Ady korszerűen értelmezi a hazafiságot, õ is szakít a korábban általános nemzeti dicsekvéssel, önelégültséggel. Ady hazafisága kínlódó, öngyötrõ érzés, ostorozó nemzetféltés. A költõ arra törekszik, hogy felmérje helyzetünket, lehetõségeinket Európában, s megfelelõ nemzeti tudatot alakítson ki. Így magyarság-verseiben is állandó kettõsséget érzünk. Érettségi tételek. Magyarság-versei önismeretre, nemzeti válságérzék kifejlesztésére ösztökélnek (és a valóságos gondok megoldására). Föl-földobott kõ (1909) A költõ külföldi tartózkodásai, Párizs-járásai adják a vers alapmotívumát. Egyfelõl az elvágyódást, a menekülést, másfelõl a honvágyat, a szüntelen hazatérést rajzolja le a költõ. A "föl-földobott kõ"-metaforában a kérlelhetetlen természeti törvény, a nehézkedési erõ egyértelműségével fogalmazza meg idetartozását. A "Te orcádra ütök" kifejezésben egyszerre érzékelteti a kõ visszacsapódását a földre (s így képletesen a hazatérést), de Ady ostorozó szándékát is. A szeretet és a gyűlölet kettõssége ez, de gyűlölete is a felfokozott aggodalomból fakadó haragos indulat.
#ÉRETTSÉGI | 2020. 04. 01| SZERDA | Magyar nyelv és irodalom - Ady költészete - YouTube
Az eltévedt lovas (1914) költészetének legkiemelkedőbb alkotása 1914 novemberében jelenik meg a Nyugatban középpontjában az eltévedt lovas szimbóluma áll; szimbólumhoz méltón felidéz, sejtet, hangulatában ragadja meg a háború élményét, többféle értelmezése lehetséges Néhány hónappal a háború kirobbanása után írja, ekkorra már messzeségbe tűnt a háború vége. Ady szerelmi költészete érettségi tétel. Szétfoszlottak a dicsőséges villámháború illúziói, az embereket megrémítette az évekig tartó öldöklés lehetősége Az emberiség eltévedését, útvesztését jeleníti meg Az eltévedt emberiségnek a szimbóluma maga a lovas A lovas képe vizuálisan nem jelenik meg, csak hallani, ezáltal megteremtve a kísérteties hangulatot. Útja erdők és nádas ok közt, sűrű bozót ban vezet, melyek a háború szimbólumai A sűrű köd és a sötétség láthatatlan ná teszi alakját Ami vizuálisan is megjelenik a versben, az csak a színtér, mely félelemmel és szorongással teli, és amely az emberi lét szimbóluma egyben A jövő eltűnik a versből, a lovas útja az eltévedés miatt céltalan és kilátástalan A táj, amin keresztülhalad, kísérteties, történelem előtti szörnyek élnek benne Visszatérünk az őskor ba, a civilizáció előtti világba, mely a háború miatt mintha visszatérne a 20. századba.
"Általam mert meg én láttalak S rég nem vagy, mert már rég nem látlak. " Kapcsolatukat a "Valaki útra vált belőlünk" c. művel búcsúztatja, valamivel kedvesebben, jelezve életében az asszony fontosságát: "Érte voltunk jók, ha jók voltunk, És kacérok és hűtlenek És most sírva megözvegyedtünk. " Ezután következik lírájában a második, rövid korszak, a szakítás és a Csinszka-korszak közötti idő. Ekkortájt habzsolja az életet, a nőket, az alkoholt, az "élet örömeit". Ám ez egészségére is kihat, s most már megnyugvásra talál. Ady Endre - szerelmi költészete (1877-1919) - Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. A talán megnyugvást egy tizenévestől kapja meg, Boncza Bertától, vagy ahogyan ő nevezi: Csinszkától. A lány rajongóból lett 1915-ben Ady felesége. Ady lenyugodott, megbékélt a szerelemmel, az élettel, a halállal is. Ám önmagával nem tudott szakítani, megmaradtak rigolyái, melyeket a békés Csinszka tűrt. S még ez is idegesítette Adyt. Nem bírta, ha körülötte sündörgött a szerelmes asszony, sok volt a 20 év különbség. Mégis gyönyörű vallomás Csinszkának az " Őrizem a szemed " melyben leírja, úgy érzi, megnyugodhat, s talán biztosítja is érzéseiről őt: "Nem tudom, miért meddig Maradok meg neked, De a kezedet fogom, S őrizem a szemedet. "
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Radnóti miklós bájoló vers la page du film. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép?
A fogalom eredetileg a 17. századi költészetben a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Vannak, akik nem is tekintik versnek, pedig a szabad vers nem ritmus nélküli, hanem szabad ritmusú, ahol a ritmus a szótagnál nagyobb egységekből, tagmondatokból, mondatokból alakul. A költő a korábbiaknál sokkal kötetlenebbül, egyéniségéhez és a vers világához jobban alkalmazkodó módon alakíthatja a ritmust, amely lehet vers-, próza- és gondolatritmus, illetve ezek kombinációja is. Radnóti miklós bájoló vers les. szürrealizmus: "valóság fölöttiség" (fr. ) szóból; a 20-as években Franciaországból elterjedt avantgárd művészeti és irodalmi irányzat; az álom, a látomás, képgazdagság, meglepő szóösszetételek alkalmazása, a szabad képzettársítás jellemzi, a tudat alatti én világát tárja fel; különösen a filmművészet aknázta ki lehetőségeit. Jelentős alkotói az irodalomban: Apollinaire, Breton, Eluard, Aragon; Kassák és József Attila¸ a festészetben: Salvador Dali, Miró, Klee stb.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén. HÓTALAN A HEGYEK INGE Nagy Gáspár verse Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! BETLEHEMI KIRÁLYOK József Attila verse Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. András az 0rál bajnok! - published by Nariii on day 2,906 - page 1 of 1. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot, derűt, tudást, vagy békítő kezet, mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, Te magad annál gazdagabb maradsz. Tavasz van! Gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Radnóti Miklós: Bájoló - Válassz verset. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! FEBRUÁR SZABÓ T. ANNA verse Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén.
S mintha élt volna, minden illat külön megszólalt és mesélt, ittam a virágok beszédét, a test nélkül szerelmes éjt; a rácson kísértetfehéren áthajolt hozzám egy bokor s úgy töltött csordultig a lelke, mint szomjú palackot a bor. És részegen és imbolyogva indultam nagylassan tovább, s új tenger dőlt a szomszéd kertből, új bokor az új rácson át, s az illattól már illatos lett tüdőm és szívem és agyam, egész testem elnehezült s azt érezte, hogy szárnya van. Hogy értem haza, nem tudom már. – A gondom ma se kevesebb. De azóta egy kicsit újra megszerettem az életet, s munka és baj közt mindig várom, hogy jön, hogy majd csak újra jön valami fáradt pillanatból valami váratlan öröm. Radnóti miklós bájoló verselemzés. Elveszíthetetlen öröm Bodás János verse Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröm van, elveszíthetetlen. Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki szó, se tűz, se kard, se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor. Van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad! Míg élsz, magadat mindig adhatod.