A rekonstrukció után akár 7 és fél perces követéssel, és 40 km/órás sebességgel haladhatnának az új járművek. A BKK szándéka szerint a következő, 2014-2020 európai uniós pénzügyi ciklusban megvalósulhat a fogaskerekű fejlesztése, ezért uniós forrásból már készülnek a megalapozó vizsgálatok és a további tervek.
A projekthez kapcsolódóan 2018 nyarán megújul majd az 1-es villamos vonala a pesti oldalon a Győrffy István utca és a Mester utca közötti, 1, 6 kilométeres szakaszon - közölte a fővárosi önkormányzat.
Tisztelt Budapesti Közlekedési Központ Zrt.! Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv. ) 28. § (1) bekezdése alapján a következő adatigénylést terjesztem elő.
A Hengermalom út és a Fehérvári út csomópontjában megépült egy föld alá süllyesztett áramátalakító is. A berendezés a középfeszültségű hálózatról képes táplálni az új villamosszakaszt, illetve esetleges üzemkiesések esetén a Fehérvári úti villamos forgalmának energiaellátását is át tudja vállalni, így biztosítva a nagyobb üzemeltetési biztonságot a dél-budai villamoshálózat egészére. Ez most a főváros leghosszabb vonala Fotó: Teknős Miklós A villamosvonal fejlesztése a folyamatban lévő villamosjármű-beszerzéssel összhangban valósul meg: a tervek szerint 2019 végéig a CAF leszállítja azt az öt új, 56 méteres, alacsony padlós, légkondicionált, az 1-es villamos vonalán már közlekedő CAF Urbos 3/9 típussal megegyező villamosszerelvényt, amelyek tovább emelik majd az utazás színvonalát, és hétköznap csúcsidőben is jelentősen javítják a fővárosban közlekedő alacsony padlós, korszerű villamosok arányát. 1 es villamos meghosszabbítása 11. Az új villamosszakasz megvalósításával összhangban, a térség fejlesztésének részeként megújult a Fehérvári út a Hamzsabégi út–Lecke utca és a Csurgói út–Kondorosi út között: új burkolatot kapott az úttest és a járda is, mindkét irányban kerékpársávot alakítottak ki, továbbá új jelzőlámpás csomópont létesült az Ulászló utcánál.
Tóth krisztina pixel karakterek Tóth krisztina pixel art Könyv: Világadapter (Tóth Krisztina) Korona Üzletház, Győri kapu 24/c, Miskolc (2020) Tóth Krisztina legújabb könyve modern (vagy posztmodern) játék az irodalommal. A szerző elmesél ugyan egy történetet (vagyis sok kis történetet, amelyeket összerakhatunk és láthatunk egy nagy egésznek is), de a Pixel számomra mégis inkább arról szól, hogy milyen jogokkal rendelkezik az elbeszélő, amikor történetet mesél és az olvasó, amikor történetet olvas, s hogy az író hogyan alakíthatja kénye-kedve szerint a szereplői életét. A Pixel a saját meghatározása szerint "szövegtest". A kötet rövid fejezetekre tagolódik, s mindegyik fejezet középpontjában egy emberi testrész és a hozzá kapcsolódó tárgyak, érzések, emlékek állnak. A nyak történetében például fontos szerepet kap egy kendő, amelyet a főszereplő sok évvel a történet jelene előtt a nyakába kötött, hogy leplezze az előző éjszakai hűtlenségének a nyomait; az orr történetében pedig egyebek mellett egy bevert orról olvashatunk.
Tóth Krisztina könyvét olvasni olyan érzés, mintha az író leemelné egy soklakásos társasház tetejét, megengedné, hogy belenézzünk a lakók életébe, és az értelmezés kényszerétől és a kerek, logikus történetek iránti vágytól vezérelve összerakjuk az életük darabkáit. A Pixel t olvasni tehát kukkolás – persze mondhatnánk, hogy mindenféle olvasás kukkolás. Ám ebben a kukkolásban nincs semmi szégyellnivaló, Tóth Krisztina ugyanis remekül eltalálta a megmutatott, az éppen csak felvillantott és az elhallgatott információmorzsák és élettöredékek arányát. Biztos, hogy nem minden összefüggés vehető észre elsőre, tehát az olvasó nincs túlságosan kiszolgálva, hanem meg kell dolgoznia az eredményért (vagyis a történet összerakásáért). Ugyanakkor a szerző megkímél attól a frusztrációtól, amely a túlságosan rejtett vagy a kizárólag kétértelműen leírt összefüggések miatt az olvasóban keletkezhetne. S így összességében a Pixel igen jó olvasmány: könnyen és gyorsan olvasható, de nem felszínes; modern (sőt posztmodern), de a szerzője nem megy olyan messzire a kísérletezésben és a játékban, hogy magától is elidegenítse az olvasóját.
Tóth Krisztina kiváló kötete az időnek ezeken a hasadékain illeszti össze az egyes történeteket, s kínálja föl az olvasónak a mindig másként, közeledve és távolodva való megértés élményét. Szerző: Tóth Krisztina, Cím: Pixel, Kiadás helye, éve: Budapest, 2011, Kiadó: Magvető, Terjedelem: 168 oldal, Ár: 2490 Ft, Megjegyzés: az NKA által nem támogatott
Az eredetileg költőként induló Tóth Krisztina második komolyabb kísérlete ez a kötet a fikciós széppróza területén, és ahogy költészetének érettebb szakaszában, ugyanúgy immár rutinos prózaíróként is rendkívül tudatos, írói lépéseit előre eltervező-kiszámító alkotónak mutatkozik. – Részlet "Fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája" Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet. Tóth Krisztina könyve, melyből részletet olvashatnak, a Magvető Kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Tóth Kriszta: Pixel (részlet) Második fejezet, avagy a nyak története – Anyu, ne hülyéskedj már, nem vagy öreg egyáltalán!
A Palócföld ben szerepel az "Ezek a kedves kis portékák…" című, a Mikszáth-centenárium alkalmából indított rovat, Grecsó Krisztián és Ficsku Pál prózáján kívül Tóth Krisztina munkája is szerepel benne, ami rekontextualizálja Mikszáth prózavilágát. Tóth Krisztina Tímár Zsófi muskátlija című novellájával idézte fel az írót. ) A Pixel sem regény, bár a sok szereplő és a számos cselekményszál megjelenése a nagyregényekre jellemző, olvasható akár novellafüzérként is, bár a legpontosabb megnevezést maga Tóth Krisztina adja, aki az alcímben szövegtestként jelöli meg kötetét. Az egységesség meglátására sarkallja az olvasót az is, hogy a műből hiányzik a tartalomjegyzék, így nem tudjuk könnyedén visszakeresni a szív vagy éppen a fül történetét. Ez a hiány egységében láttatja az olvasóval a kötetet, aki ráközelít egyes képkockákra, részletekre, hogy eltávolodva ismét az egészet lássa. A fejezetek képkockaszerűen működnek és tartalomjegyzék híján hol az egyikre, hol a másikra fókuszálunk rá, eltávolodva pedig felfedezhetjük a pixelekből, a kis epizódokból összeálló egészet.
Ám hibája is ez a bátorság a műnek, mert sokszor nem, vagy csak részben sikerül olyan mélységekig mennie, mint a Vonalkód nak. Úgy fogalmaznék, hogy a Pixel szórakoztatóan depresszív, nem üti szíven az embert, nem katarktikus, csupán elgondolkodtató. A könyvet, ha egy festménnyel kéne szemléltetni (hogy maradjunk a vizuális kultúránál, ha már a könyv címe is pixel), a szerző szavait kölcsönözve azt mondanám, hogy olyan, " mint egy Brueghel-kép, telehi ntve szaladgáló, egyforma figurákkal " (158. oldal), akik azonban sosem érkeznek meg Újpest-Központba mert a metró kisiklik, és nem marad más, csak a rájuk nehezedő sötét alagút és a pánik, hogy egymás mellett vannak egy szerelvényben, mégis végtelenül egyedül és egész életüket ebben a heideggeri létbevetettségben élik le. A könyvet köszönjük a Magvető Kiadó nak.