Nekem a fejem fájdul meg, ha sokat sétálok a szélben, a testvéremnek a szeme gyullad be a felkavarodott portól. A gyerekek többsége náthás lesz tőle - torokgyulladás, fülfájás, láz, taknyos orrocskák. Kicsi babával még viszonylag könnyű a helyzet, ha nagy a szél, de muszáj menni, akkor elég ráteríteni a babakocsira az esőzsákot, ami viszonylagos védelmet jelent a metsző hideg ellen. - koronaként nagy hajkoronádon.... (Hatvanas évek) Felhasznált források [ szerkesztés] Sinka István. Szép értelme földi dolgainknak. A Szeghalmi Péter András Gimnázium és a Vésztői Önkormányzat kiadása, 1997. Hét évszázad magyar költői. Tevan Kiadó, Békéscsaba. 1996. Sinka István>> Szép értelme földi dolgainknak>> Százhúsz bujdosó ének [1] Csonka jános műszaki szakközépiskola szigetszentmiklós A Gyűrűk Ura: A két torony | Online filmek -Teljes filmek, sorozatok magyarul! Halott katonák – Wikiforrás Fujja szel a fakat Sramlikings: Ha a fákat fújja az esti szél dalszöveg - Zeneszö Tornáztató mondókák | Cseperedő Palánták Családi Napközi Nyíregyháza Fújja a szél a fákat mondóka Kistornászok vagyunk mi, szépen tudunk tornázni, jobbra és balra hajolunk, és utána ugrálunk.
Amikor először hallottam a sisakvirágból (Aconitum) készült homeopátiás szerről, amelyet kifejezetten akkor kell beadni, amikor a szél megfújja az embert, eléggé meglepődtem. Kicsit hihetetlennek tűnt, hogy azt a sok kellemetlenséget, amit a szél hoz magával, meg lehet előzni egy bogyóval, de azért csak beadtam. Hiszen láttam, hogy a gyerek nincs jól, és bár más tünete nem volt még, tudtam, hogy ha nem teszek semmit, hamarosan lesz. De tévedtem. A betegséget aznap megúsztuk. Azóta, ha szeles az idő, és kicsit nyűgösek lesznek a séta után, már veszem is elő a homeopátiás C-vitaminnak is nevezett sisakvirágot, és másnapra mintha elfújták volna a panaszokat. Még egy kicsit! … Elég! " Árbóc "A Balatonon járunk, és szerencsénk van, mert beülhetünk egy vitorlásba. Anya a partról figyeli a hajónkat. Feküdjetek hanyatt, tegyétek a kezeteket a fejetek alá! Mivel sok hajó van a vízen, Anya néha látja az árbocunkat, emeljétek fel a lábatokat az ég felé! Máskor meg nem látja, engedjétek vissza a lábatokat!
Az arcát benőtte a szőr. Kék inge, gatyája egy gyermeknek is kicsiny lett volna, mert a kondás egy cseppel sem volt nagyobb, mint egy kisebbfajta törpe. A vén őrmester is mosolygott a bajusza alatt. - Te fújtad a tülköt? - kérdezte. - Én hát - felelt hetykén a törpe kondás. - Hát a huszártrombitát tudnád-e fújni? - Tudnám hát! Már hogyne tudnám, mikor tudom. Pap őrmester megcsóválta a fejét. - Ne bolondozz, hékás, mert megharaplak. A kis kondás csak körülnézett. - Hol az a trombita? Adtak neki egy trombitát. A szájához vette és belefújt. Hej, hogy zendült föl egyszerre az erdő! És a sárga köveket alattam oltárrá szentelem. Mert pap vagyok én ma, hű, aranysarujú, napimádó táltos, aki hószín palástomból a szívem kitakarom és a mellemből a hegyre vért csapolok a szent felkelő nap elé: az én népemért... Csudát csorgatok ma a fényes arcú napra: Őseim énekét és vert ezüst kehelyből az aratók szent dalát tömjénezem felé. Üdv néked Ifjúság! [ szerkesztés] Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép, ki lángban és vérben születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Nyugodtan nyávoghattuk is! Cicahát−homorít! … Elég! " Asztal "Üljetek le, támaszkodjatok hátul a kezetekkel! Kicsit húzzátok fel a térdeteket, de a talpatok maradjon a talajon! Emeljétek fel a csípőtöket jó magasra, és olyan egyenes legyen a combotok és a törzsetek, mint egy asztal! Ereszkedjetek vissza! Terülj, terülj asztalkám! Vissza! Fel-le! … Elég! " Kiscsikó "Szerintem nagyon sokan szeretitek a lovakat, különösen a kiscsikókat! Guggoljatok le, kezetekkel támaszkodjatok magatok előtt! Rugaszkodjatok le a lábatokról, és a levegőben kapálódzatok a lábatokkal, mint egy kiscsikó! Vigyázzatok, nehogy orra essetek! Ne legyen túl nagy a lendületetek, mert áteshettek! Mindenki legalább ötször próbálkozzon! Annál ügyesebbek vagytok, minél több időt töltötök a levegőben" Éhes krokodil "Láttatok már a tévében, vagy esetleg állatkertben krokodilt? Tudjátok, hogy az éhes krokodil nagyon veszélyes állat? Most mi is ilyen éhes krokodilok leszünk. Feküdjetek hasra, tegyétek a kezeteket a fületek mellé!
"A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás" – írta minden idők egyik legismertebb és legnagyobb polihisztor tudósa, Leonardo da Vinci. Ötszázhatvan éve, 1452. április 15-én született Leonardo da Vinci firenzei festő, szobrász, építész, író, fizikus, tudós, a reneszánsz ember "őstípusa", akit kimeríthetetlen kíváncsisága hajtott újabb és újabb felfedezések felé. Leonardo Messer Piero falusi jegyző és egy Caterina nevű parasztlány törvénytelen fiaként született a Firenze környéki Vinciben, születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy 'Leonardo, ser Piero fia Vinciből'. Leonardót ötéves koráig édesanyja, majd apja felesége nevelte. Az alkotónak 11 féltestvére volt, egyikük egyébként eljutott Magyarországra, Mátyás király udvarába. Czeizel Endre orvos-genetikus a művész családfáját elemezve említést tett több könyvében is, hogy Leonardo családjában sem korábban, sem a későbbi leszármazottak között "sehol egy festő". "A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás.
Leonardo da Vinci (1452–1519): A toszkánai Vinciben született, firenzei festő és elméleti író, a reneszánsz művészet egyik legjelentősebb alakja. Leonardo számára a művészet is elméleti tevékenységnek számított, ezért természettudományos megfigyeléseit, kísérleteinek tanulságait festményein alkalmazta. Az érett reneszánsz festészet kialakulása az ő nevéhez fűződik. Természeti stúdiumairól, amelyek felölelték a perspektíva, az optika, a fizika és egyéb területeket, rajzokban és jegyzetekben örökítette meg. (Trattato della Pittura: egy 16. századi kompilátor Leonardo jegyzeteit könyvben való kiadáshoz rendezte össze. ) Leonardo 1470 körül került be Andrea del Verrocchio műhelyébe, itt sajátította el mesterétől a drapéria-rajzolás módszerét. Korai művein, elsősorban félalakos Madonna-képein Verrocchio hatása érződik (Gránátalmás Madonna, Washington, National Gallery, 1472-6; Madonna, München, Alte Pinakothek, 1478-80), és legkorábbi munkája is mesteréhez kötődik. A Krisztus keresztelése oltárképen az egyik angyalt és a hátteret ő festette.
A 2. századtól 1800, Springer kiadó, 1996 362. o. G. Lise-E. Rescigno: A 18. századi opera Scarlattitól Mozartig, Zeneműkiadó, Bp., 1978, 26-27. o. Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex, Bp., 2007, 98. o. Az angol wikipédia megfelelő szócikke Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 305416804 LCCN: n80023095 ISNI: 0000 0001 0863 4495 GND: 119448009 LIBRIS: 211810 SUDOC: 158362438 NKCS: xx0025198 BNF: cb139008726 ICCU: LO1V133114 BNE: XX1763648 BIBSYS: 2005416 MusicBrainz: a411f11c-9499-4a46-b2eb-a9a58d1fcb81 Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
(Firenze, Uffizi, 1472-5). 1481-ig tartózkodott Firenzében, ekkor készült még az Angyali üdvözlet (Firenze, Uffizi) és a Királyok imádása (Firenze, Uffizi) kép. Az utóbbi befejezetlen maradt, mert Francesco Sforza meghívására Milánóba költözött. Első milánói korszakához kötődik festészetének kibontakozása. A Francesco Sforza számára állítandó lovas szobor nem készült el, de több vázlatrajza is őrzi kompozícionális elképzeléseit. Milánói korszakának elején festette meg a Sziklás Madonnát, amely a klasszikus gúlakompozíció alkalmazásának egyik első példája, és amely kép a sfumato és a levegőperspektíva kifinomult alkalmazása révén az érett reneszánsz festészetet előkészítő műként értékelhető. (Párizs, Louvre, 1483-6). Az oltárképet később maga Leonardo és műhely kisebb módosításokkal újra megfestette. (London, National Gallery, 1495-1508). Milánói tartózkodása alatt több, elsősorban egynemű sötét háttér előtt megfestett portrét készített. (Hermelines hölgy, 1483-90 k., Krakkó, Muzeum Czartoryski; Zenész képmása, Milánó, Pinacoteca Ambrosiana, 1490 k., "La belle Ferronniére", Párizs, Louvre, 1490 k. ) Milánói tartózkodásának másik főműve a Sforza megbízásból, a Bramante által nem sokkal korábban átépített Santa Maria delle Grazie refektóriumába 1498-ban megfestett Utolsó vacsora, amelyen az apostolok gesztusai elárulják Leonardo érdeklődését az arckifejezésekben és mozdulatokban tükröződő érzelmek pszichológiai mélységű megfigyelése és ábrázolása iránt.