Perzsia hercege film folytatás Igaz, a 3D-be ültetéssel voltak kisebb nagyobb gondok, de miután a francia illetőségű Ubisoft felkarolta a címet, onnantól már meg sem állhatott a csúcsig. Bevallom, számomra a top 3-ban ezüstérmes ez a játékeposz, egész egyszerűen imádom mindegyik részét, lehet, hogy ezért sem tudok teljesen kritikus szemmel nézni a moziváltozatra, de mivel nem vagyok filmesztéta, ezért ez szerintem nem is olyan nagy baj. Mike Newell (rendező) munkássága leginkább arról híres, hogy kapufát kapufára halmozva egymás után készített olyan filmeket, amik csúnyán megbuktak a piacon. Igaz nemrégiben sikerült összehegesztenie egy Harry Potter 4-et - avagy a Tűz Serlegét - ami személyes nagy kedvencem volt könyvben, filmben már sajnos nem annyira, de mindenképpen emlékezetes darab volt mozivásznon is, ez nem vitás. Talán pont ezért eshetett Jerry Bruckheimer választása eme angol úriemberre, persze a pontos okát nem tudhatom. Az viszont tény, hogy a rendezőnek nagyon szépen sikerült elkapnia azt a fonalat, amit a játék rajongói annyira szerettek a monitorok és TV-k előtt.
De mivel hamar kiderül, hogy ez az egész csak egy mese, ezért nem hiszem, hogy bármi gondja is lesz ezzel bárkinek. Számomra csak a Walt Disney vonal volt kissé fájó pont, hiszen sokkal, de sokkal jobbra is meg lehetett volna csinálni a filmet, ha csak egy egészen picikét kevésbé lenne gyerekes. Fejhallgató vezeték nélküli ár Perzsia hercege: Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time) - FilmDROID Kuka robot oktatás online Verseny rubik kocka vásárlás Perzsia hercege Perzsia hercege: Az idő homokja | Gamekapocs 30. 000 akciós számítógép, számítógép alkatrész, műszaki cikk, irodatechnika, akár ingyenes kiszállítással. - Karbantartás Preventol duo vélemények Windows 10 javítás Gájer bálint felesége Tv műsor online neues leben Fokhagymás tejfölös csirke
(A sztori ugyan tartalmazhatott volna némi csavart a főgonosz személyét illetően, de annak a plakátok és az előzetesek tettek keresztbe. ) Meglepő ezt mondani egy Jerry Bruckheimer-produkcióról, de az effektek egyenetlen minőségűek voltak. Akadtak tökéletesen kivitelezett trükkök, néhol azonban csúnyán kilógott a lóláb - talán az látszott, hogy szokás szerint több céggel dolgoztattak? Ha pedig egy film legfőbb nézőcsalogató aspektusa sántít, akkor a színészekkel és a karakterekkel kellene megfogni a közönséget. Jake Gyllenhaallal nem is volt gond, hiszen azt, hogy Dastan figurája egy csöppet bárgyú, betudhatjuk az utcagyerek múltnak. Gemma Arterton (a Hercegnő) azonban olyan szinten próbálkozott a film tönkretételével, amilyennel női karakter a Szállító 3 óta nem volt képes. Ezúttal nem feltétlenül a karakter volt rosszul megírva, hanem az angol színésznő alakítása volt tűzrevaló. Bár nyilván nem a történetéről lesz híres a Perzsia hercege, annyi jó pontot mindenképpen feljegyezhet magának a gyártó stúdió, hogy Jordan Mechnert, a játék készítőjét is bevonták a sztori megírásának folyamatába.
Film 2010. május 26. 23:49, szerda Szekeres Viktor Ismét több mint egy héttel Amerika előtt láthattuk a legújabb szuperprodukciót, a nagy kérdés, hogy megszületett-e a második jó játékadaptáció? Az az igazság, hogy az ember egy idő után nem bízik Hollywoodban és arra vár, hogy Európa vagy Ázsia is elkezd futószalagon játékfeldolgozásokat készíteni, mert az amerikaiaknak mindössze egy (na jó, másfél) elfogadható adaptációt sikerült eddig készíteniük. A Perzsia hercege - Az idő homokja azonban jó helyzetben volt elvárások szempontjából, hiszen közel sem fogta el az embert jóleső borzongás, amikor a film premierjére várt (ellentétben mondjuk a rondán beégett Max Payne-nel), ráadásul azt is tudni lehetett, hogy mivel Jerry Bruckheimer a producer, nem lesz olcsó az alkotás, a látványelemek a helyükön lesznek. Kár, hogy a szinte semmilyen elvárásainkat Mike Newell rendezése tökéletesen igazolta. Igen, arról a Newellről van szó, aki annak idején a Négy esküvő és egy temetéssel és a Fedőneve: Donnie Brascóval remek filmeket tett le az asztalra, azóta viszont sikert nem nagyon ért el.
Az első pár jelenettől fogva érezni fogjuk, hogy ez bizony valóban PoP (Prince of Persia). Mikor a kisfiú a katonák elől menekül, falra mászva, rudakon ugrálva, egyik akrobatikus mutatvány produkálva a másik után, bevallom nagyon élveztem. Ahogyan azt is, hogy sikerült úgy létrehozni egy teljesen egyedi történetet, hogy közben az eredeti Sands of Time legfontosabb momentumai felé is tisztelettel adóztak a készítők. A "homok", a tőr, az idő-visszapörgetés, a hercegnő és természetesen a herceg figurája mind-mind nagyon jól eltalált elemek, még akkor is, ha a harci stílusa és öltözéke már a második részt, a Warrior Withint vélték felidézni bennünk. Jake Gyllenhaal remek választás lett a trilógia első részére, látszik rajta, hogy komolyan vette a szerepét, tisztességesen kigyúrta magát és csak ritkán lehetett észrevenni, hogy az igencsak nehezen elsajátítható Yamakasi harci stílust kaszkadőr csinálta helyette. Gemma Arterton ezúttal számomra nem volt olyan éterien gyönyörű, sokkolóan szép jelenség, mint a Titánok Harcában, de tény, hogy szemrevaló teremtés, és igencsak jól állt neki ez a szemtelen, de mégis érzéki hercegnő szerep, mely igaz, kissé Leia-szerű volt a Csillagok Háborújából (New Hope - Új Remény), de ez talán nem is olyan nagy baj.
Szent Ágoston Vallomások című műve 397 és 400 között keletkezett. Megírásakor a szerző (latin nevén Aurélius Augustinus) kb. életútjának felén járt. Társadalmi háttér: Szent Ágoston (354-430) a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója volt. A keresztény vallás már az ókorban elterjedt, a középkorban pedig óriási történelemformáló szerepet töltött be, új világnézetet hozott. Az ókorban elsősorban szegények és rabszolgák körében volt népszerű, akiket uraik megaláztak, tárgyként kezeltek, akár meg is ölhettek (ezzel a gyakorlattal szemben állt a keresztény felfogás, mely szerint minden ember "felebarát" és Isten előtt egyenlő). A bibliai tanítás megalapozta az emberi méltóságot és bűnnek tekintette bármely emberi lény megölését. A Római Birodalom bukásával véget ért az ókor, a rabszolgatartó társadalom is megszűnt, és új társadalmi rendszer alakult ki. A középkorban jött létre a feudális társadalom és a jobbágyrendszer, és fontos szerephez jutott az egyház, mely történelmi küldetést töltött be a korabeli Európa arculatának formálásában.
Forrás: Diós István: A szentek élete Szent Ágoston az észak-afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja, Szent Mónika keresztény. Ágoston rendkívül temperamentumos természetet örökölt, fogékony volt mindenre, és fegyelmezetlen. Diákkorában túlságosan tudatában volt annak, hogy neki a tanulás nem okoz nehézséget. Az első éveket Tagastéban töltötte, később Madaurában egy grammatikus iskoláját látogatta, hogy majdan rétor lehessen belőle, később Karthágóban folytatott retorikai és jogi tanulmányokat. Homérosz és a görög szerzők általában nem hagytak benne mély nyomokat, Vergilius azonban elindította képzeletének szárnyalását. Úgy együtt érzett a hőseivel, hogy Dido királynő szomorú sorsát megsiratta. Fiatalsága zavaros volt tanulás és erkölcs terén is. Anyja vallásosságát sokáig dajkamesének tartotta. Pogány társaival kicsapongó életet élt, házasságon kívül született fia, Adeodatusz. Ágoston tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta.
– Szent Ágoston (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából) (részlet) Ágoston egyházatya (354 – 430), a philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere, minden idők egyik legnagyobb emberi szelleme. Ágostont követik – legalább közvetve – azok a szerzetesrendek, amelyek az ő közösségi életeszményét fogadták el, többek között az ágostonrendiek, premontreiek, dominikánusok, trinitáriusok, magyar pálosok. Ez röviden a szemlélődés és lelkipásztorkodás, a vita contemplativa és vita activa egyeztetése. Ennek természetesen laikus-népi áttételei is vannak, amelyek nagy általánosságban, nyilván könyvünk dokumentációjából is kitűnnek. Ágoston legendáját a Legenda Aurea és Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódexben olvassuk, ebből azonban hiányzik a kagylóval játszadozó fiúcska alakja, illetőleg szimbóluma. Így a Csodák Könyve nyomán mondjuk el azt a régi, máig sokat idézett, képeken is sokszor ábrázolt történetet, amely Isten felfoghatatlan misztériumát és a töprengő emberi elme szűkösségét példázza.
Elkezdett a Szentírással még behatóbban foglalkozni, és azt mind mélyebben megismerte. Amikor átvette a vezetést, papjaival, diákónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, szabályzatot is összeállított számukra. Rendkívül sokat dolgozott, szinte elképzelhetetlen, hogyan tudott a kemény lelkipásztori munka és közösségi élet mellett annyit írni. Az isteni kegyelem csodája ez. Az akkori kereszténység egész problémavilágát áttekintette. Megtérése után Isten és az egyház fáradhatatlan harcosa volt. 430. augusztus 28-án hal meg. A vandálok Hippot ostromolják haldoklása közben. Földi maradványai Szardinia szigetére kerültek, ahonnan később Paviába vitették, 722-ben. Tanítása ma is eligazít bennünket: Amint meggyőződött a két örök elvről vallott tanítás hamisságáról, arra a szilárd álláspontra jutott, hogy a rossz eredete az emberi szabadakarat gyengeségében rejlik, amellyel az alacsonyabb rendű földi jókat az égi örök jókkal szemben előnyben részesíti. Forrás: Szent Ágoston / Vallomások / Fordította Városi István
Aztán meghall egy kisgyereket, hogy valami dalocskát énekel, amiben az van, hogy "Tolle, lege", azaz Vedd, olvasd". Ő ezt úgy értelmezi, hogy vegye fel a Bibliát, és olvassa; meg is teszi, felüti véletlenszerűen, pont olyan résznél nyílik ki, ahol arról van szó, hogy mondjon le az eddigi puritán életmódjáról. Ezt ő isteni sugallatnak veszi, megfogadja, és hívő lesz. mogyoró Kedves Blankaa! Örülök, hogy olvasod Szent Ágoston egyik csodálatos művét! Szent Ágoston örökös kételkedő volt, és a kertben is Isten megtapasztalása mellett a, természetéből fakadó szkepticizmus próbált rajta ismét erőt venni. Ez egy hatalmas kettősséget eredményez, vívódást. Végül azt mondja hogy Isten arra szólítja fel hogy ne kételkedjen többet. Majd dönts Isten mellett. (ez már nem csak a kerti jelenet) 0
A regényirodalomban máig élő hagyomány jött létre: az E/1. személyben megírt történetek nagy népszerűségre tettek szert. A 19. században napló-és levélregények sora hódította meg a közönséget (pl. Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, a magyar irodalomban Kármán József: Fanni hagyományai), de gondolhatunk a 20. század énformában megírt regényeire is (pl. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai, Nádas Péter: Évkönyv). Oldalak: 1 2 3 4
A Vallomások cím sok mindent takarhat, akár olyan álszemérmes hazudozást is, amit Rousseau művel hasonló című munkájában. Ám Augustinus írása valóban az, amit a címe sugall: süt belőle az őszinteség. S ha néha meg is mosolyogtat gyermekkori 'bűneinek' önostorozó leltára, mégis eleven képet kapunk egy furcsa, bizonytalan kor hétköznapjairól, s egy a világot megismerni és értelmezni vágyó agy útkereséséről. Egy lélek története ez, jóllehet, nem Martin du Gard stílusában. Talán némileg groteszk, hogy Augustinus mennyire kötődik a katolikus rítushoz, mélységesen megvetve a donatisták vagy az ariánusok eretnekségét. Ám ez a kötődés – atyamestere, Ambrus milánói püspök hatása mellett – nyilván összefügg a szerző rendszeretetével, s hogy egy fegyelmezett, kanonizált közösség tagja kívánt lenni, egy stabil szervezeté a politikailag egyre jobban széthulló világban. A mű tizenhárom könyvéből kilenc a tényleges önéletrajz; az utolsó négy pedig különböző filozófiai és teológiai kérdések megtárgyalása.