24. 190 Ft Menny. : Kosárba rakom ELÉRHETŐSÉG: RAKTÁRON, azonnal elérhető! Shimano Hajtómű Alivio Fct4060 175-26/36/48 9-es Középrész Nélkül Lv | Bicikli hajtóművek | Kerépár Webshop | Akciós kerékpárok. Kívánságlistára teszem Gyártó: SHIMANO Cikkszám: EFCT4010E422CL Leírás és Paraméterek FOGSZÁM KIOSZTÁS 44-32-22 SEBESSÉG KIOSZTÁS 9 sebességes HAJTÓMŰ TÍPUS Trekking TENGELY TÍPUS Octalink Hasonló termékek SHIMANO Tourney A070 kerékpár hajtómű, négyszögtengelyes, 170mm, 7/8 sebességes Jelenleg nem rendelhető Részletek Értesítés SHIMANO Claris RS200 kerékpár hajtómű, négyszögtengelyes, 170mm, fekete, 8 sebességes 22. 990 Ft Várható beérkezés: 2-4 munkanap Kosárba SHIMANO Sora R345 kerékpár hajtómű, Octalink, 170mm, fekete, 9 sebességes 27. 290 Ft SHIMANO Sora R345 kerékpár hajtómű, Octalink, 170mm, ezüst, 9 sebességes Értesítés
Tájékoztatunk, hogy honlapunk egyes funkcióinak működéséhez sütiket (cookie-kat) használ. A sütik kis méretű, többnyire szöveges fájlok, személyes adatokat nem tartalmaznak, a számítógépedre veszélyt nem jelentenek. Honlapunk további látogatása a sütik használatára vonatkozó beleegyezést jelenti. Elfogadom További információ
Gyártó: Shimano Elérhetőség: Nincs készleten Várható szállítási díj: 1. 000 Ft Várható szállítási idő: 2022. július 28. Szerezhető klubpontok: 710 Kívánságlistára teszem A legkedveltebb átmenet a hobbi és a középkategória között. Nagyon merev hajtás, a felső kategóriából átemelt már régebben bizonyított technológiák. Shimano Alivio FC-M4050 hajtómű integrált tengely 22-30-40T 170mm. Specifikáció Eredeti gyártói cikkszám EFCT4060EX866CL Gyártó Fajta Négyszög-Octalinkes Fogszám 48-36-26fogas Tengelytípus Integrált Tengely kapcsolat Shimano Hollowtech Lánctányérok száma 3 Vélemények Erről a termékről még nem érkezett vélemény. Akik ezt a terméket megvették Raktáron 8. 990 Ft 6. 993 Ft 1. 390 Ft 1. 112 Ft 3. 740 Ft 2. 992 Ft
Bikemag A 2022-es Tour de France útvonala 2022-06-30 3 hét, 21 szakasz, 3328 km, 2 időfutam, 5 hegyi befutó, 4 ország – ez vár az indulókra 2022-ben 2022 július 1-én Dániából indul a Tour, hogy aztán Kelet – és Dél-Franciaország körbetekerése után megérkezzen Párizsba – 23 nappal később. Október 14-én délelőtt a francia főváros adott otthont annak a ceremóniának, amely keretén belül bemutatásra […] Bartha Kristóf
Tudom, hogy Wes Craven neve hallatán mindenkinek az álomgyilkos Freddy Krueger, vagy a sikolyokban utazó Ghostface jut az eszébe és persze teljesen jogosan. Én is szeretem ezeket a filmeket, melyek rengeteget adtak hozzá szeretett műfajunkhoz. Ugyanakkor mindig is úgy tartottam, hogy a rendező legjobbja az 1972-ben debütáló, Az utolsó ház balra. Sokan olcsó, hatásvadász szemétnek tartják, pedig szerintem ez a rendező legkomolyabb, legsúlyosabb munkája, amiben egyáltalán nem "viccelte el" az erőszakot és nem akarta megkönnyíteni a nézők dolgát. Lehet nincs igazam, de én úgy gondolom, hogy a filmre adott nagyon heves reakciók miatt kezdett el kicsit könnyedebb hangvételt adni a későbbi alkotásainak. Az egyszer biztos, hogy Az utolsó ház balra baromi erőszakos és végtelenül nyomasztó film, amiben bőven van társadalomkritika és mondanivaló. Az erőszak nem öncélű, hanem komoly üzenete van. Hiába telt már el 50 év, ez a film soha nem fog veszíteni az erejéből, és minden egyes alkalommal el fogja pusztítani a nézőjét.
Az utolsó ház balra történetéből vétek lenne sokat elárulni, hiszen ha az ember tisztában van azzal, hogy Craven-film az alap, akkor egyértelműen horrorra asszociál. S épp ezen asszociáció miatt működik nagyon jól kritikánk tárgya, hiszen hiába telik el belőle 5 perc, 10 perc, 30 perc, 50 perc, még mindig zakatol a néző agya, mivel semmi jel nem mutat arra, hogy mire is megy ki a játék. Zajlanak az események, megtörténik az első gyilkosság, titokzatos idegen tűnik fel. Előkerül a horrorok fő halálvágyát jelképező drog, egyre sejtelmesebb a zene, de a fő szikra nem lobban lángra, csak nagyon lassan bontakozik ki a fő csapásirány. Épp ezért legyen elég annyi a sztoriról, hogy fiuk halála után egy évvel két szülő nyaralásra érkezik isten háta mögötti erdei nyaralójukba, megmaradt lányuk pedig az unalom elkerülése céljából úgy dönt, hogy este bemegy a közeli városba, amivel események rettenetes láncolatát indítja el. Az említett lassúság ezúttal (sem) negatív felhanggal értendő, hiszen a kiszámíthatatlanság, a meglepetés esélye mindig érdekessé teszi a filmélményt.
Aznap este, hogy megérkeznek az elhagyatott helyen fekvő tóparti házba, Marit és barátait elrabolja egy szökött rab és a bandája. Az utolsó ház balra The Last House on the Left amerikai horror – thriller Hossza: 100 perc Gyártás éve: 2009 Rendező: Dennis Iliadis Főszereplők: Sara Paxton (Mari Collingwood) Az ezt követő borzalmak után a rémült és sorsára hagyott Mari egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez, Johnhoz és Emmához. Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne. Amikor a családja értesül a tragédiáról, gondoskodnak arról, hogy megbánják a napot, amikor betértek balra az utolsó házba… Wes Craven és Sean Cunningham horrormesterek visszatérnek ahhoz a filmhez, mely elindította Craven karrierjét, és amely évtizedeken át hatott a horrorfilmek készítőire. Minden idők egyik leghíresebb-leghírhedtebb thrillerét most új, még izgalmasabb formában ismerheti meg egy újabb nemzedék. Szereplők: Tony Goldwyn (John Collingwood), Monica Potter (Emma Collingwood), Martha MacIsaac (Paige), Garret Dillahunt (Krug), Spencer Treat Clark (Justin), Joshua Cox (Giles), Riki Lindhome (Sadie), Aaron Paul (Francis), További szereplők… Munkatársak: Forgalmazó: UIP-Duna Film, Forgatókönyvíró: Adam Alleca, Forgatókönyvíró: Carl Ellsworth, Producer: Wes Craven, Producer: Sean S. Cunningham, Producer: Marianne Maddalena, Zene: John Murphy, Operatőr: Sharone Meir, Vágó: Peter McNulty, Látványtervező: Johnny Breedt, További munkatársak… Premier: 2009. június 18.
Az utolsó ház balra (The Last House on the Left) Wes Craven 1972-es már-már betegesen perverz erőszakfilmjének elkészült az újkori feldolgozása, ami amellett, hogy jobban sikerült, mint elődje, bemutatja nekünk, hogy manapság hogyan forgatja fel egy békés család életét a nyers erőszak, és mi jár azoknak, akik bántják a Collingwood házaspár leányát. A remake-ek nem jók, legalábbis az esetek túlnyomórészében. Ezt az állítást támasztja alá az a sok rókabőr, például a Péntek 13, vagy a Texasi láncfűrészes filmek, amik az eredeti verziót másolva meg sem próbálnak valami különlegességet, valami egyediséget mutatni, magyarán így téve tanúbizonyságot a feleslegességükről, haszontalanságukról. De kivételek azért mindig akadnak, mondjuk, ha jelen esetben nem erről beszélnék, akkor ez az írás nem jöhetett volna létre, vagyis létrejött volna, csak akkor a bukottak táborát erősítené Dennis Iliadis azonban nagyon ügyesen dolgozta fel és valamennyire át Wes Craven (ő az egyik producer) segítségével a 72-es filmet.
Hiába több a vér és a brutalitás ugyanis, a horrorfilm színvonala még mindig nem egyenesen arányos a gore mennyiségével, és sajnos évről évre olyan rendezők szivárognak be a filmiparba, akik ezt képtelenek felfogni. Az pedig, hogy egy hosszan, részletesen bemutatott otthoni műtétet a zsáner elemeként próbálnak eladni, egyenesen bosszantóan primitív fogás, ami legfeljebb unott undort vált ki a nézőből. És persze felesleges töltelékjelenetként húzza az időt, ahogy az autós baleset, és a gyilkosok egyébként teljesen irreleváns szökésének bemutatása is. Anélkül, ami Craven eredetijét érdekessé, sőt, különlegessé tette, a remake csak egy a sok, viszonylag korrekt technikával és tűrhető színészi játékkal megtámogatott, de teljesen üres, unalmas, kiszámítható sablonhorror közül, ami vagány álmerészséggel túlzásba viszi a sztori olyan aspektusait, amiket nem egyáltalán nem kellene, viszont ahhoz már nincs töke, hogy meglépjen olyasmit, ami igazán képes lenne felkavarni a nézőket. Mert az igazi horror akkor jó, ha zsigerekig hatol.
Ahhoz meg nem elég, ha folyik a vér. Kommentek Legyél te az első, aki hozzászól! Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!