Amikor forrasztásra kerül a sor, az egyik legfontosabb teendő a megfelelő forrasztástechnikai eszközök kiválasztása. Forraszanyag választásánál az első számú szabály, hogy a forraszanyagnak alacsonyabb legyen az olvadáspontja, mint a forrasztandó fémé. Ez alapján lágy- és keményforraszokat különböztetünk meg. Forrasztó Ón Olvadáspontja. A keményforraszokhoz tartozik az arany, az ezüst, a réz, és ötvözeteik. A lágyforraszok közül a leggyakrabban használt anyag a forrasztó ón, ezen kívül alkalmazhatunk még bizmutot, kadmiumot, ólmot és cinket is. A forraszanyagok ára eléggé változó, a néhány ezer forintos tételtől a több tízezres speciális anyagokig minden megtalálható, ami az elektronikai barkácsoláshoz kellhet. Nézzünk egy példát forrasztási folyamatra: a forrasztó ónt először megolvasztjuk egy, a lágyforraszokhoz használandó eszközzel, például forrasztó pákával. Az olvadt anyagot ráhelyezzük a forrasztandó fémre, és hagyjuk, hogy szilárdulás közben bevonatot képezzen rajta. A forrasztó ón egyébként a legtöbb esetben nem tiszta ónt jelent, általában más fémekkel ötvözik, leggyakrabban ólommal.
Emiatt nehezen oxidálódik, ellenáll a korróziónak. Halogénekkel könnyen reakcióba lép. Magasabb hőmérsékleten ón-dioxiddá ég el. Az ón amfoter fém, savakban és lúgokban is oldódik, a reakcióban hidrogén fejlődik: Szulfátja és nitrátja ionos, a többi vegyülete inkább kovalens jellegű. A +2-es oxidációs számú ónvegyületek általában ionosabb jellegűek, mint a +4-es oxidációs számúak, például az ón(II)-klorid (SnCl 2) ionosabb, mint az ón(IV)-klorid (SnCl 4). Előállítása [ szerkesztés] Az ónt általában az oxidjából, az ónkőből vagy kassziteritből (SnO 2) állítják elő, amely az ón legfontosabb ásványa. Forrasztó ón olvadspontja. Az SnO 2 -t szénnel redukálják: Előfordulása [ szerkesztés] A kassziterit magmás utókristályosodás során keletkezik számos szulfidásvány társaságában. Magyarországon több bányában előfordult kísérő ásványként. A Kongói Demokratikus Köztársaságban nagy mennyiségben található ón bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, fekete piacról szerzik be a termékeik előállításához szükséges alapanyagok egy részét.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
Csúfos szélsőségek küszködnek a létjogosultságért és a néző figyelméért, miközben meg sem erőltetik magukat azért, hogy valami eredetit mondjanak. És mindezek közepén random helyeken és időkben feltűnik egy könyvelőszerű figura, aki mindig épp, hogy lemarad arról, hogy beszélni tudjon Bakerről. Érezni lehet, hogy itt valami nem stimmel...... és innentől súlyosan spoileresek leszünk..... ez a gárda egyszerűen nem egyezhetett ki annyival, hogy két órán át csócsálják egymás és a nézők idegvégződéseit egy szenvelgős tévékrimiben. Sajnos azonban Knight nem elég ügyes író ahhoz (főleg nem a választott műfaj keretein belül), hogy ne fedje fel ügyetlenül idő előtt a kártyáit. A Vihar előtt ugyanis nem noir, nem is krimi, hanem egy sci-fi. Baker nem egy trópusi szigeten él, hanem egy számítógépes játék szereplője, akinek az a dolga, hogy kifogja a nagy halat. És nagyon figyelmetlennek kell lennünk ahhoz, hogy ezt a zsánerváltást ne szúrjuk ki jó fél órával a nagy leleplezés előtt. Az biztos, hogy a szerencsétlenül megírt karakterek, helyzetek és párbeszédek nem segítenek abban, hogy eltereljék a figyelmünket a nyilvánvaló jelekről: a már említett, gyalogkakukk-szerűen rohangászó, könyvelőszerű fazonról, aki kikel magából, hogy "itt valami nem stimmel, a hajó 20 másodperccel korábban kihajózott, mint kellett volna!
Matthew McConaughey és Anne Hathaway neve sem garancia a minőségre. A Vihar előtt felszínes és a fináléra unalomba fulladó alkotás. Igazi slágerfilmnek ígérkezett a Vihar előtt, akkora reklámkampányt és olyan vérfagyasztóan izgalmas előzetest kapott. Steven Knight író-rendező munkája azonban nemhogy közepesre sikeredett, egyenesen csalódást keltő. Az alkotók sem tematikai, sem formai szinten nem használták ki a történetben rejlő kismilliónyi lehetőséget, ellenben a hatalmas csavar, amire az egész dramaturgia épül, végtelenül bugyuta. Ha valaki izgalmas cselekményre vágyik, inkább nézzen vagy olvasson thriller bestsellereket, de még azzal is jobban jár, ha ad hoc beül egy átlagos filmre a moziban. A Vihar előtt felszínes és tartalmatlan, a fináléra kifejezetten unalomba fulladó alkotás, ami ráadásul olyan látványosan tolja nézői arcába titokzatosságát és saját egetrengetőnek gondolt forradalmiságát, hogy a "nagy" rejtély felfedésével csak még nagyobbá válik az emberben a csalódás. Bár a tengerentúlon, feltehetőleg a negatív előzetes kritikai értékeléseknek köszönhetően, megbukott a Vihar előtt, Steven Knight filmje elég szép bevételt termelt első hazai hétvégéjén (közel húszezren nézték meg).
A forgatókönyv leginkább korunk népszerű thriller bestsellereinek stílusára hajaz: egy-két XXI. századi társadalmi/társadalomlélektani kérdés köré épül a személyes síkon zajló történet, aminek a részletei szépen lassan bomlanak ki a néző előtt. A nagy csavar sem marad el, igaz, mai szemmel nézve az egyetlen fordulópontra felfűzött cselekmény közel sem tűnik olyan bravúrosnak. Az már a film első harmadában kiderül, hogy a Vihar előtt meg sem közelíti a Lány a vonaton, a Holtodiglan és más hasonló thrillerek fordulatosságát, kreativitását. Ettől még kezdetben izgalmasan épül a cselekmény és a már említett nagy csavar bőven eladhatta volna a produkciót. Knightnak érezhetően ez is volt a szándéka, mindent erre hegyezett ki, és úgy tett, mintha a Mátrixot vagy a Mementot idéző brutális titok felfedésének lennénk szemtanúi. A "nagy" titok azonban nem túl szellemes ötlet, sőt inkább eleve elhibázott gondolat. Lehet vitatkozni a Viharsziget, az Egy kis szívesség és a fentebb említett, hasonló szerkezetre épülő slágerfilmek (- és könyvek) minőségén, a Vihar előtté azonban messze-messze elmarad az összestől.
Fentieket véletlenül sem általánosítva, de gondolkodók tekintetében valahogy mégis a búvár béka feneke alá került ez az ország, - sajnos! Többek közt ez is az oka annak, hogy szeretek erre az oldalra járni Pártunk és ormányunk pedig beveti "kedves amarikai barátaink" (kinek a pap, kinek a papné) kapcsolatrendszerét és akadályokat nem ismerő külügyminiszterét szalajtja a már készleten lévő 13 millió adagért. Képtelen voltam végignézni az orbáni videót, így csak a végére futotta, az is éppen elég volt, sőt! Mi másra lehetne számítani egy 1993-as kezdődő évfolyamon 'okosoddó' WEF diáktól, aki a díszes társaságban pl. Bill Gates-szel koptatta a padot? ÉS, ne feledkezzünk meg arról, hogy júliusig (? ) kötelezővé tették az injekciókat sokak számára, így a bölcsödékben dolgozóknak is – munkahelyük elvesztésének terhe mellett. Bizonyos vagyok abban, hogy tisztában van a világon napról-napra emelkedő oltottak közti halálesetekkel, de a fiatal sportolók, így focisták halálozási adataival is, – hogy kedvenc sportjánál maradjak.
Ezt a lehetőséget azonban elszalasztotta az író-rendező. Értjük a családon belüli erőszak problémáját és azt is látjuk, hogy az új férj minden mozdulatából és szavából mérhetetlen egyszerűség, ill. tömény, suttyó agresszió árad. A figurák azonban felszínesek, a konfliktushelyzetek pedig felháborítóan közhelyesek. Nem kötelező a családon belüli erőszakról és a deformálódott személyiségű gyerekek zárkózottságáról filmet készíteni, de ha mégis erre vállalkozik az ember, akkor illene nem képtelen élethelyzetekkel és kicsit sem valószerű karakterekkel traktálni a nézőt. Más potenciális lehetőségeit sem használja ki a produkció: a cselekmény helyszíne nyújtotta egzotikum sem a történet, sem a képalkotás terén nem jelenik meg, a CGI alkalmazása nem igazán igényes, mégis több indokolatlan pillanatban használják, a történetből közvetlenül fakadó komputer-esztétika pedig szinte semekkora teret nem kap a filmben. Knight alkotásának alig van olyan rétege, ami – egyediség híján legalább – érdekes vagy izgalmas.