Tamás, sok boldog névnapot kívánunk! - YouTube
Karl Rahners Beitrag; szerk. Reihe; Theologie) A filozófiai gondolkodás fejlődése; 5. Szuper karacsonyi menu Szeged fogkő eltávolítás programok Ikea szállítási iso 9001 Tiltott gyümölcs 50 rész videa 2 Holland fű rendelés
-, -, -, -, -, -, -, -, - DÍJAIM!!! KATT A KÉPRE A VILÁGSZTÁROK PARFÜMJEI: Tanuld meg az angol nyelvtant 3 hónap alatt!! ------------- Regisztráció Díszitett arcképek kérésre is Kérésre készített arcképek PONTOZD AZ OLDALAM! :) 4. 359 1 2 3 4 5 Belépés Jelszó: Regisztráció Elfelejtett jelszó
Pócs Tamás biológus, az MTA tagja Roska Tamás informatikus-mérnök, az MTA tagja Thomas Rowlandson angol festő Sas Tamás rendező Thomas Savery angol feltaláló Tom Savini amerikai színész, rendező, maszkmester és speciális effektus-készítő.
(Forrás:, ). Tamás névre szóló névnapi képeslapok Képeslapküldéshez, vagy a képeslap megosztásához kattints a kiválasztott képre! Ma Valter, névnap van! További naptárban nem szereplő névnapok ma: Aténa, Aténé, Atina, Barót, Jusztínia, Karméla, Karmelina, Karmen, Kármen, Kármin, Kont, Lestár, Mária, Ria, Boldog névnapot minden kedves névnapos látogatónak!
Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is mint a füst, mert könnyű vagyok… Ki emel, ki emel ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet… Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én. Zelk zoltán őszi mese. Zelk Zoltán: Ibolya Ibolya, ibolya virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába`. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz vidáman, hírnöke tavasznak. Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz? Hova futsz, te kicsi őz? -Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? – Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… -S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének?
Egy magas fa legszélső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. -Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! A falevél erre sírva fakadt. -Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Zelk zoltán őszi mese filmek. Hová lettek? Miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülnek benne! A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé. Nem baj ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta: -Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a nap! Most a szarvas került sorra. Én aztán megfoglak, róka! Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egy helyben marad… Megint csak így szólt a róka: mi volna más: folyó, patak! Most a kis nyúl került sorra. Erre felelj, ha tudsz, róka: ha megfelelsz, most az egyszer te leszel a polgármester! Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül, ha nem repül, nincsen sehol, de mégiscsak van valahol, nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja… Töri is fejét a róka, ennek a fele se móka, hiába, no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet! Szól a nyuszi: Figyelj, róka! Hogy mi lehet? Mi más volna? Zelk zoltán őszi mese teljes film. Ismeri a nyár s a tél, mi lehetne más: a szél! Kis nyúl főzte le a rókát, ő állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer, nyuszi lett a polgármester. semmi furcsa nem volt rajta.
Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. -Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! A falevél erre sírva fakadt. -Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Zelk Zoltán Őszi Mese. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne! A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé. Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta: -Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
Van nekem egy diófám, de az olyan fajta; dió terem rajta, mellette az almafám, azon pedig alma. Mellettük egy szilvafám, nézem, nézem, mintha annak ágán se egyéb teremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek, hiába is mondom, van ribizlibokrom is, és azon a bokron, azon is csak ribizli, azon se nőtt még soha se szőlő, se mandula – ilyen az én kertem, azért tán, mert ingyen kaptam, nem a boltban vettem!
De a falevél bizony nem tudta. Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz. – Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni! Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog. – Menjünk utánuk – könyörgött a falevél. Kinszi Böngészde: Zelk Zoltán: Őszi mese. A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára.