Az értesítés szerint "Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
".. egy szóval mondd... ": Wass Albert haláláról
1935-ben nősült meg, első házasságából hat fiúgyermek születik. Wass Albert pályáját versek írásával kezdte, melyeket gyakorta publikált a Pásztortűz, az Ellenzék, majd az Erdélyi Fiatalok című folyóiratokban. Ez utóbbi kettőnek később munkatársa lett. 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé ( Virágtemetés, Fenyő a hegytetőn), melyek nem keltettek különösebb irodalmi szenzációt; azonban e kötetei és az 1932-ben szavalókórusra írt A temető című színművének köszönhetően felfigyeltek rá az erdélyi helikonisták, mely társaságnak később a tagjává vált. Egész életén át annak az eszmének a hirdetője, melyet transzilvanizmusként határoznak meg: az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségének gondozását vállalta fel célkitűzésként. Első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert aratott, melynek révén országosan ismertté vált az irodalmi körök és a nagyközönség számára is. Munkája elismeréseként 1940-ben hazánkban megkapta a Baumgarten-díjat. A díj odaítélésének indoklása: "olyan társadalmi kor- és kórrajz, amely Erdély tragédiájának gyökereit tárja fel. "
Erről ír a "Dalol a honvágy" című versében is: Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, régi eke szarvát kezemben tartani. Harmatos hajnalon régi útat járni. Régi erdőszélen virágot csodálni. Szeretnék még egyszer tavaszbúzát vetni! Jó fekete földet a kezembe venni. Beszíni illatát frissen kaszált fűnek, mialatt a réten tücskök hegedülnek…! Látni, még csak egyszer, a leszálló estét. Villanó szárnyával Az érkező fecskét. Keleti ég alján ahogy gyúl a csillag, békés tájak fölé Békességet ringat… Istenem, add hogy még egyszer haza menjek! Régi hegyeimen új bort szüreteljek! Fája a bujdosás már. Csupa fáj az élet. Elvész idegenben erdélyi cseléded. Régi hegyeimen lábujjhelyen járnék. Jó volna a napfény! Szép volna az árnyék! Szép volna, jó volna! Hallgass meg, Úristen! Hisz más kívánságom e világon nincsen: Szeretnék szántani! Hat ökröt hajtani! Régi ekém szarvát még egyszer… még egyszer Kezemben tartani! Sajnos e kívánsága csak halála után teljesülhetett; nyughelye a marosvécsei kastély parkja, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugvóra.
Ezekben az Amerikában írt novellákban már az élet ezer s... Black Hammock Black Hammock, ez a floridai bozótok mélyén rejtőző kis helység, furcsa múltra tekinthet vissza. Születését egy kincses ládának köszönhet... Csillag az éjszakában Egy dráma – Tavaszi szél, egy kórusjáték – A temető megindul, egy rövid karácsonyjáték – Csillag az éjszakában és két töredékben fellelh... Rézkígyó - Te és a világ Két, alapjában véve szinte meghatározhatatlan műfajú írás, az első egy parabola-regényhez áll közelebb, a második egy esszéhez. Közös tul... Farkasverem Wass Albert társadalomkritikai munkáinak sorát nyitja meg ez a különös figurákat fölvonultató regény, amely az 1920as évek végén, Erdélyb... Hagyaték Elvész a nyom Mit és hogyan él meg külön-külön a 20. század első felének Közép-Kelet-Európájában hat különböző nemzethez tartozó férfi, akiket a Gondvi... A sólyom hangja Amerika felfedezését követően a hódítók kiirtanak egy a mocsárban élő indián törzset. Csak a törzsfőnök marad életben. "Az ember, aki nem...
Channing Tatum még mindig vicces, noha nem először hozza ugyanazt a figurát, így már nem hat olyan frissnek, mint néhány éve. Daniel Radcliffe jó gonosz, neki nagyobb teret is engedhettek volna, hogy kibontakozzon. Brad Pittről fogalmam sincs, hogy mit keres itt (egyébként de, Bullock győzte meg, hogy bukkanjon fel), mindenesetre minden jelenetében jó volt látni és újfent bizonyítja, hogy a humorral sem áll hadilábon. Biztos vagyok benne, hogy Az elveszett városnak meglesz a maga célközönsége. Akinek tetszett a Dzsungeltúra vagy egy kissé lebutított A smaragd románcára vágyik, ezt is élvezni fogja, de sajnos nekem nem tudta maradéktalanul teljesíteni a célját, a szórakoztatást. Nincs meg az összhang a műfajok közt, sokkal többször akar vicces lenni, mint ahányszor valójában az és végtére is csak egy roppant felejthető tucatmozi, mely a nagy nevei nélkül olyan elveszett lenne, mint a címben szereplő város. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Bullock egy veszettül jó komika, ne jussunk el ide, nagyon kérem; méltósággal megöregedni, legyen ez a jelszó. Tatumot szeretjük, már hogyne szeretnénk; amikor a testével kell eladnia magát, akkor azt csinálja, amikor meg nem, színészkedni is látjuk. Radcliffe öltönyét nem néztem meg annyira, de még azt is el tudom képzelni, hogy egyenesen a Szemfényvesztők 2. díszletéből sétált át megmaradva a karakterben. Kicsit meg is lepődtem, hogy a forgatókönyvet a 22 Jump Street – A túlkóros osztag, a Páros mellékhatás és a Hogyan legyünk szinglik írói követték el, mert a végeredmény inkább az Ó, anyám! - at idézte fel bennem, vagyis amikor oda nem illő emberek szerencsétlenkednek a vadonban és te próbálod élvezni. Az elveszett város legnagyobb erénye, hogy a játékidő nagyobbik részében vicces és szórakoztató, mint amelyik részében nem az, a legizgalmasabb momentum mégis talán a sajtóvetítést rövid időre félbeszakító téves bombariadó volt. Aki tényleg ki akarja kapcsolni az agyát, annak sok lesz az okoskodás és a lelkizés, aki pedig többre vágyik, annak kevés az igazi tartalom.
Például: a dzsungelben szokásos veszélyeket ebben a filmben teljesen kiiktatták, se kígyók, se krokodilok, se nagymacskák, se pókok, se piráják nem veszélyeztetik őket, az ember azt hihetné, ennél a dzsungelnél a hűvösvölgyi erdő veszélyesebb hely. Az egyetlen veszély, ami rájuk leselkedik, az Fairfax és az ő emberei, és lássuk be, hangos járműveken közeledő üldözőket önmagukban lényegesen könnyebb lehagyni, mint, teszem azt, egy éhes fekete párducot. UIP Duna Az efféle furcsa hibákat egész hosszan lehetne sorolni, olyan hosszan, hogy az már épp elvonja a figyelmet, így az a könnyedség, az a hátradőlés, a szórakozásba belefeledkezés sem tud megvalósulni, ami ezeknek a súlytalan blockbustereknek a lényege lenne. Bullock és Tatum se erőlteti meg magát túlzottan, alibijáték, amit látunk, de a legjobban mégis az írók és rendezők hagyták cserben ezt a filmet, leginkább a "sok bába közt elvész a gyermek" elvet követve – Az elveszett város nak ugyanis van négy forgatókönyvírója és két rendezője.
Még szerencse, mert Jacket a küldetés egy viszonylag korai pontján kiiktatják Fairfax emberei, így Alan és Loretta magukra utalva kénytelenek menekülni üldözőik elől a dzsungelen keresztül. És miközben menekülnek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz – és ki tudja, talán a kincshez is. UIP Duna A sztori tehát tipikus dzsungeles-kalandfilmes-romantikus, jól ismert, ezerszer megénekelt sztori A smaragd románca- vonalról, tehát ötletek híján még lett is volna miből meríteni. Márpedig ötlet messze nem volt elég – a jelek szerint ahhoz sem, hogy a nagy elődöktől koppintsanak valami ügyeset. Ennek híján sajnos Az elveszett város egyik nagy elődhöz sem tud felnőni, de még megközelíteni sem – viszont nem sikerül új utat mutatni sem. A Bullock-Tatum páros ugyan kedves, még a korkülönbség sem tűnik fel igazán, néhol kimondottan működik a kémiájuk is, de karaktereiket nem írták meg eléggé, és a két színész sem tudta olyan istenigazából megtölteni az üresen hagyott részeket tartalommal. Nyilván nem cél egy ennyire kis semmi blockbuster lazulásnál a szigorú következetesség, de még a laza kereteken belül is annyi kérdés marad nyitva a körülményekről, a szereplőkről és az eseményekről, hogy az már kizökkenti a nézőt.
De Az elveszett város trailereiben azt vetítette elő, hogy egy afféle önironikus, kiszólogatós, "annyira fárasztó, hogy az már élvezetes" vonalon mozog majd, melyben kicsit a színészek is önmagukon nevetnek, meg a zsáner is. Nos, előbbi éppenhogy, utóbbi semennyire nem jött össze. Pedig az alapsztori kínálná a lehetőséget arra, hogy a kalandfilmeken nevessünk, olyasféle kiszólogatással, ahogy, mondjuk a Hétköznapi vámpírok kifigurázta a vámpírfilmeket, vagy, hogy egy ismertebb példát említsek, a Deadpool a szuperhősmozikat. Csak hát a két említett filmnek fenomenális forgatókönyvírói voltak – Az elveszett város nak meg nem. Nee-ék és két forgatókönyvíró-társuk, Oren Uziel és Dana Fox egyszerűen nem találták meg azokat a poénokat, amelyekkel a kalandfilmek tipikus húzásaiból viccet lehetett volna csinálni – volt erre egy-két próbálkozás, de a poénok sokkal nagyobb hányada nem ült, mint amennyi igen. Az egész filmélmény leginkább a "szódával elmegy" kategóriába esik, dzsungellátképek ide vagy oda, mozi helyett a Netflix kommersz tucatfilmjei között lenne a helye, félálomban lehangzó, orr alatti kuncogásokkal és az olyan filmek felett érzett csalódással, amelyek az előzeteseikben elsütötték az összes jó húzásukat.
Aaron és Adam Nee romantikus kalandfilmje, Az elveszett város egy jól ismert recepten csavar egyet-kettőt, de nem eleget, hogy új szintekre emelje a műfajt. 1984-ben Robert Zemeckis Kathleen Turnerrel és Michael Douglassal a főszerepben leforgatta a lektűrírónő és a kalandor dzsungelbéli egymásra találását elmesélő A smaragd románcá t, ami annyira jól sikerült, hogy egy évvel később meg is született a már Lewis Teague által dirigált folytatás, az eredetitől több hajszállal elmaradó A Nílus gyöngye. Az első rész váratlan sikere a szórakoztató akcióknak, a jóízlésű humornak és a két főhős között remekül működő kémiának volt elsősorban köszönhető. Ilyen előképpel indult hát neki Oren Uziel és Dana Fox, hogy Seth Gordon történetéből filmet írjon. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Az elveszett város azonban, bár kétségkívül okoz néhány kellemes pillanatot, nem tudott felnőni az elődeihez. A történet szerint a romantikus kalandregényeket futószalagon szállító írónő kezd belefáradni kitalált főhőse, Dash kalandjaiba, akit könyvei címlapján Alan (Channing Tatum), a nem túl éléseszű modell kelt életre.
2022. április 21. (12) The Lost City 2022 112 perc 6. 2 79 60 akció kaland vígjáték Rendező: Adam Adam Nee Aaron Nee Főszereplők: Sandra Bullock Patti Harrison Brad Pitt Daniel Radcliffe Da'Vine Joy Randolph Channing Tatum A briliáns de zárkózott írónő, Loretta Sage (Sandra Bullock) pályája során mindig egzotikus helyekről írt a népszerű romantikus kalandregényeiben, melyek címlapján a Dash nevű hőst megjelenítő, jóképű borítómodell, Alan (Channing Tatum) feszít, aki erre a karakterre tette fel az életét. Miközben épp új könyvét promotálja Alannel, Lorettát elrabolja egy különc milliárdos (Daniel Radcliffe), mert azt reméli, hogy az írónő elvezeti őt a legutóbbi könyvében található ősi elveszett város kincséhez. Alan bizonyítani szeretné, hogy a való életben is hős tud lenni, nem csak a könyvek lapjain, így nekivág, hogy megmentse a nőt. A nagyszabású dzsungelkalandba pottyant furcsa párnak össze kell dolgoznia, hogy túléljék az elemek és a gonosztevők csapásait, és megtalálják az ősi kincset, mielőtt örökre elveszne... Forgalmazó: UIP-Duna Film Az oldalon közölt képek és videók forrása és tulajdonosa a forgalmazó: UIP-Duna Film; illetve a gyártó(k): Paramount, Fortis Films, 3dot Productions, Exhibit A Film; az anyagok sajtóban való megjelenítéséhez a gyártó a forgalmazó közvetítésével adott engedélyt a Mozipremierek számára.