Tehát a fizetés nem csak gyors, egyszerű és biztonságos, de a papíralapú bizonylat helyettesítésével környezetbarát is egyben. " – mesél az új rendszerről Bokor Barbara a Trans-o-flex marketing vezetője. Miért utánvét? A futárszolgálatok egybehangzó véleménye szerint a magyar vásárlók azért részesítik előnyben ezt a fizetési módot, mert szeretnek meggyőződni az áru sértetlenségéről. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a futár csak a csomag sértetlen megérkezéséért felel, a megrendelt termékek minőségéért nem. Így van olyan cég, amely csomagbiztosítási okból, csak akkor engedi kinyitni a küldeményt, ha az szemmel láthatóan sérült. Ettől függetlenül több cégnek is az a tapasztalata, hogy a vásárlók szeretnek belenézni a dobozokba. "A rendszer bevezetése óta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk ügyfeleinktől. Egyre többen választják a bankkártyás fizetési lehetőséget, amely kártyás vásárlási tranzakciónak minősül. Szállítás és fizetés - PHLEGMATIC. Az online vásárlás egyre népszerűbb, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az ügyfelek szívesebben választják az utánvétes fizetést, szeretik először kézbe venni a terméket és átvételkor kiegyenlíteni annak értékét. "
A plasztikkal nem csak a vásárló, de a futár is nyer A mellett, hogy a vásárlónak nem kell amiatt aggódnia, hogy a kézbesítéskor van-e nála elég készpénz, a futár tud-e majd visszaadni, a szolgáltató is előnyben részesíti ezt a fizetési formát. Az ilyen fizetések egyszerűek, gyorsak, és mind a cégek, mind a vásárlók számára biztonságosak. "Habár mindkét fél számára nagy előre lépést jelent egy ilyen fejlesztés, mi inkább kényelmi szolgáltatásként tekintünk a kártyás fizetés lehetőségére, amivel még teljesebbé tehetjük az ügyfeleink kényelmét" – mondta Balázs Attila a GLS Hungary értékesítési vezetője. Az új szolgáltatás pedig további fejlesztéseket is generál. Ilyen a Trans-o-flex esetében a QR-kódos fizetés. "A futárok okostelefonjuk segítségével olvassák le a QR kódot a kézbesítési dokumentumról, ez a kód pedig tartalmazza az összes olyan adatot, amely a kártyás fizetéshez szükséges így kiküszöbölve a fizetés során felmerülő hibákat (rossz összeg, stb. ). Az adatok beolvasását követően pedig az mPOS (mobil POS) terminálon történik a fizetés, a bizonylatot pedig a címzett emailben kapja meg.
A Barion rendelkezik a bankkártya társaságok által megkövetelt PCI DSS tanúsítvánnyal, így jogosult bankkártya adatokat kezelni. A Barion szerverek biztonságát a Magyar Nemzeti Bank előírása szerint alakították ki.
Alig tud belemenni a részletekbe, mikor Marie feltűnik, Dan testvére, Mitch (Dane Cook) mutatja be őt, mint új barátnőjét. Danben egy világ omlik össze, a nő, akit szeret a testvérével van együtt, és még látnia is kell őket együtt a nap 24 órájában. A Dan és a szerelem a regény- és színműíróból filmessé avanzsált Peter Hedges második rendezése, egyben társíróként is fel van tüntetve a stáblistán. Korábbi forgatókönyvírói munkái többek között a 2003-as Hálaadás (amelyet ő is rendezett), a Lasse Halstrom által rendezett 1993-as Gilbert Grape, és persze a 2002-es Egy fiúról, amelyért Oscar-díjra is jelölték a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. Hedges-nél jobban kevesen értenek a történetmeséléshez - ezt nem nehéz belátni. Legalábbis ami a cselekményvezetést, a dialógusokat, a szereplők mozgatását, és az azok közti interakciót illeti, vagyis mindent összevéve a forgatókönyvet. A vizualitást, magát a rendezést tekintve Hedges inkább egy jó iparos, szakértő, aki a több évtizedes színházi, és a körülbelül évtizednyi filmes munka alatt szépen elsajátította a szakmát.
Az azonban csak mellékszerep volt, míg a Dan és a szerelem esetében már címszerepről van szó. A film története szimpla, első olvasatra még talán nem is tűnhet érdekesnek, de ahogyan a mondás is tartja, nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni. Dan (Steve Carell) a három gyermekét egyedül nevelő újságíró. Sikeres abban, amit csinál, és szereti is, a felesége halála óta azonban nem volt igazi kapcsolata, a lányait pedig már-már betegesen félti, folyamatosan aggódik értük, pedig azok szép lassan felnőnek, és önállósodnak. A csonka család vidékre utazik, hogy a rokonokkal töltsenek néhány napot, Dan pedig még az első napon megismerkedik egy gyönyörű és izgalmas nővel, Marie-vel (Juliette Binoche) a helyi könyvesboltban. Egy rövid, de annál mélyebb beszélgetés után a nőnek el kell sietnie, de megadja Dannek a telefonszámát. Habár Marie állítása szerint foglalt, egy friss kapcsolatban van épp, Dan mégis úgy érzi újra rátalált a szerelem, a boldogságtól megszólalni is alig tud, mikor hazaérkezik, és próbálja a testvérének, szüleinek és a többi rokonnak elmesélni a szerencsés véletlent.
A kiterjedt családi társaságban ott leledzik rengeteg potenciál, mégis alig kapunk egy kis ízelítőt abból, milyenek is lehetnek a személyiségek, és mi történik, amikor mindenki a famíliából így összejön - valószínűleg évente egyszer. Nagyon kár. Aztán Dan három lánycsemetéje is el van hanyagolva, néha fel-feltűnnek, megvannak a maguk problémái, de sajnos semmi súlyt nem kapnak. Az igazi probléma az, hogy a film egyetlen jó ötlet köré épül, de ez nem elég, hogy másfél órát kitöltsön. A humorból túl kevés van, és Hedges azt is túl ritkán adagolja, a romantikus alapszituációba pedig nehéz magunkat belehelyezni, így akármilyen jók is a színészek, nem tudják mindig az érdeklődésünket fenntartani. Szánjuk még ezt a bekezdést a maradék pozitívumra, mielőtt zárásként összefoglalnánk, hogy miért jó, ám de egyúttal miért is rossz film a Dan és a szerelem. A filmzene - a filmhez Sondre Lerche által írt dallamok, és a filmben felhangzó, más előadó által előadott számok egyaránt - hibátlanul lett összeállítva.
Le a kalappal. A kibővített színészi gárda, élükön a Dan szüleit megformáló veteránokkal, John Mahoney-val és Dianne Westtel, minden tagja parádés, sőt, a fiatalok között is van néhány igazi tehetség. Leginkább a Dan legkisebb lányát alakító Marlene Lawston az, akiről igazán remélem, hogy még a későbbiekben is lehetőségünk lesz látni nagyobb szerepekben is, és sokra fogja vinni. A Dan és a szerelem is azon filmek sorát gyarapítja, amelyek többek is lehettek volna, mint amik. Lássuk azz érveket mellette, és ellene. Pro: a rendezés hibátlan, bár kissé szürke, és egyáltalán nem egyedi; a két főszereplő igazán szerethető alakítással ajándékoz meg minket; a majd? tucatnyi mellékszereplő szintúgy; meg persze ott van a fülnek igazán kellemes, andalító, a film stílusához remekül passzoló muzsika. Kontra: a történet az életről, a szerelemről szóló, lassú folyású komédia-dráma, de nem tud semmi újat mondani, se nem eléggé vicces, se nem eléggé "feel good", és egy kiszámítható befejezés felé bandukol; plusz Dane Cook pocsék játékát se felejtsük ki.
A cselekmény fókuszában egy tengeri szörnyeket űző vadászhajó, az Elkerülhetetlen legénysége áll, akik a fenevadak elleni évszázadok óta tartó háborút vívják több-kevesebb sikerrel. A kapitány, Crow (Jared Harris) féktelenül gyűlöli ezeket a lényeket, ami javarészt személyes bosszújából fakad. Legénysége, élen a fogadott fiával, Jacobbal (Karl Urban) jóban-rosszban kitart mellette, ám az egyik összecsapást követően, és egy kislány, Maisie (Zaris-Angel Hator) feltűnésével árnyalódni kezd a kép, miszerint nem olyan biztos, hogy az igazi szörnyek a víz alatt rejtőznek… Ismerős sztori, sokszor látott tanulság. Williams azonban tisztában volt a korlátaival, és erre alapozva összerakott egy lélegzetelállító látványmozit (igen, szándékosan fogalmaztam így, mert ez a film a nagyvásznon ütne igazán nagyot), ami ezzel együtt nem csak, mint vizuális ingerforrás működik, de története szívet melengető, üzenete fájóan aktuális, a karakterei szerethetőek (azzal együtt, hogy egyikük sem hibátlan) és a humorral is jól bánik.
Steve Carell Danje ugyanis szintúgy kivételesen fárasztó pojáca: neki sem lehet egy másodpercig sem drukkolni. Mellesleg az amerikai romantikus komédia külön kategória, kár volt remélni, hogy a francia vendégművésznő esetleg megemeli a nívót: ugyanis éppen ellenkezőleg, Juliette Binoche sajnos hozzázüllik a szinthez. Soha még ennyire modorosnak, érdektelennek, szürkének nem láttam, nyilvánvalóan rutinból nyomja csak le a szerepet, mit tehetne mást? A legkínosabbak azok a jelenetek, amikor valamiféle szexuális vonzalomnak tűnő jelenséget kéne kicsiholniuk magukból a titkos szerelmeseknek: van itt minden, például együtt zuhanyzás, erotikus reggeli torna, meccs közbeni közös hempergés, de jobban járunk, ha feledés borítja az izzadtságszagú kísérleteket. És ha már benne vagyunk a mélyében, jöjjön a többi csapás: a szerelmi szál ugyanis egy nagy és szerető család kellős közepén bonyolódik. A hetvenes szülők mintha csak óvodának álcázott zárt osztályt vezetnének felnőtt gyermekeik és családjaik számára, elmés csapatjátékokkal, közös, zenés gimnasztikával, terápiás beszélgetésekkel, önbizalomnövelő pódiumfellépésekkel.
Hogy hol csúszik el az egész, azt nem tudom: már a film első öt perce is fogcsikorgató, amikor is Juliette Binoche szénné alázza magát egy bárgyú mondatszörnnyel, ahogy megpróbálja leírni, milyen könyvet is keres. De miért kell ilyen tenyérbemászó, Higgins professzoros atyáskodással szárnyai alá vennie az özvegy családapának a könyvesboltban frissen halászott nőt? Mi táplálja az ő szellemi fölényét? Hogy elbír tíz nehéz könyvet, és képes felolvasni a címüket?! A könnyed, intellektuális flörtölésnek szánt nyögvenyelős szerencsétlenkedés maximálisan meghatározza a mozit, hiszen voltaképpen egy "szerelem első látásra"-sztorit kívánnak nekünk feltálalni, illő hát, hogy az első találkozáson lobbanjon valamilyen szikra legalább. Dőreség remélni. Az égvilágon semmi nem történik, így aztán a továbbiakban teljesen indifferens, hogy a frissen megismert szereplők vajon összejönnek-e – annak ellenére, hogy Marie-ről kiderül, Dan hízékony, tokásodását borostával leplező, totálisan együgyű testvérének ( Dane Cook), Mitchnek a barátnője – vagy sem.