercegnője 1966-ban jelent meg, ebben már jelentkezett szatirikus hangja is. A kötet darabjai: a Hunnia Csöködön, az Egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték kisregény változata. E művei a jelenségek realista leírása helyett parabolisztikus sűrítésre törekedtek. Következő kötetei – a Nászutasok a légypapíron és az Egyperces novellák – e tendenciát folytatták, a rövid történetekben találta meg a számára legmegfelelőbb formát. E szövegek belső feszültségét a ráció és irracionalitás, az érzelmesség és józanság, a pátosz és banalitás ellentétei adják. Örkény istván egypercesek elemzés. Az örkényi groteszket mindezek mellett a köznapi nyelvhasználat, s az irodalmi konvenciók lebontása is jellemzi. A ma már klasszikusnak számító, a maga korában műfajteremtő egypercesek sikere újra és újra lendületet kap. Maga Örkény így fogalmazta meg a műfaj lényegét: "Az Egyperces Novellák – írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint – egész regények, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek.
Maga a műfaj is és a műfaj neve is Örkénytől származik, ő nevezte egyperceseknek rövid novelláit, amelyekkel új műfajt teremtett. A jelző arra utal, hogy ezek a művek olyan rövidek, hogy egyetlen perc alatt elolvashatóak. Valójában hosszabbak és rövidebbek is vannak köztük: akad néhány soros és akad 2-3 oldalas "egyperces" is. Novella műfaj egy percben: ez már eleve valami ironikus, groteszk dolgot ígér! Miért? Nos, az olvasó hozzá van szokva, hogy novellán többoldalas szöveget értünk. Ha egy novella ilyen rövid, azt akár csúfolódásnak is érezhetjük: azt gondolhatjuk, az író játszik velünk. Az egyperces mint műfaj Az egyperces műfaj lényege az, hogy az író csak a legszükségesebb dolgokat közli. Ezek a novellák rendkívül rövidek, tömörek. Egypercesek (hangoskönyv) - VOIZ Hangoskönyvtár. Örkény egyre kevesebb szóval akart elmondani egyre többet, azaz közlés minimumával az olvasótól a képzelet maximumát kívánta elérni. Egyfajta enigmaszerűség van ezekben a művekben: talányként, rejtélyként kell őket megfejteni. Az olvasónak kevés jelből kell rájönnie a megoldásra, az elrejtett jelentésre.