A fényképezőgép fényrekesze, akár az emberi szem, több fény esetén szűkül, kevesebb fényben pedig nagyobbra nyílik. (Kép fent) Az emberi agy bal oldaláról készült háromdimenziós felvételeken látszik, hogy a "képfeldolgozás" folyamatában melyik területek aktívak. A bal oldali ábra a tárgy megpillantását, a középső annak felismerését rögzíti a halántéklebeny felszínén. A jobb oldali képen a tárgy megnevezésekor aktív területek láthatók. Videokamerákban a "végtermék" egyedi képek sorozatából áll. Az emberi szem és látás e tekintetben más, mivel a képek a retinán idegingerületté alakulnak, és az agyba jutott ingerületek felismert, értelmezett képekké alakulnak újra. Jegyezzük meg! A szembe jutott fény által kiváltott impulzusokat a retina közvetíti az agyba. Az agy feldolgozza, interpretálja azokat, és ismét képekké formálja: színes, tökéletesen éles, háromdimenziós képek formájában. Hogyan "lát" az agyunk? Az agy hátsó részén található látóközpont nem csak felfogj a a retináról érkező jeleket.
Az életkorral együtt a szem alkalmazkodóképessége egyre csökken, a normális fókuszáló képesség időseknél legtöbbször hiányzik. a rövidlátó és a távollátó szem képalkotása Az ábrán az alkalmazkodó és az elernyedt normális szem, a közellátó és a távollátó szem képalkotása látható. A közellátó ember szemlencséje túlságosan görbült, domború, s így a kép általában a retina előtt keletkezik. Minthogy a szem csak a nagyon közel elhelyezett tárgyak éleslátásához tud alkalmazkodni, távoli tárgyakat nem képes a retinára leképezni, az ilyen ember homályosan lát. Másrészt a távollátó szemlencséje nem eléggé domború, a kép általában a retina mögött jön létre. Ez esetben a szem a távoli tárgyakhoz még tud alkalmazkodni, de csődöt mond, ha a tárgy viszonylag közel van. Az optikus mindkét esetben szemüveggel tud segíteni, éspedig a közellátónak homorú (konkáv), a távollátónak domború (konvex) lencsével. Tegyük fel, hogy egy közellátó ember nem képes tisztán látni a tárgyakat, ha 90 centiméternél távolabb vannak a szemétől.
A szemlencse mindkét felszínén domború, ezért alakja egy bikonvex optikai lencsének felel meg. A szemlencse normális körülmények között kristálytiszta, ereket és idegeket nem tartalmaz. Vastagsága átlagosan 4, 0 mm, átmérője 9>0-10, 0 mm, súlya kb. 0, 2 g. Víztartalma közel 65%-os, fehérjetartalma 35%. Átlagos törőereje +20, 0 dioptria körül van. A szembe bejutott és a szaruhártya által már elsődlegesen összerendezett fénysugarak további szabályozását végzi, vagyis a fénysugarakat egy pontba gyűjti, amely a fókuszpontnak felel meg. A szem esetén ez a fókuszpont az éleslátás helyén, a sárgafoltban van, vagyis a szembe jutó fénysugarak egészséges szem esetén a retina (ideghártya) sárgafoltjának területében találkoznak. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a keletkező kép éles, jól fókuszált. (5, 0 m-nél nagyobb távolság) érkező párhuzamos sugarak a retinán (sárgafolt) egyesülnek (emmetropiás szem)" layout="responsive"> Az érhártya rendkívül sok kiseret és festéktartalmú sejtet tartalmaz. A dús érhálózat az ideghártya táplálásában vesz részt.
A fényinger "kisüti" a feszültségkülönbséget. Mérések bizonyítják, hogy a pálcikák - amelyek feladata a sötétség és fény megkülönböztetése - annyira érzékenyek, hogy akár egyetlen foton - fényenergia-csomagocska - beérkezését is képesek jelezni. A csapoknak legalább 5-7-szer annyi fényre van szükségük ahhoz, hogy jelt generáljanak, és betölthessék színmegkülönböztető szerepüket. Ahhoz, hogy a csapok és pálcikák újabb fényingerek érkezéséről tudjanak hírt adni, regenerálódniuk kell, ami kis időbe telik. Ez idő alatt a lebomlott festékanyag pótlásáról és a sejthártya mentén kialakuló feszültségkülönbség helyreállításáról kell gondoskodniuk. Az érzéksejtek jeladása rendkívül tápanyag és oxigénigényes folyamat. Az érzéksejtek 6 órán belül elpusztulnak, ha nem jutnak táplálékhoz, az ideghártya oxigén ellátásának zavara éppen ezért pár órán belül maradandó vakságot okoz. A látóidegfőből indulnak ki a retinát ellátó verő- és visszerek is, és hálózzák be a szemfeneket. A retina centrális tápláló erének elzáródása a szem "infarktusát" hozza létre.
A déli gyümölcsök jelentősége Az élelmi rost napi szükségletének kiegészítésére, szinte mindegyik kiválóan alkalmas. Szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, és egészségvédő vegyületeket eltérő mennyiségben tartalmaznak, de összehasonlítva a hazai gyümölcsökkel a szállítás és az út során történő érlelés ellenére is kiemelkedő a jelentőségük étrendünkben. Vannak köztük kifejezetten lédúsak, és kevés vizet tartalmazók is, nagyon ismertek és kevésbé. Növényi fehérje és zsírtartalmuk (kivétel, avokádó) elhanyagolható. Részletezésük ABC sorrendben, 2 részletben Ananász (Ananas sativus) A vitaminok közül kiemelkedő B1 vitaminforrás, C-vitamin tartalma nem kiemelkedő. Déligyümölcsök - Ezermester 2017/12. A benne lévő bromelin nevű fehérjebontó enzimet emésztést segítő gyógyszerek előállítására és húspuhításra is használják. Ízletes, mint friss gyümölcs, de elterjedtebb a belőle készült gyümölcslé és befőtt. Avokádó (Persea gratissima) – más néven: "Alligátor körte" Fajtától függően héja lehet zöld, vagy rücskös fekete. Nagy mennyiségben pantoténsav és folsav vitamin található benne, ezen kívül fontos B-vitaminok, C-, E- és A-vitamin, kalcium, kálium, magnéziumforrás.
Zala megye dombjain már évek óta sikeresen telepítenek olyan déligyümölcsöket, mint a kivi, a füge és a datolyaszilva. Becshelyen álmodta meg ültetvényét Harcz Endre és testvére, Balázs. Endre a kert és a növények szerelmese, évek óta gyűjtötte tapasztalatait a déli gyümölcsök termesztéséről. A füge és a kivi mellett különös figyelmet szentelt a hazánkban még kevés helyen ismert kákinak. A két fiatalember 2014-ben döntött úgy, hogy nagyobb teret adnak hobbijuknak és 170 káki fát ültettek földjükön. A fák két éve fordultak termőre, tavaly kb. 300 kg gyümölcsöt szüreteltek. Ma már 600 fát mondhatnak magukénak. Endre lelkesen beszél a különös gyümölcsfákról. Mit kell tudni a kákiról avagy datolyaszilváról? A káki, kákiszilva, datolyaszilva elnevezése elég problémás, ugyanis sokan beleoltják szilvába, holott semmi köze a szilvához, hiszen ébenfaféle, Délkelet-Ázsiából származik. Lombhullató fa, normál gyümölcsfa méretűre nő. Viszonylag szárazságtűrő, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne kelljen öntözni, főleg az ültetés évében.
A földmérés, vagy más néven geodézia a helymeghatározás tudománya. Művelői a földmérők, vagy más néven geodéták. A földmérés elsősorban a földfelszín, és az azon lévő természetes, vagy mesterséges "tereptárgyak" helyének, méreteinek meghatározásával, térképezésével foglalkozik, illetve a terveken szereplő létesítmények jellemző pontjainak a terepen történő kitűzése, megjelölése a feladata. A földmérés az ókori civilizációkkal együtt alakult ki. A nagy építkezések, az öntözőrendszerek magas szintű földmérés nélkül nem valósulhattak volna meg. A termőföld birtoklása a birtokhatárok kitűzését igényelte, de az adók kivetéséhez ekkor készítették az első "ingatlan-nyilvántartásokat" is. Földmérés az ókori Egyiptomban Érdekes a szakma kettős elnevezése. A geodézia görög eredetű szóösszetétel (föld-osztás), a földmérés ennek magyar megfelelője. Mégis a két szónak igyekeznek eltérő jelentést adni. A geodéziát szokásos általános - vagy alsógeodéziára és felsőgeodéziára (elméleti geodézia) felosztani.