404 A keresett oldal nem található A tartalom, vagy az ingatlan törlésre kerülhetett. Vissza a kezdőlapra
A pénzügyi termék igénybevételének részletes feltételeit és kondícióit a Bank mindenkor hatályos hirdetménye, illetve a Bankkal megkötendő szerződés tartalmazza. A kalkuláció csak a tájékoztatást és a figyelemfelkeltést szolgálja, a végleges törlesztő részlet, THM, hitelösszeg a hitelképesség függvényében változik és nem minősül ajánlattételnek. Az Zrt. hitelkalkulátora, a, az aktuális banki kondíciók alapján számol, az adatokat legfeljebb 3 munkanaponként ellenőrizzük. További részletek Kevesebb részlet Promóció
Működött a bajtársiasság is. Ahány fogoly, annyi sors, nincs két egyforma történet, Zoltán szerint sem. Csak tengtek-lengtek az emberek Hogy mennyien maradhattak ott, vagyis haltak meg a nyugati hadifogságban, arról sincsenek pontos adatok, feltehetőleg olyan 5 000-10 000 ember. A hadifoglyok többsége hazatért, egy részük pedig kint maradt. "Merőben más volt a helyzet az orosz hadifoglyok esetében. Stark Tamás szerint kb. 150 ezer magyar ember veszett oda az 580 ezerből a Szovjetunióban, tehát nagyjából az elhurcoltak egynegyede. Hogy mennyire katasztrofális volt a helyzet a keleti lágerekben – egy olyan országban, ahol akkoriban embermilliók éheztek – arra példa, hogy sokszor orosz civilek keresték fel a hadifogolytáborokat, hogy kenyérhez, zsiradékhoz, cukorhoz jussanak, mert tudták, hogy a hadifoglyoknak ebből megvolt a napi fejadagjuk. Más dolog, hogy a szovjet hadifogásban dolgozni kellett, ami eleve nagyobb energiafelhasználással járt, amit ha a foglyok nem tudtak kellően pótolni, legyengültek.
"Az adatgyűjtés során a legkevesebb tanút a brit hadifogolytáborokból találtuk, s úgy tűnik, amerikai hadifogolytáborokban voltak talán a legtöbben, de a francia lágerekben is sokan sínylődtek. Ez utóbbiban volt egyébként a legkegyetlenebb bánásmód. Az amerikai táborokban élők nagy része viszonylag jó koszton és körülmények között volt tartva – legalábbis a fogságuk későbbi szakaszaiban, sőt, voltak olyanok is, akik élelemmel, ruházattal megrakodva próbáltak hazatérni. Általában azonban a csehszlovák vagy a magyar határon elvették mindenüket. Háborús időkben is ment az adok-veszek, az üzletelés" – tudjuk meg a történésztől, aki szerint a sorsukat elmesélő túlélőkre a sztoikus hozzáállás jellemző. Mintha az átélt borzalmak – az éhezés, a nélkülözés és a kilátástalanság – nem hagytak volna bennük olyan mély nyomot, mint például a holokauszt túlélőkben. Viszont az is igaz, hogy a nyugati hadifogság közel sem volt olyan rettenetes, mint például az orosz. Sok bajon átsegítette őket, hogy humorukat még a legnehezebb körülmények között is megőrizték, és nem igazán fogták fel akkor a helyzet súlyosságát.
12. ) átvehető levelek jegyzékét. Mi igaz a 30 000 hadifogoly hazajöveteléről? címmel a következőket írja a magyar Hadirokkant és Hadifogoly Híradó. Több napilap megírta és a Rádió is bemondta, hogy Kolozsvárra nagyobb hadifogoly-szállítmány érkezett, és hogy a kísérő vöröskeresztes nővér szerint a közeljövőben 30 000 hadifogoly jön haza a Szovjetunióból. Félreértések elkerülése végett közöljük, hogy az a bizonyos szállítmány Kolozsvárra nem most, hanem több mint 3 héttel ezelőtt érkezett meg, és január 5-én már Debrecenben voltak a hadifoglyok, s erről lapunk január 11-iki számában írtunk is. A szovjet GULÁG/GUPVI táborokat megjárt hadifoglyok és polgári elhurcoltak nagy része a romániai Foksányon (románul Focșani) keresztül tért haza Magyarországra, a debreceni pályaudvarra. A városba való érkezésük után a Debreceni Fertőtlenítő Intézetbe vitték őket, ahol fertőtlenítésen és orvosi vizsgálaton estek át. A vizsgálat után kerültek a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság elé, ahol nyilvántartásba vették és kihallgatták őket, hadifogoly igazolványt kaptak, továbbá ingyenes utazási igazolvánnyal láttak el minden hazatértet.
A nyugati hadifogolytáborokat megjárt emberek egyébként nem kaptak kárpótlást a sok szenvedésért, míg az orosz hadifogságból hazatértek igen" – mondja a történész, aki szerint az iskolai tananyag csupán néhány tanórán keresztül tárgyalja a második világháborút. S ebbe, érthető módon, aligha fér bele a hadifogság, vagy a háború utáni magyarellenes intézkedések tárgyalása. Úgy véli, talán kiemeltebben kellene foglalkozni a 20. század történelmével az iskolákban is, mert ez olyan viharos és tanulságokkal teli volt, mint kevés azelőtt. Szavaihoz talán csak annyit tehetünk még hozzá, hogy érdemes volna rendkívüli történelemórákon levetíteni ezt a legutóbbi, nyugati hadifogságról szóló filmet is. Mert a múltat nem szabad feledni.