Ha ilyen zűrös helyzet áldozata lettél, akkor biztosan megtapasztaltad már, hogy mennyire nehéz felfogni, hogy a nárcisztikusok miért olyan kedvesek másokkal, míg a hozzájuk közelállóakkal kegyetlenül bánnak. A válasz egyetlen szóban rejlik: empátia - vagyis annak hiánya A nárcisztikus természetű embereknek nincs empatikus készségük. Fogalmuk sincs, milyen együtt érezni egy másik emberrel. 4 kérdés, ami eldönti, hogy nárcisztikus-e a férfi - Tedd fel őket magadnak, és kiderül - Kapcsolat | Femina. Ezért nem tudnak igazán törődni mással, csak és kizárólag önmagukkal. Dr. Erin Leonard pszichoterapeuta ezt mondja a legjobban: A nárcisztikus szélsőséges és öntudatlan védekező struktúrája megakadályozza, hogy átélje a közelség fenntartásához szükséges mély és számukra kényelmetlen érzelmeket, például az empátiát, a beleérzés, az öntudatot és az őszinte megbánást. " Valamikor az első férjem idejében volt, hogy átéltem hasonló dolgokat. Nagyon el tudott idegeníteni a régi barátoktól és a családtól, csak azért, mert nem akartam, hogy ő rosszul érezze magát. Szerencsére nem tartott sokáig, amíg felébredtem és elváltam.
Kezdetben hajlandó is mélyen tükrözni a társ letapogatott igényeit, ikerélményt nyújt, lelki társnak mutatkozik. Ezt a szakaszt teljes odaadás, szélsőséges ragaszkodás és extravagáns ötletek jellemzik: költözz velem Ruandába! Ha azonban a pár túljut valamilyen szintű elköteleződésen, ha már megvan az érzelmi megragadottság, fordul a kocka. Dr. Bánki György pszichiáter volt a nárcizmusról szóló Pszicho est vendége Fotó: Katona Tibor A vendég egy példával kínál illusztrációt. A magas hőfokon izzó pár szombat este buliba megy. Eddig sülve-főve együtt voltak, most azonban a nárcisztikus férfi szinte leválik párjáról, barátaival beszélget, magára hagyja a lányt. Utóbbi kicsit meglepődik, de a helyzet nem drámai, nagy a társaság, elvegyül ő is. Következő hét végére a lányt csajos estére hívják barátnői. Nyugodtan igent mond, hiszen mint tapasztalta, nem csak összenőtt párként létezhetnek. Ám amikor előáll a tervvel, beáll a fagyos csend. A bolyongó pillangók - párkapcsolatban egy nárcisztikussal - 7köznapi pszichológia. És nem múlik másnapra sem. A lány vergődik, vágyja a korábbi izzást.
Hogy megtörje a feszültséget, bocsánatot kér, hogy egyáltalán megfordult a fejében a külön program. A férfi kinyílik, megöleli, már nem haragszik, megbocsát. – Ez a lány néhány hónap múlva elveszíti a saját kontúrjait, tetszőlegesen formálható amőbává válik, aki úgy mozdul, ahogy a partner szeretné, s nem hoz saját döntéseket. Lássuk, miként fest ez a szituáció a nárcisztikus felől nézve. A férfit két ellentétes erő mozgatja. Magányos, és iszonyatosan szeretne tartozni valakihez. De az intimitás tudattalanul felidézi azt a rettenetet, ahogy őt gyerekként kihasználták és cserbenhagyták. A felnőttkori kötődés a gyerekkori fájdalommal fenyeget, azt hozza felszínre, hogy megint bántani fogják, ellökik. Ezért inkább ő löki el a másikat, s teremti meg számára azt a traumatikus világot, amit gyerekként maga is átélt. Lényegében azt teszi tönkre, amire legjobban vágyik, mert muszáj felül lennie, lenyomnia a másikat. A partner ott áll, és semmit nem ért az egészből. Idősödő narcisztikus férfi. Összezavarodik, fenyegetve érzi magát, érzelmileg kiszolgáltatott.
A mi kultúrkörünkben hivatalosan a népesség 1 százalékát sújtja a nárcizmus, ám a tapasztalatok szerint ennél jóval több párkapcsolatot mérgez meg. Minősített esete a malignus (rosszindulatú) nárcizmus. Az ebben szenvedő embert erős késztetés hajtja, hogy valaminek az élére kerüljön, legyen az család, közösség, vállalat vagy ország. Lételeme a dominancia, a hatásgyakorlás, nem bízik senkiben, módszere az elnyomás. – A nárcizmus gyerekkorban alakul ki – részletezi dr. Bánki György. – Nem genetikus eredetű, a magányos, érzelmileg sivár gyermekkor terméke. Leggyakrabban rideg anya lappang a háttérben, aki csak úgy tesz, mintha szeretné a gyerekét, de a valós érzelmi igényeit nem elégíti ki. Hiányzik a gyengédség, a simogatás, a meghittség. Megvan az embertípus, aki gyakran jár narcisztikusokkal - Dívány. A szülő gyakorta pusztán parádézik a gyerekkel, önmaga fényezésére használja, társaságban ajnározza, kettesben lerázza. A gyerek mindezt nem érti, próbál úgy "szolgáltatni", hogy alkalmazkodjon a szülői igényekhez. Természetesen vágyik a kötődésre, s hogy valami módon "kiérdemelje" a szeretetet, álszemélyiséget kreál.
Mennyi az annyi? Érdemes elolvasni ezt a cikket. Amikor nem áll fel Sajnos lehetnek olyan napok, olyan közösülések, amikor "nem áll fel", és nem tudod, hogy miért. Ezzel a szóval sok minden eladható, a csapból is ez folyik, de épp ezért sokaknak már elegük van belőle. Akár így, akár úgy, szinte mindenki foglalkozik a szexualitással. Nagyanyáink, dédanyáink idejében egyszerű volt a képlet: a szexuális élet létjogosultsága a gyereknemzéshez kötődött, beszélni róla tabu volt. Természetesen a gyakoriság még nem jelzi a nemi élet színvonalát, de hát sokkal könnyebb a számokról beszélni, mint a minőségről. Mit mutat a felmérés? Azonban nem szabad normális erekció 35 évig, hogy a válaszadók hajlamosak torzítani, a férfiak szépítenek, a nők viszont kevesebbre emlékeznek. Miért iszik a rejtett nárcisztikus? A részeg, rejtett nárcisztikus pszichopata őrültté válik! 1. Ami érdekes felfedezés, hogy a szexuális aktivitás kevésbé a kortól függ, mint inkább a kapcsolat hosszától! Ebből nehogy azt a logikusnak látszó következtetést vonják le, hogy érdemes a partnert évente lecserélni!
Tanár (széles gesztussal): Hát akkor halljuk. A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz. - A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk… És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják – lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi: – A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig… Tanár úr kérem, én készültem. – Polgár Ernő – mondja hangosan a tanár. Mi ez? Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik? – A másodfokú egyenlet… – kezdi újra, fenyegetően. Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát. – A másodfokú… Tanár úr kérem, én készültem.
– Készült? – mondja keményen és szárazon. – Tanár úr kérem, én készültem. Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában. Tanár (széles gesztussal): Hát akkor halljuk. A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz. – A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk … És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják – lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi: – A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig … Tanár úr kérem, én készültem. – Polgár Ernő – mondja hangosan a tanár. Mi ez? Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik? – A másodfokú egyenlet … – kezdi újra, fenyegetően.
Okostankönyv
Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre – odvas és züllött, kitaszított szívvel áll ott –, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen újra a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is.
Ezt még felírja az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja – igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még "á2". A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiumébe. Közben szép lassan ír – még mindig nem írta le. Hozzánemértő ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend köröskörül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell. – A másodfokú egyenlet … – kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát. – A másodfokú egyenlet … – ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli. De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.
Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok … a kréta ropogása … elfolynak az arcok, és pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent … nagy kék valami … oldalt egy kis házikó is van, amire fölül van írva: "Bejárat a negyedik végtelenbe. " A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást … a párhuzamos vonalak, igen … a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályába, ahová ő soha eljutni nem fog … ama "felsőbb osztály", melybe "elégtelen eredmény miatt fel nem léphet" soha.