A szedán és kombi változatban egyaránt készülő BMW 530e magyarországi alapára 18, 1 millió forint, az xDrive összkerékhajtás felára 840 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy a plugin hibrid 5-ös mintegy 2 millió forinttal drágább a 252 lóerős 530i-nél, cserébe viszont adott esetben jelentősen kevesebbet fogyaszt, és akkor a zöld rendszám előnyeiről még nem is beszéltünk. Az extrák sajnos szokás szerint nem olcsók, így aztán vélhetően senki sem lepődik meg azon, hogy a képeken látható kék tesztautó ára meghaladja a 31 millió forintot. Bmw 530d teszt. Az 530e elsősorban azoknak ajánlható, akik sokat használják városban az autójukat, amit gyakran töltőre is tudnak dugni. A gyakran nagyobb távokat autózók számára a 7-8 literes fogyasztású és lehengerlő nyomatékú 530d jobb választás lehet, ez a típus körülbelül 600 ezer forinttal olcsóbb az 530e-nél, és a facelift óta remek 48 V-os lágyhibrid hajtású.
Az ülések nagyon kényelmesek, nem csak a minden irányban motorosan állítható első fotelek, hanem a hátsó pozíciók is. Ott viszont a kasztni méretéhez képest szerény a szabad lábtér, még akkor is, ha az ülőlapok jó hosszúak – mert egyébként azok. Sajnos a csomagtér sem hozza a kategóriától elvárható számot, a hibridhajtás miatt az eredeti 530 helyett csak 410 literes. És mivel nem kombiról vagy SUV-ről beszélünk, itt nem tudjuk azzal kompenzálni a veszteséget, hogy az övvonal fölé pakolunk. De legalább ebből a térből már nem vesznek el további litereket a töltőkábelek, azoknak ugyanis van helyük a padló alatt. A benzintankból viszont kb. BMW 530e teszt: Egy kis feltöltődés - ZoldAutok.hu. 20 litert vettek el, mindössze 46 literes. Ez persze csak akkor csökkent a hatótávon, ha ritkán töltjük árammal az autót, de például egy 500 km-es úton kénytelenek vagyunk így tenni. Az összkerekes BMW 530e ára 19, 8 milliónál indul, xDrive nélkül 19 millióról. A Mercedes E-osztály és az Audi A6 kínálatában lévő plug-in hibridek többe kerülnek, rendre 21, 5 illetve 24, 5 millió forintba, viszont erősebbek is, 336 illetve 367 lóerővel kecsegtetnek.
Mindentudó futómű Az igényes megoldások a futóműben is tetten érhetők, hiszen elöl kettős keresztlengőkaros kerékfelfüggesztést kapunk, az adaptív, változó áttételű kormány és lengéscsillapítás pedig felárért került a tesztautóba, és ami igazán nagy extra, az az összkerékkormányzás. Ezen támogató berendezéseknek hála a főváros legszűkebb utcáiban is gyerekjáték a manőverezés, de ha hosszabb utunk során technikásabb szerpentinekre tévednénk, a sportos gyökerekkel rendelkező szedán itt sem jön zavarba, sport módban minden hajtóművét igyekszik bevetni, a remekül súlyozott kormány és az ügyes futómű mindig vevő egy kis mókára. A 0-100-as sprintre 5, 9-6, 4 másodpercet ad meg a gyártó, nem eget rengető, de a mindennapi közlekedéshez bőven elegendő az inkább 6 másodperc körüli érték. A vezetéstámogatók armadájában, ha sikerült mindent beállítottunk a számunkra megfelelő érzékenységre, akkor autópályán túl sok dolgunk nincs, csak az utat figyelni és fél kézzel a kormányon pihentetni kezünket, hiszen az autó szinte mindent megold helyettünk.
A szerelem örök, mint tudjuk. Telistele a világirodalom nagy és mindent elsöprő, többnyire tragikus szerelmekkel, bárki kezdheti a felsorolást. Első helyen persze nyilván Rómeó és az ő Júliája lesz, hiszen rengetegen látták a híres musicalt, valamint az ennél méltóbb sikert arató filmet, Leóval és Claire-rel (ő volt Júlia). Az eredetileg egy bizonyos William Shakespeare nevű, eléggé jelentősnek tekinthető színházi szakember által a nyilvánosságra hozott mű minden bizonnyal a legismertebb tragikus szerelmi történet, de a különböző kultúrkörökben számon tartanak bizonyos Ruszlán és Ludmilla-, Ferdinánd és Lujza-, János vitéz és Iluska- és hasonló más történeteket, amelyek többé-kevésbé ugyanarra a dramaturgiára épülnek: szerelem első látásra, de valamilyen külső ok miatt sohasem lehetnek egymáséi, végül egyikőjük, vagy mindketten külső és/vagy belső okok miatt feláldozódnak az örök szerelem oltárán. Trisztán és Izolda ősi kelta mondája az egyik első, és tán a legnagyszerűbb e sorban. Talán nyomtatott irodalomként is elsők közé sorolható, hiszen a középkor egyik jelentős műfajának, a lovagregénynek is ismert darabja ez, Wagner bácsi pedig kicsit később írt is belőle egy eléggé nagy hatású operát… Csak úgy mondom.
Beregi Tamás Tristan + Isolde – német-angol-amerikai, 2006. Rendezte: Kevin Reynolds. Írta: Dean Georgaris. Kép: Artur Reinhardt. Zene: Anne Dudley. Szereplők: James Franco (Tristan), Sophia Myles (Isolde), Rufus Sewell (Marke), Mark Strong (Wictred), David O'Hara (Donnchad). Gyártó: Epsilon Motion Pictures/World 2000/Franchise Pictures. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 125 perc. Legendás szerelmi tragédiák versenyében Rómeó és Júlia történetét bizony a második helyre szorítaná vissza Trisztán és Izolda sztorija. A történet első változata ugyanis már a 13. században megszületett, egy legendákkal övezett skót költő-látnok tollából. A tragikus love story később az Arthur-mondakör szerves részévé vált, és így maradt fenn az utókor emlékezetében is. A történet főhőse Trisztán, a francia neveltetésű lovag, aki nagybátyja parancsára Írországba utazik, hogy elhozza neki a szépséges Izolda hercegnőt. A fiatalok a hosszúra nyúlt hajóút során azonban véletlenül kortyolnak a házasság frigyét megerősíteni hivatott szerelmi bájitalból, amitől azon nyomban szerelembe esnek.
Népe és harcostársai holttestét vízre bocsátják egy csónakban és a derék Trisztán így ér el némi keleti szél segítségével az ír partokig. Ott a helyi király álruhás lánya talál rá és fedezi fel, hogy Trisztán csak tetszhalotti állapotba került. A szerelem lángja bár még nem lobban fel, de már ekkor feltűnnek az első szikrák és a teljességgel tiltott szerelemnek úgy tűnik, hogy Trisztán csónakjának felfedezése vethet véget. De erre Trisztán csak egyet mondhat, vagyis azt, hogy "Nem úgy van az! " és bár kénytelen visszahajózni saját népéhez hogy felkészítse őket az újabb ír fenyegetésre, természetesen nem tesz le arról sem, hogy az akkori modern férfiúi eszméhez hűen megszerezze magának a csajt. A történet ismert és egyszerű, mindamellett nagyszerű, hogy az elmúlt évszázad egyik legmenőbb fogyasztói szlogenjével éljek. Mert ez a Trisztán + Izolda feldolgozás minden porcikájában, még a címszereplők nevei közé biggyesztett, olykor enyhe, olykor súlyosabb bélmozgásokat kiváltó pluszjelig bezárólag teljesen fogyasztóbarát feldolgozás.
A film rengeteget profitált ebből, mivel története, karakterei nem lettek túlzottan mélyek – ezen szerencsére a színészek is sokat segítettek. James Franco szimpatikus volt a lojalitás és szerelem között őrlődő fiatal lovag szerepében, Sophia Myles megadta Izolda karakterének a szükséges hétköznapi bájt, hogy a néző empátiát érezhessen érzelmei és döntései iránt, Rufus Sewell pedig rendkívüli visszafogottsággal és szolid karizmával keltette életre a bölcs, apafiguraként szolgáló király karakterét. A negatívabb figurák sem lettek túlzottan kidolgozottak, de a casting ott is rendben volt. A történet meglehetősen szabados megközelítéssel adaptálta a Tristan és Iseult legendáját: habár a történet hasonló mederben halad, bizonyos elemeket mellőz vagy teljesen megváltoztat a két alapváltozathoz képest. Maga a romantikus vonal ettől függetlenül egészen jól működik, a kritikusabb néző úgyis inkább a kissé vékony karaktereket vagy az itt-ott feltűnőbb anakronisztikus hibákat fogja felróni a filmnek.
8, 67 Amerikai-angol-cseh-német romantikus kaland dráma akciófilm (2006) A történet alapja az időtlen kelta mítosz, mely egy mindent elsöprő szerelem, fájdalmas veszteségek, mondák és sorsok meséje. Ridley Scott, a film executive producere, már ismerős a téma ábrázolásában, és régi vágy volt, hogy a Rómeó és Júlia történetét is megelőző regét csatákról, királyi intrikákról és az embert keresztre feszítő szerelemről filmvászonra vigye. "Van két ember, két külön oldalon, szinte teljességgel kizárt, hogy találkozzanak - mégis egymásra találnak. Epikus történet, mely az ember alapvető viselkedésében gyökerezik, mely örök" - nyilatkozta filmjéről. Először a háború miatt kettészakadt ország, később a király iránti hűség kényszeríti a két főhőst, Trisztánt és Izoldát mélyről fakadó, elementáris szerelmük elnyomására. Magukba kell fojtsák érzelmeiket a béke és Anglia jövőjének érdekében. Bármit is tesznek azonban érzelmeik ellen, a sors mégis egymás karjaiba sodorja őket, kockára téve minden politikai és családi kapcsolatot, hogy, ha egyetlen pillanatra is, de egymáséi lehessenek.