Miként a fűző története elárulja, a napjainkban elsősorban csábítást célzó ruhadarab egykoron nem csak a nők sajátja volt. Míg a gyengébb nem egyértelműen azért viselte a fűzőt, hogy darázsderekat varázsoljon magának, addig a férfiak célja az egyenes tartás elérése volt segítségével – s nem utolsó sorban a gömbölyödő pocak eltussolása. A divat koronként eltérő volt, és a ruhatárban megtalálhatóak voltak a kifejezetten a lovagláshoz, a bálokhoz, a terhesség idejére, vagy éppen a mindennapi öltözködéshez alkalmas darabok. Bár számos tévhit terjeng a ruhadarab viselésével kapcsolatban, s a fűző története nem egy olyan esetről szól, amikor eltúlzott szorossága halálhoz vezetett, de mindezt cáfolja könyvében Valerie Steel, aki arról ír, hogy nem mint szexuális elnyomás eszköze volt jelen a fűző a hölgyek ruhatárában, sokkal inkább nőiességük hangsúlyozására. A 18-19. századi orvosok gyakran okolták a fűzőt olyan megbetegedésekért, mint a gerincferdülés, a rák, vagy éppen a nimfománia. Ismerve a kor orvostudományának színvonalát, ahhoz kétség sem férhet, hogy az említett betegségek okai nem a ruhadarab viselésébe keresendőek.
A fűzőket először a 16. században kezdték széles körben viselni (először a 15. század végén Spanyolországban, a kialakulóban lévő farthingale szétterülő szoknyájának felső részeként említik), és általában a francia forradalomig (1789) a divatos öltözködés jellemzője maradt. Ezeket a fűzőket elsősorban arra tervezték, hogy a felsőtestet a divatos henger alakúra alakítsák, bár a derekat is szűkítették. Voltak vállpántjaik; a derékban végződtek; a mellet ellapították, és ezáltal a melleket felfelé nyomták. A fűző hangsúlya kevésbé a derék szűkösségén volt, mint inkább a kontraszton, amely a fűző elejének merev lapossága és a fűző teteje fölött kilátszó mellek ívelt teteje között állt fenn. A fűző ezután napfogyatkozásba került. A divat átvette az empire sziluettet: a görög-római stílust, amelyben a keblek alatt összegyűltek a szűk szoknyák, és a derék hangsúlytalanabbá vált, a ruhákat pedig vékony muszlinból varrták, nem pedig az arisztokrata divat nehéz brokátjaiból és szaténjaiból. Az empire derék uralkodása rövid volt.
Az ókorban kezdődött… Az ókori népek is hordtak fűzőszerű, alakot formáló ruhadarabokat tunikájuk alatt. A fűző mint önálló ruhanemű először a burgundi divatban jelent meg, a XIV-XV. században. Az első jelentős fűzőkorszak – a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig – a spanyol divat fénykorát jellemezte. A fa- vagy fémpálcákkal, illetve halcsonttal merevített spanyol fűző valóságos páncél volt. A burgundi viselettel ellentétben a mellet teljesen lelapította. A csípő kiállt, s rajta "támaszkodott" a hatalmas abroncsszoknya. A szépségnek ára van! A XVII. századtól francia hatásra ismét hangsúlyozni kezdték a mellet és a dekoltázst. A melltartó formájú fűzőket finom selyemből, szaténból vagy atlaszból készítették, s rugalmas acélpántokkal merevítették. A fűző szerepe a rokokó idején is fontos maradt. A terjedelmes krinolinos szoknyák jól kiemelték a darázsderekúvá fűzött felsőtestet. A francia forradalom néhány évre elsöpörte a fűződivatot. Csak 1810 után tért vissza újra egy évszázadra.
bár egyes történelmi beszámolók mást sugallhatnak, a modern melltartónak nincs egyetlen feltalálója. Helyette, úgy alakult ki, amit a nők évszázadok óta ismertek — könnyebb mozgatni, ha van egy ruhadarab, amely a mellét tartja a helyén. mégis, túl tiszta funkció, melltartó történelmileg tükrözi a divat, a kultúra, a Szexuális ízek. A történelem azt sugallja, hogy az ókori Görögországban a nők a modern bandeau tetejéhez hasonló ruhadarabokat viseltek., Úgy gondolják, hogy a középkorban a nők "melltáskákat" viseltek, mielőtt a fűzők a ázadban divatba kerültek. Szóval hogyan jutottunk el a ruhadaraboktól a legújabb találmányig-a vállnélküli, hát nélküli, ragasztó melltartó? Itt egy rövid története: Negyedik században bár nehéz meghatározni a pontos dátumot, a melltartó találták ki, a Görögök voltak az elsők, hogy tervezzen egy ruhadarab kifejezetten a távoltartási mellek, a fizikai aktivitás során., A klasszikus Görögországban a nőkről ismert volt, hogy apodesmos néven ismert szövetszíjat viselnek, amely egy bandeau tetejére hasonlított, megkötötte a melleket, és a helyén tartotta őket.
A 15. században a fűzőszerű ruhadarab, az úgynevezett "cotte " először Franciaországban vált népszerűvé. Miért hagytuk abba a fűző viselését? A francia forradalom után a fűző kiment a divatból a Directory és az Empire divatok uralma miatt, amelyek magas derekúak voltak; a fűző 1815 körül nyerte vissza divatját. A későbbi 19. századi fűzők homokóra alakúak voltak, és bálnacsonttal és fémmel erősítették meg őket. 33 kapcsolódó kérdés található Kisebbé teheti a fűző a derekát? A deréktréner átmenetileg csökkentheti a derékméretet vagy a kerületet, és az ember általában azonnali eredményt lát. Azonban amint leveszik a deréktrénert, a derekuk már nem tűnik kisebbnek. Ezenkívül a deréktrénerek nem csökkentik az ember testzsírját. A fűző rossz neked? A fűző évek óta tabutéma volt, sokan azt kérdezik: "rossz-e a fűző viselése? '. Bár a fűzőkhöz és a deréktrénerekhez kapcsolódnak bizonyos veszélyek, összességében a fűzők nem okoznak kárt, ha megfelelően viselik. Hová megy a zsír fűző edzés közben?
H2O: Egy vízcsepp elég 1. évad 3. rész (A nagy fogás) - YouTube
Már akkor tudtam, hogy nem a romantikus szózatai miatt fogom szeretni őt a sírig. "Botlábam? Ezt hogy érted? " - kérdeztem vissza zavarodottan. "Hát, hogy vékony vagy, de szép íve van a vádlidnak, vagy hogy is hívják ezt... " - simította végig a lábszáramat, majd mélyen a szemembe nézett. Akkor, ott elvesztem. Nem mertem bevallani, hogy addigra már én is lecsekkoltam a hátsóját, és hát ritka szép "darab" volt. Nos, igen, a férfipopók a gyengéim. H2O, egy vízcsepp elég by József Ferenc. Ő pedig átment a teszten. Heves, izgalmas és gyakori találkozásainkat hamarosan összeköltözés követte. Eleinte szégyenlősen, a félhomályban botorkálva találtam ki reggel a fürdőbe vagy este a karjaiba, de pár hosszú, szerelmes hónap után már nem zavart a hurka a hasamon: felkapcsoltam a lámpát, mert látni akartam, ahogy gyönyörködik bennem. Felemelő volt, ahogy a testemre nézett, ahogy azzal bánt. Azt hittem, hogy a szeme csillogásánál sosem fogok szebbet, kifejezőbbet látni. Tévedtem. Az esküvő után nem sokkal megfogant a fiunk, Bálint pedig a legbüszkébb kispapa volt a világon.