Óvodai nevelésünk eredményességét a tanuláshoz szükséges képességek alapvetően meghatározzák. Az iskolaérettségnek testi, lelki, szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai munkához. A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Iskolaérettség kritériumai 2019 semnat. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció, finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi, lelki szükségleteit szándékosan irányítani képes. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek érdeklődésével, nyitottságával készen áll az iskolába lépéshez. A szociálisan érett gyermek: egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. feladattudata kialakulóban van, ez a feladatmegértésben, feladattartásában, a feladatok eredményes elvégzésében nyilvánul meg. Ezt a tevékenységet kitartásnak, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja a nemzetiségi nyelvhez pozitív viszony jellemzi A gyermek tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek, érzékelése, észlelése differenciálódik.
Ökoiskolai munkatervek: File Name: 2021_2022-es-Ö Éves beszámolók:
A búcsúvers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot tükrözője. Az indító kép a lélek rezdülését sejteti a már-már elfeledett, de továbbra is értékesnek tartott szerelmi emlék felbukkanásakor. A második strófa képi anyaga a régi szenvedély felerősödéséről vall, a záró szakasz az évszakok ellentétéből levont következtetés után a kijózanodást mutatja, s a köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt. A versnek sorsfordító szerepe van Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi regényében. Júlia szakít a határozatlansággal, s belegyezik a házasságba. A végtelen örömet, boldogságot sugárzó versek sora születik ezután, egészen a szeptemberi esküvőig. Petőfi szerelmi költészete feleségéhez írt verseiben érte el tetőpontját. Koltón, a mézeshetek idején írta Beszél a fákkal a bús őszi szél… kezdetű versét. Tárgya nem a szerelem. Júlia jelen van benne, de nem csak testi valóságában alszik. Hangulatmegkötő helyzetképpel indul a költemény. Az őszi szél elmúlást susogó beszédére a fák tiltakozásul merengve rázzák fejüket.
Egy estém otthon népies zsánerkép (játékos, kissé idealizált életkép) pl. Megy a juhász szamáron... népies dal pl. Temetésre szól az ének..., Ez a világ amilyen nagy..., Fa leszek, ha... bordal pl. A borozó Petőfi Sándor tájleíró költészete Tájlíra a magyar irodalomban XV. század Janus Pannonius Búcsú Váradtól XVIII. század Csokonai Vitéz Mihály Az estve, Konstancinápoly (propozíciós vers) Berzsenyi Dániel A közelítő tél XIX. század Petőfi Sándor A Tisza, Az Alföld, A puszta télen, Kiskunság Vajda János Nádas tavon, Húsz év múlva XX. század Ady Endre A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája, Az eltévedt lovas, Góg és Magóg fia vagyok én... Tóth Árpád Körúti hajnal, Hajnali szerenád Juhász Gyula Tiszai csönd József Attila A város peremén, Külvárosi éj, Nyár, stb. A bánat? egy nagy óceán... Melyik a legvígabb temető? A válságból való kilábalását sejtetik: Levél Várady Antalhoz; Sors, nyiss nekem tért! Ezekben a versekben már megújult tettvágyáról ír. szzad klti, de utalsszeren a tbbiben is).
Első jelentősebb szerelmes versei a Csapó Etelkához és a Mednyánszky Bertához írott versciklusok (Cipruslombok Etelke sírjára, Szerelem gyöngyei). A Csapó Etelka halála után írt versekre még korai költészetének manírjai jellemzőek, jelentőségüket növeli a ciklusba szerkesztés és a modorosságokon is átsütő érzelem, az elvesztett kedves miatt érzett fájdalom. Kapcsolatuk nyilvánvalóan két fiatal ember éteri, tiszta első szerelme volt, s Petőfi ezt az éteri tisztaságot próbálja megjeleníteni. A Szerelem gyöngyei versciklus sok műfajú darabjaira (népdal-versek, helyzetdalok, életképek) még szintén jellemző a klasszicizmus hatása, az erőteljes retorikusság, a képek kifejtettsége, allegorikus, illusztratív szerepe. Szerelmi költészete későbbi feleségéhez, Szendrey Júliához írt verseiben éri el tetőpontját. Megismerkedésükkor (1846. szeptember 8. ) Petőfi már túljutott élete legválságosabb szakaszán (Felhők-ciklus), szerelmi kapcsolatuk ideje egybeesik a költő egyre erőteljesebb közéleti szerepvállalásával (Pesti Füzetek lapkiadási kísérlete, Életképek), filozófiai, ideológiai, politikai és művészi programjának beérésével.
Ekkor szerveződik és kezdi meg működését a Tízek Társasága, s ekkor születnek a költő első politikai versei, programversei is ( A nép, A XIX. század költői, A nép nevében). A Júlia-szerelem igazi romantikus szerelem volt: a jómódú, művelt, művészetkedvelő, modern lány és a zseniális, híres, de szegény költő romantikus szerelme. Kapcsolatukban a nagy távolság és Júlia szüleinek tiltása számos félreértésre (és szenvedésre) is okot adott. Szerelmük történetének kettős olvasatát a költő versei és Júlia naplója teszi lehetővé. A Júlia-versek alapvetően két csoportra oszthatók, a házasságuk előtt és után (1847. ) írtakra. A házasságuk előtt írt versek között néhány népdal-vers, helyzetdal is van (pl. Ereszkedik le a felhő..., Reszket a bokor..., Bírom végre Juliskámat... ), de e versek műfajiságára is a sokféleség jellemző: elégikus hangvételű költemények, romantikus vallomások, monológok, lírai epigrammák ( Kinn a kertben voltunk, Júliához, Költői ábránd volt, amit eddig érzék..., Álmodtam szépet, gyönyörűt..., Szeretsz tehát..., Nehéz, nehéz az én szívem..., Szabadság, szerelem... ).
), de házasságuk után írt verseiben többször megszólal a "földi szerelem" tökéletes boldogságának hangja is (pl. Amióta én megházasodtam, Minek nevezzelek?, Elértem, amit ember érhet el... ). Barabás Miklós: Szendrey Júlia
Ebben a versben az emberi élet, a boldogság és a szerelem múlandóságáról töpreng. Közvetlen tájszemléletből indul el a költemény. A költő nézi a völgyet és a bérci tetőt, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldellő lombokat a tél közelségében mutatják. Ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában: fiatal, ifjú szívében még ott a viruló kor, de sötét haja őszbe vegyül már. A párhuzam képeiben felvillannak a négy évszak motívumai (lángsugarú nyár, kikelet, őszbe vegyülő haj, a tél dere) megsejtetve a rohanó, feltartóztathatatlan időt. A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a költemény további érzelmi-gondolati lírai anyagát. Az általános múlandóság, az élet eliramlása ébreszti fel a halál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A fiatal özvegy képe (víziója) hívja elő annak a fájdalmas elképzelését is, hogy Júlia újra férjhez mehet. A költő "eljátszik" ezzel a lehetőséggel: láttatja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt s a sírból kilépő halott önmagát.