Mikor láttam, hogy eserkél a gangon, rögtön eszembe jutottam:…
Látni, leírni, nem félni már időtlen félmosoly. Humor a magasban. Mert a mélyebb rétegekben mindig maradnak helyszínek, szóképek, szép hasonlatok, vizsgálatok, kísérletek, körülmények, és bizonyíték hiányában ott van a szembesítés: ha van szem hozzá, s szembenézni kell. Nincs itt semmi látnivaló? Pedig minden könyv látlelet lehet. A költészetekben általában látnivalóan sok létnivaló van. Versek a kötetből Ártatlan Helyszín utólag, persze, bármiből lehet. Nyerges gábor adam de. S oda, az elterjedt felfogás szerint, inkább csak az egyik szokott visszajárni, a másik kerüli, ha csak megteheti. Nem mindig teheti. Hát nézheti, amiből utólag a helyszín lett, ártatlan tereptárgyak szenvtelen együttesét. Emlékezhet utakra, melyek a helyszínen át vezettek, nem teljesen egyértelmű, pontosan mettől meddig tartanak a helyszínek, hogy a gyalogosátkelő már, a vegyesbolt még oda tartozik-e (a kerthelyiség mindenképpen). Merengés tárgya lehet közben az is, hogy a visszatérés elkövetők vagy áldozatok sajátja-e inkább, s hogy mikor valaki másfelé nem kerülhet, az akkor épp mit jelent.
Nyerges verseskönyvében keresztüllátni az ismétlődő tájakon, lepusztított környékeken… Lezárt térségeken, lelakott városokon keresztül ragyog föl, villog a visszatérő, végleg lepörgő pillanatképek fénye s félhomálya: a látás feszesre szabott, ironikus, komor, abszurd, szabad retorikája. Látni, leírni, nem félni már időtlen félmosoly. Humor a magasban. Mert a mélyebb rétegekben mindig maradnak helyszínek, szóképek, szép hasonlatok, vizsgálatok, kísérletek, körülmények, és bizonyíték hiányában ott van a szembesítés: ha van szem hozzá, s szembenézni kell. Nincs itt semmi látnivaló? Pedig minden könyv látlelet lehet. A költészetekben általában látnivalóan sok létnivaló van. " Versek a kötetből Ártatlan Helyszín utólag, persze, bármiből lehet. Nyerges gábor adam smith. S oda, az elterjedt felfogás szerint, inkább csak az egyik szokott visszajárni, a másik kerüli, ha csak megteheti. Nem mindig teheti. Hát nézheti, amiből utólag a helyszín lett, ártatlan tereptárgyak szenvtelen együttesét. Emlékezhet utakra, melyek a helyszínen át vezettek, nem teljesen egyértelmű, pontosan mettől meddig tartanak a helyszínek, hogy a gyalogosátkelő már, a vegyesbolt még oda tartozik-e (a kerthelyiség mindenképpen).
Ugyancsak megfontolás tárgya lehetne, hogy micsoda épp egy kerthelyiség előtt elhaladó ember élete, vagy mi éppenséggel bármi, rossz időben, rossz helyen. Az ablakokban, kapukban emberek láthatók, az utakon autók haladnak át, galambok csipegetnek morzsának vélt szemetet. A körülmények rendezettek, süt a nap, de a lombok takarása létrehoz árnyékos részeket, a helyszín sajátossága ez, olyan, mint ahol mi sem történik rendszerint, mint ahol bármelyik pillanatban indokolt lenne, hogy hirtelen megálljon egy hivatalos személy, előretartott tenyerével jelezve, hogy kéri, mindenki haladjon csak tovább higgadtan, nincs itt semmi látnivaló. Bevezetés a gyakorlati filozófiába És hogy mi ment félre, mikor, döntse el egy későbbi kor. Ez most megállíthatatlan, ez egy hétköznap délelőtt. Iszod a kávét, még ébredsz, kéne nagyjából még két perc – nincs. Nyerges Gábor Ádám: - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Amit még fel sem fogtál, már benne vagy. Ilyen egy nap. Most csak szavak, gyenge klisék. Tudod, hogy az emberiség... Meg a történelem… Igen. Annyira épp nem hatnak meg.
Csak majd ha egyszer tényleg megöregszünk. Tarcsay Zoltán: A fonalgyár (részlet A megírhatatlaníthatatlanságoskodásaitokkal című regényből) Ronald már majdnem csinált valamit. Ennek a lehetősége elsőre megriasztotta, mégis mit csinálna (és végképp: majdnem?! ), ha, persze, feltéve és nem megengedve, mondjuk, mégis. Merengéséből a közben eltelt évtized végi tüzijáték zökkentette ki. Random Roland vagy Ronald afféle regényszereplő volt, foglalkozását és egyben származását tekintve is, beszélő nevét még egy korábbi változatától örökölte. Reggelente fáradt slattyogással vonszolta be magát munkahelyére, a regénybe, aztán hozzákezdett a – de mihez is? Mi a baj a felhőkkel? Fejtegetések a viharos idők margójára - Hamu és Gyémánt. Itt rendre elvesztette a fonalat, mely fonal voltaképpen Ariadné (itt kihagyott egy lehetséges szójátékot Ariadné férjével, talán Ariad Alberttel kapcsolatban, aki vélhetőleg egy generikus generalisszimusz, egy gerontofób germán, egy gelsenkircheni születésű gereblyefaragó gebe volt – mert hogy eddigre Ronald vagy Roland [ezt majd döntsd el azért, Zoli, mire megjelenik a regény!
Mindenféle tudás megszerzése mindig pozitív, de nem hoznak boldogságot, ha nem tudjuk, hogyan használjuk fel. A bölcsesség, az óvatosság és a józan ész a boldog élet velejárói, és nem azok Taníthatók, de tapasztalatok és évek során sajátítják el őket. Az ókori görögöknek volt egy szó, amely leírja ezt a fajta gyakorlati bölcsességet, a jó és a rossz közötti választás ismeretét: a fronézis. Bár a kifejezést nehéz lefordítani, fogalmának megértése nem olyan bonyolult, elsősorban annak köszönhetően, hogy Arisztotelész és más filozófusok kommentálták a fronézist. Nézzük meg közelebbről. Kapcsolódó cikk: "A 15 legfontosabb és leghíresebb görög filozófus" Mi a phronesis? A phronesis (a Φρόνησις szóból "phronēsis") egy nagyon elterjedt fogalom a görög filozófiában.. Erény Szó Jelentése. Különösen Arisztotelész dolgozta ki "Nikomakeszi etikájában", ahol az emberi lény egyik nagy erényének tartotta. Az ókori görögök úgy gondolták, hogy a phronesis a jó élet művészetének része, és ez, bárki is Ha rendelkezne ezzel a tulajdonsággal, teljes mértékben képes lenne különböző élethelyzetekben működni siker.
Merthogy ami maszek – azaz nem állami, az sokszor felülmúlja a bóvlit, a közöset, a népgazdaságit. Keletkezésének a történetét Karinthy Ferenc író idézte fel: "Ezt a szót Kellér Dezső alkotta és dobta be a köztudatba, még az ötvenes évek elején egy konferanszában. Elmesélte, hogy egy barátja mondta neki az eszpresszóban: »Én most priszek vagyok«, azaz privát szektor, és ezt fordította át Kellér, az akkoriban dühöngő rövidítésjárványt gúnyolva, a magánszektorból tréfásan összevont maszekká. Nyilván maga se hitte volna, hogy ez a vicces szó ilyen karriert fut majd be. " Maga csak ne halandzsázzon itt nekem! Karinthy Frigyes Aztán jön a halandzsa – azaz, amikor valaki össze-vissza, értelem nélkül rizsázik, vakerál, azaz halandzsázik. Ezt a szót Karinthy Ferenc apja Karinthy Frigyes honosította meg, de azt ő is elismerte, hogy úgy lopta egy gégebajos képkereskedőtől bizonyos Lachától. Szorgalmas nyelvkutatók itt nem álltak meg s kiderült, nem is Lacha Frigyes a szó megalkotója, hanem egy táncosnő, akinek Lacha próbálta elcsavarni a fejét és nagyképű dumákat nyomott neki, mire a lány összezavarodva azt felelte, hogy mit halandzsál itt nekem.
Az áhítat a nyugatos költők igen kedvelt szava volt, ma már alig használjuk. Szívesebben írjuk körül a katarzis vagy az eufória fogalmaival, amelyekkel nem az a baj, hogy idegen eredetűek, hanem az, hogy nem pontos a fogalmi átfedés. Dosztojevszkij és Pilinszky a legabszurdabb módon mennek szembe a fősodorral, amikor éppen a pozitivizmus és a materializmus szorításában állítják műveik középpontjába a vezeklés fogalmát. Pilinszky szerint a vezeklésnek elemi szerepe van az ember életében, mert a következményeiben visszafordíthatatlan bűnre kizárólag az a megoldás. Márpedig a 20. században épp elég példa van a jóvátehetetlenre. És folytathatnánk a szintén megdöbbentően szűk körben ismert irgalom szóval. Azt, hogy megkegyelmezést jelent, még csak-csak tudják a diákok, de arra a jelentéstartományára, amely a mélységes részvétből adódó jótettet fedi le (például az irgalmas szamaritánus történetében), még segítséggel sem lehet őket rávezetni. Reménykedjünk, hogy ezek az érzések talán nem vesztek ki, hiszen irgalommal fordulunk a hajléktalanhoz, áhítattal hallgatjuk Mozart Requiem jét és alázattal teljesítünk be egy nemes hivatást.