Petőfi Sándor Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez őt! Mintha volnék újonnan teremtve, Hogy éltemnek ifju lombja nőtt! Üdvezellek, lelkem szép kis ága, Üdvezellek, édes magzatom! Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom. Kis parányom, milyen nagy örömmel Állok itt és nézem képedet! Kell-e még pap? örömkönnyeimmel Keresztellek én meg tégedet. Csillagász lett végre is belőlem, Itten állok csillagom előtt, Arcvonásit hosszasan szemlélem, S találgatom a távol jövőt. A reménynek nagy virágos fája, Mit e csillag fénye fölmutat; Csak ne szálljon kora dér reája, Mely leszedné e virágokat. Oh halál, te nem lész oly kegyetlen, Hogy magaddal rántsd idő előtt; Nem enyém lesz ő - tartsd ezt eszedben - A hazának nevelem fel őt. Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan, Én a sorbul kiöregedem, Iparkodni fogsz túltenni rajtam, Vagy betöltöd legalább helyem? Vajha egykor ekkép szólanának, Nem busulva sírom szélinél: Meghalt! de nincs kára a hazának, Nincs, mert lelke a fiában él. Debrecen, 1848. december 15.
Amikor 1839 szeptemberében Sopronban jelentkezett katonának, öregítette magát, 1821-es születési évet diktált be, hogy felvegyék, születési helyeként pedig Kiskőrös szerepel 6. Arany János közeli jóbarátja volt – a magyar irodalomtörténet legszebb barátságának tartják kettejük viszonyát. Petőfi a Toldi elolvasása után, még aznap verset írt Aranynak, és el is küldte neki egy kísérőlevéllel együtt, melyben kifejti, mennyire magával ragadta a Toldi története. Arany teljesen zavarba jött, hogy őt "a nagy Petőfi" dicsérte meg, nem hitte, hogy ilyesmit megérdemel. 7. Petőfi halála az egyik legtitokzatosabb történet a magyar irodalomban. Mivel nem egyértelmű, hogyan halt meg, már rengeteg teória született róla – még olyan is, amely szerint eltűnése után sokáig Szibériában élt és ott érte a halál. Forrás:, Wikipédia Kiemelt kép: Wikipédia 1823. janur 1. Petfi Sndor szletse Youtube vicces video 1 Petőfi sándor fiam születésére lyrics 18. Tíz év raboskodás után egyszercsak isteni jel érkezik, egy veréb száll az idős Szilveszter börtönének ablakára.
Tudtad például, hogy 8 évesen el kellett hagynia a szülői házat? Január 1-jén újévi fogadalmainkat szövögetjük és igyekezzük kipihenni a szilveszteri bulik fáradalmait. Nem mindenkinek jut eszébe, hogy erre a napra datáljuk legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor születésének évfordulóját is, ezért mi most egy gyors listával emlékeztetünk erre, ami róla szóló, kevésbé ismert érdekességeket ismertet: 1. 8 évesen otthagyta a szülői házat, mégpedig azért, mert szülei bentlakásos iskolába íratták. 2. Nem kevesebb, mint 9 iskolában tanult élete során – már 5 évesen az iskolapadban ült. 3. Pekingben és Shanghajban is áll egy Petőfi-szobor. Színész szeretett volna lenni, és ezen az álmán kitartóan dolgozott is. Rónai álnév alatt a Nemzeti Színházhoz szerződött. 5. Nem száz százalékig biztos, hogy január 1-jén született, ugyanis sem a születés pontos napját, sem a helyszínét nem jegyezték le egyértelműen. Petőfi maga különböző helyeket jelölt meg a saját maga által kitöltött okmányokban, így a selmeci líceumba való beiratkozásnál Kiskőröst vallotta szülőhelyének, míg a selmecbányai Magyar Társaság könyvébe szabadszállásiként írta be magát.
1858-ban a pesti piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd Szarvason folytatta felsőbb iskoláit. A Magyar Tudományos Akadémia ezerforintos nagydíját Petőfi Sándor összes költeményének ítélték oda ekkoriban. A pénzt Zoltán örökölte. Nevelőapja úgy tartotta tisztességesnek, hogy gondnokot nevezzenek ki a fiú mellé, aki a vagyonára ügyel. Így lett Petőfi fiának a gyámja a költő öccse, Petrovics István 1869-ig. Közben a könnyelműségre hajlamos ifjú beleunt a tanulásba. Zoltán ismerte apja az ő születése alkalmából írt versét, "Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan, Én a sorbul kiöregedem, Iparkodni fogsz túltenni rajtam, Vagy betöltöd legalább helyem? ", és igen nyomasztotta a küldetése. Nem hagyta nyugodni az örökül kapott vér sem, az apja természetét követve vonzotta a színpad. Már fiatal korában megpróbált beállni egy vándorszínész-társulathoz, ám felvételét elutasították, sőt még az iskolaigazgatónak is beárulták, aki megbüntette az ifjú Petőfit. 1867-ben aztán elszegődött egy társulathoz, havi harminc forintos fizetésért.
Színészi képességei viszont messze elmaradtak a várttól, továbbá gyenge fizikuma és fátyolos hangja miatt nem kaphatott nagy szerepeket. A próbákat rendre átaludta az előző esti mulatozásai miatt, és a színi igazgató csak azért nem rúgta ki, mert Petőfi gyereke volt. A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent tőle. Búdal De meguntam már e hitvány életet! Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret; Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül, Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül. De nincsen is a világon senki sem, Kiért olyan hőn dobogna fel szivem, Mint dobog fel az teérted, szép leány, Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám! És még te vagy, hű barátom, ki szeret, Ki fönntartja én bennem még a hitet; Ne volnátok, ma megásnám síromat, Eltemetném velem együtt kínomat. (Csákó, 1864. november 28. ) Már 20 évesen megírta saját gyászbeszédét Viszont Zoltán jól beszélt franciául, így fordításból tartotta fent magát. Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét ő fordította magyarra.
A Dalaim 1846 áprilisában íródott Pesten. Egy költői számvetés, melyből kiderül, hogy Petőfinek változott a költői felfogása: világszemlélete már a romantika hatását mutatja. Akárcsak A természet vadvirága, a másfél évvel később keletkező Dalaim című vers is inkább csak ars poetica jellegű költemény, tehát nem hagyományos ars poetica. Az ars poetica ugyanis a költő eszményeit, alkotói céljait fogalmazza meg, a Dalaim azonban csak felsorolja Petőfi verstípusait és alkotói lelkiállapotait. Viszont a felsoroltakból lehet következtetni a mögötte rejlő esztétikai értékrendre, ezért mégiscsak tekinthető egyfajta költői hitvallásnak, programnak. A vers a változékonyság létjogosultságát hirdeti: a lírai én a természetesség, a változó lelkiállapot, az ihlet hatására ösztönösen megszülető versek költőjének tartja magát. A Dalaim már szelídebb és célratörőbb, mint Petőfi első ars poetica jellegű költeménye, A természet vadvirága. Érezhetően nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban született.
(22. oldal), "Itt így kezelik az ébredező talasszofóbiát, / amit természetfilmekből diagnosztizál / ez a tengertelenségtől klórszagú ország. " (29. oldal). Ebből a mozdulatlanságból tekint tovább a kötet utolsó verse, a Hagyaték, 1901: "s ha végül be is köszöntött ma a huszadik század, / és fogadják mint civilizáció és történelem, / én biztosan nem vártam előre, / berendezkedni benne mégis kénytelen vagyok, / és lássátok, iszom a vizéből, / de nem csillapodik a szomjam, / én mégis iszom, mert / soha nem inni többé sem gyógyír, / már az elejétől ugyanúgy kopnak a napok. " Fehér Renátó: Holtidény. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 48 oldal, 1990 Ft CÍMKÉK: Fehér Renátó G. Torkolatcsönd [eKönyv: epub, mobi]. Szabó Sarolta Magvető Könyvkiadó
A szerzők nem… 1862. Tamás a délelőtt javát átaludta, de elfogyott minden pénze, felajánlotta hát egy faluszéli gazdának, hogy lekaszálja a földje végét, ahol kezdett elvadulni a növényzet. Takács Éva: Üvegfalú liftbe szorultan, ÚjNautilus, 2014. június 14. Mohácsi Balázs: Egy generáció nevében, Jelenkor Online, 2014. július 3. Csepcsányi Éva: Ahová utasokat már nem szállít a villamos, DRÓT, 2014. július 5. Szászi Zoltán: Remíz helyett – jó irány a Garázsmenet, Új Szó Online, 2014. július 31. Szemes Botond: Határokon át buszozunk – egy késő esti járat elemzése, KuK, 2014. augusztus 5. Szeifert Natália: Ismerős,, 2014. augusztus 10. Vári György: "Így vagyok itt, egy ország maradéka", Népszabadság, 2014. augusztus 16. Stermeczky Zsolt Gábor: Random-ország felé meg-megállva, FÉ, 2014. augusztus 20. Bende Tamás: Csak semmi takargatás, Bárka Online, 2014. szeptember 3. Fehér renátó verseilles le haut. Harmath Artemisz: Ex libris, ÉS, 2014. szeptember 12. Mizsur Dániel: A "megszabadulás" ambivalenciája és a történet nélküli személyiség, Apokrif, 2014/3.
/ Mintha másnapra úgyis mind meghalnánk, / és végre nem kéne szeretni tovább. / Ilyesmire nincs bennük semmi mértéktartás. / Ezt zsarolták belém. Ezen vesztek rajta. / És hétvégenként hiába zokogják a levesbe: / első a család. Én válaszul / megesküszöm Istenre, hogy nem látnak többet. " ( Határsáv, 7. ) A beszélő és a szülők kapcsolata sem nevezhető harmonikusnak. A gyermek-szülő viszony lelkiismeret-furdalással, bűntudattal, elmulasztott lehetőségekkel és hiánnyal terhelt. Az apa és az anya alakja többször felbukkan a kötetben, de mindig negatív értéktartományban: "Mert te rajzoltál tele anyajegyekkel. / Ezeket kötögetem össze a mellkasomon, / ha már lekaparni nincs merszem, / próbálok rájönni formára, sorrendre, de / így csak még nehezebb megszabadulnom tőled. " ( Anyajegy, 19. Fehér rentó versei . ), "Neked lettem férfivá, hogy hagyj már végre békén. " ( A hála jogán, 20. ), "Édesapám, szerettelek és megbocsátok, de nem / siratlak el, / mert te mégsem szülő voltál, csak egy idősebb / haver. " ( Üvegfalú lift, 44. )