A nagy túróst! Meg amit a paci himbál! Jött a java! Gulyás magának kereste a bajt, különben is, saját magát vágta pofán, minek ment oda ürgebőrbe varrva, stb... Hé, emberek! Ez melyik párt? Melyik oldal? Melyik ország? És hanyas éveket írunk? Szégyelltem magam. Mert elég jó a memóriám, és naponta 24 órából 12-t töltök a net előtt, hát elég jól használom a különböző keresőfunkciókat. És valahogy így felrémlett bennem egy-két eset. Mikor pl. a DK ifiszervezete kiment a Várkert Bazárba néhány táblával, utána járni, hogy ennek a Rogán nevű fickónak mégis honnan van ennyi pénze? És akkor egyiküket "véletlenül" orrba gyűrték egy táblával. Eléggé felháborodtak itt balszélen. Meg amikor szintén ezek a srácok elmentek Felcsútra. Ők csak focizni akartak persze, erre kitaszigálták őket a környékről is. Ez is felháborító, csúnya dolog volt, ugye? Mert a demokrácia, meg a szólásszabadság… És akkor jön a válasz, hogy de ez a Gulyás gyerek provokálni akart! Mindenki nyugodjon le a picsába full. Fujj. Persze, hogy provokálni akart. Jaaa, hogy ez baj?
A Várkert Bazárban nem provokálni akartak? És Felcsúton? Dehogynem, és nagyon helyesen! Ha nem akar provokálni, akkor mi a francot keres ott? Akkor maradjon otthon, vagy menjen el fagyizni. Mindenki nyugodjon le a picsába. Szerintem.. Igen, lehet ez kellemetlen, lehet zavaró. Esetleg, ha arról van szó, meg lehet kérni, hogy ne haragudjon már fiatalember, de nem látom ezt az aranyos Kunhalmi Ágikát, nem menne úgy három méterrel arrébb? (oké, ez tőlem is kicsit naiv, de hát én nem adom fel…) Szóval eléggé viszolyogva nézem azóta a kommenteket… Gulyás amúgy már buzi is, legalábbis valaki ezt bírta érvként felhozni. Gondolom olyasvalaki, aki amúgy meg előtte kinn menetelt a Pride-on, és felháborodott a kordonrázó homofóbokon. Igaz, ez a jelenség nem szokatlan, most már egyre többen kezdik azt is megállapítani, hogy cigánybűnözés létezik… És olyan emberek, akik pár héttel-hónappal ezelőtt még nyíltan kikeltek az ilyen kijelentések ellen. És félreértés ne essék, nem egy pártot és annak szimpatizánsait gyalulom most, mert az indulatok sajnos mindenhol megjelentek, és nem a legnemesebb eszközökkel küzdenek.
Miért hiszi azt mindenki, hogy anyának lenni kibírhatatlanul nehéz? Megzavarodott a világ, hogy az a nem normális, aki gyereket akar? Miért kell tényként kezelni, hogy ez kötelezően azzal jár, hogy fel kell adni a korábbi életedet, és amint anya leszel, azonnal megszűnsz önálló személyiségnek lenni? De rémisztgetnek azzal is, hogy egy despota kényúr - a gyereked - fogja irányítani hátra levő életed minden egyes mozzanatát. És persze tudnak a dolgok rosszul alakulni - extra érzékeny baba, megvadult hormonrendszer, szülés körüli komplikációk, stb. -, de ez nem törvényszerű. Ám mivel mindig a negatív történetek kapnak nagyobb figyelmet, sikerült össztársadalmilag oda jutnunk, hogy a gyermekvállalás félelmetes és már-már aránytalanul nehéz feladattá vált a gyermektelen párok szemében. Mindenki nyugodjon le a picsába youtube. Pedig a dolgok általában jól szoktak alakulni, különben senki se vállalna második - esetleg harmadik, vagy sokadik - gyereket. Jelentem az innenső oldalról, mint anya: hé, nem kell becsokizni! Az esetek többségében a dolgok nem fordulnak extrém rosszra.
A középkorban játszódó történet színhelye ezúttal nem Verona, hanem az olasz Alpok egy eldugott kis települése, ahol a dermesztő hideg és sötétség adja hátterét a Rómeó és Júlia között fellobbanó perzselő szerelemnek. Rómeó és Júlia másképp: Shakespeare mai szemmel - H Plusz+. A két család között feszülő ellentét és a gyilkosságig fajuló mély gyűlölet azonban drámai végkimenetelhez vezet. Riccardo Donna Roméo et Juliette David Bobée - François Goetghebeur Shakespeare tragédiájának adaptációja, amely a mai Olaszországban játszódik, ahol két fiatal szerelmes próbál túllépni egy erőszakos világon, ahol a katolikus és a világi értékek összeütköznek egymással. 2021 Simon Godwin dráma, musical 1?
William Shakespeare egyik legismertebb drámája nemcsak kötelező olvasmány, de a színházak repertoárjának állandó darabja, feldolgozások kiindulópontja, az egyik első olyan történet, amely a szerelem mai romantikus felfogását hirdeti. "Ez a tragikus színmű tulajdonképpen vígjátékként indul: a katonák tréfálkozva csetepatéznak, Rómeó szerelmi ábrándjai nevetségesek, a dajka idétlenül vicceskedik. Később Lőrinc barát titkos esküvővel reméli a két ellenséges családot összebékíteni. Csupa vígjátéki elem. Aztán a vígjáték közepén hirtelen nagy baj történik: valakit megölnek. Aztán rögtön még valakit. Tybalt leszúrja Mercutiót, Rómeó leszúrja Tybaltot. Innen kezdve nincs megállás. Olyan ez, mint egy vidám autóbuszos osztálykirándulás, ahol az utasok egyszer csak észreveszik, hogy a vezető szívrohamot kapott, a kormányra borult, és a busz rohan a szakadék felé", írja a könyv utószavában a fordító, Nádasdy Ádám.
Vagyis a középkori és a reneszánsz értékrendet állítja egymással szembe a szereplőkön keresztül. Ez abban is nyilvánul meg, hogy míg Júlia a szerelméhez szeretne hozzámenni, addig édesapja érdekházasságba kényszerítené. Szerkezete Térben és időben elhelyezve Veronában játszódik és öt nap történetét meséli el. Öt felvonásból plusz az előhangból áll össze a mű. Szerkezet szempontjából öt részre oszthatjuk fel: 1. Expozíció: A két család ősi viszálya (szolgák kötözködése, Tybalt és Benvolio párbaja). 2. Bonyodalom: A két fiatal megismerkedése, erkélyjelenet és a titkos esküvő. 3. Bonyodalom kibontakozása: A titkos házasság, Páris leánykérése Capulettől, Tybalt és Mercutio halála és Romeo száműzetése. 4. Tetőpont: Kriptajelenet goldás: Romeo és Júlia halála, a két család kibékülése. A véletlenek szerepe a műben Véletlenek sokasága jelenik meg a műben. Többek között az is véletlen volt hogy Romeo megtudta hogy Capuleték bált tartanak, vagy az hogy megismerte Júliát, de Romeo és Júlia tényleges halála is a véletlen műve, hiszen Romeot nem tudták időben tájékoztatni Júlia tetszhaláláról, emiatt öngyilkos lett, és ezt meglátva Júlia is megölte magát.