Hatály: 2017. I. 1. - 2017. 1. Váltás a jogszabály mai napon hatályos állapotára A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont! 1. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása 1. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. törvény "A szociális szolgáltatást végzők jogai" alcíme a következő 94/M. §-sal egészül ki: "94/M. § (1) November 12-e a Szociális Munka Napja, amely a személyes gondoskodást nyújtó intézményeknél, szolgáltatóknál munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló dolgozókra kiterjedően munkaszüneti nap. (2) A Szociális Munka Napján a szociális intézményekben a folyamatos ellátást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 102. §-a szerinti munkaszüneti napokra egyébként irányadó munkarend szerint kell megszervezni és biztosítani. " 2.
Szereplőink készültek, izgultak, mi pedig Értük és Velük izgultunk! A kedves és egyben megható produkció után, Igazgató Asszony fogalmazta meg a szociális munka értékteremtésre irányuló tevékenységeinek számos formáját. Egy rendkívül kifejező képsorozat kivetítést tekinthettünk meg együtt. Az elhangzott gondolatok ráirányították figyelmünket munkavégzésünk lényegi elemeire. Az eseményt szeretet-lakoma zárta. Nem magunkat ünnepeltük, hiszen sokszor csendben tesszük dolgunkat, sokszor észrevétlenül állunk Mások mellett, mégis minden munkatársnak jólesett a KÖSZÖNET! Hálás a szívem, hogy együtt építhetjük Isten országát! Gondolataimat Teréz Anya imájával zárom, mely az ünnepünk fő mottója volt. Uram, akarod? Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák?
Mi vagyunk most a családjuk, hozzánk fordulnak minden aggodalmukkal és félelmükkel fokozottabban, mint eddig bármikor. Türelmesen válaszolunk a telefonhívásokra, adunk információt a szeretteikről. Egy szociális munkásnak nem lehet rossz napja, hiszen tőle segítséget kérnek és várnak. Pedig mi is elfáradunk, fenyegetődzünk, mondunk olyanokat, hogy nem csináljuk tovább. De mégis itt vagyunk. De miért? Azért, mert mások vagyunk. Képesek vagyunk a betelt poharat kiönteni, találni pozitív dolgot minden nap. Lelkünket, szívünket néha még magánéletünket is adjuk hivatásunkért. Aki szívből végzi a munkáját a lelke belefárad, de képes megújulni. Nehéz hónapok vannak mögöttünk. Fokozott adrenalin szint, amely napról napra visz tovább. Rengeteg új dolog, amivel eddig nem találkoztunk. Új problémák és új megoldások. Sokszor akadályokba ütközünk, de az ESZI csapatára mindig lehet számítani. Büszke vagyok arra, hogy olyan kollégák vesznek körül, akik éjjel nappal azért dolgoznak, hogy mások nyugodtan tudjanak dolgozni, a problémákra megoldást keresnek és nem kifogást.
Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának. Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja: – Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Piroska meg a farka touré. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj. – Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod – felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult.
Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak! Piroska szétnézett: valóban, a fák alja tele volt szebbnél szebb erdei virággal, a lombok közt meg úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni. "Igaza van ennek a farkasnak – gondolta a lányka -, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Korán van még, nem kell sietnem; nagymama biztosan örülni fog a virágnak. " Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, elõbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb. Odafutott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdõben. Piroska meg a farkas film. A farkas megvárta, míg a lányka eltûnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott. – Ki az? – kérdezte a nagymama az ágyból. – Én vagyok, Piroska – felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. – Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!
Tisztességgel köszönt, nyájasan szólt hozzám, de a szeme semmi jót nem ígért. Ha nem nyílt úton történik a dolog, biztosan bekapott volna! – Akkor jó lesz bereteszelni az ajtót, nehogy ránk törjön! – mondta a nagymama. Csakhamar kopogtatott is a farkas. – Nyiss ajtót, nagyanyó, én vagyok itt, a kis unokád, friss kalácsot, finom bort hoztam! Hanem azok odabent egy mukkot sem szóltak. Piroska meg a farkas. A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajtót, de hiába: a retesz jól tartott. Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, bekémlelt az ablakon, kódorgott a ház körül, végül pedig fölkapaszkodott a háztetõre, hogy majd ott kivárja, míg Piroska este hazaindul; akkor – gondolta – majd utána lopakodik a sötét erdõben, és fölfalja. De a nagymama kitalálta a szándékát, és túljárt az eszén. Azt mondta Piroskának: – Fogd a vödröt, kislányom, hurkát fõztem tegnap, mit álljon itt a leve, hordd ki a házból, öntsd oda az eresz alá, abba a nagy kõteknõbe! Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után, míg tele nem lett vele az öblös kõteknõ.