Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu, anyu! Anyu! " hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu, anyu, anyu! " most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Weöres Sándor verse: Buba éneke. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhogón, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás o, – szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.
A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg. " Öt sorral följebb olvasható, kiknek is szól az eszményt bemutató könyvbéli kritika: "akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában". Némi bibliamagyarázat után megjelenik az elbeszélő-szerző is: "egy idő óta nem használok a saját szövegemben se felkiáltójelet, se kérdőjelet". És valóban, a Párhuzamos történetek ben a mondatok már jelek nélkül is felkiáltottak és kérdeztek. December hónap alatt látjuk az élet sójának ellentettjét, az ironikus társadalomkritikát: amíg a városka sója jót tesz az egészségnek, addig a "bárgyúság", az "éjsötét tudatlanság" egyik attribútuma lehet a "telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalmakrumplival". Nádas Péter - Az élet sója - Múzeum Antikvárium. A márciusi befejezésben azonban mégsem kesernyés szájízzel fejezzük majd be az olvasást. Az örömhír ugyanis az, hogy "a sójáról híres városka" mintája megismételhető, utánozható, ahol azt látjuk, hogy már megvalósulhatott az, ami például Petőfi A XIX. század költői ben csak vágyálom: a bőség kosara, a jognak asztala, a szellem napvilága mindenki számára.
Összefoglaló Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.
Így aztán, amiként a zárlatban utalás történik a következő részre, alapvetően ösztökélőn hat az olvasóra, hogy továbbkattintson. A nyomtatott formában viszont épp ez zavar bele a mini-esszék egymásutánságából kialakuló egységes történeti ívbe. Egyszerűen mesterkéltnek, modorosnak hat. Merthogy Az élet sója egy fejlődési folyamatot ír le, vagy mondhatnánk úgy is, hogy egy város kilábalását önnön kiskorúságából. A sójáról híres városka, vagyis pontosabban polgárainak összessége, ahogy gyarapodott, és ennek következtében még inkább gyarapodott és terjeszkedett volna, idővel azzal szembesült, hogy saját ügyeiben nem dönthet maga. Másoktól, elsősorban az egyháztól és az arisztokratáktól függ. Az élet sója - Nádas Péter - Régikönyvek webáruház. A tárcák tehát a civil öntudat kialakulásának, a polgárosodás folyamatának egy fontos szeletét mutatják be a városka egykori életmódjának ismertetésén keresztül. Ez persze nem csak fényes diadalmenet, vannak bizony kényes, nem igazán büszkélkedésre okot adó pontok is (pl. hamisan vádolják egy kolostor lakóit).