bobojsza - 2018. 13:15 Én 3 rész után kaszáltam. Szuper a szereposztás (magyarul casting), a gyerekek mint karaktetek zseniálisak, különösen Missy és Sheldon. A sztori, a karakterek sorsának alakulása viszont teljesen érdektelen. winnie - 2018. 13:20 nem tudom, nekem is valami hasonló lehet. szülők jópofák, gyerekek pláne nagyon jók, de miután szeptemberben elkezdtem nézni a 2×01-et (és volt benne valami tök jó, érzelmes misty-sheldon szál is), hogy kritikát írjak róla, egyszer leállítottam 10 percnél, és azóta sem néztem vissza rá, pedig terveztem, hogy visszaszállok. én sajnálom… mSO - 2018. 13:42 Missy és Sheldon tényleg nagyon jó, remek lett a szinkron is, nagyon élvezetes, sokkal inkább életszerűbb, mint az Agymenők topofthemorning - 2018. Az ifju sheldon dmda. 14:56 Az Agymenők szinkronja katasztrofális. - 2018. 15:18 Több részt láttam az Agymenőkből eredeti nyelven is és magyarul is. Nincs különösebb baj a szinkronnal, a katasztrófálistól meg messze áll. Az Ifjú Sheldon szinkronjának sincs semmi baja.
Na én ezt a jelenetet már legalább három különböző alkalommal láttam (nem a heti ismétlés során), ergo nem igazán zavar senkit sem a csatornánál. És nem kis csúszásról beszélek. Samott - 2018. 20:08 Agymenok, szinkron: en ugy nezem, de nincs gondom az angollal sem, igy dobbenetes volt eredeti hanggal Bernadett hangja. Nem hiszem hogy azt hosszutavon el tudnam viselni. A magyarban sokat finomitottak rajta. - 2018. 10. 14:43 Nyilván ízlés dolga. Anno elkezdtem nézni, bántotta a fülemet, viccesnek sem találtam, de lehet, hogy csak azért, mert tényleg nagyon zavarták a hangok és a hanglejtés. Évekig rá sem néztem, nem is olvastam el róla semmit. Aztán talán láttam egy videót, elkezdtem nézni eredetiben, és nem is értettem, hogy lehet ilyen jó. Az ifju sheldon. Mondom, lássuk azt a szinkront. Nem bírtam. Az én fülemnek erőltetett. Lehet, hogy csak a többkamerás tempó ritmusa törik meg túlzottan. Nem tudom. De továbbra is pocséknak érzem. Ide írd Név: kötelező Email cím: (kötelező, de nem adjuk ki senkinek) A beküldés előtt (ha OFFtopik a kommented, törlésre kerül): - ha mégis OFF-ot írnál vagy friss hírt, azt a napi reggeli hírek kommentjei közé írd.
Friss Gyulai Állásajánlatok Programok Piaci árak Ügyelet, véradás Mozi Anno CÍMLAP HÍREK KULTÚRA INTERJÚ SPORT PUBLICISZTIKA MAGAZIN Galéria Archívum Kijelentkezés Keresés csak pontos egyezésekre Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban Összes cikk - fent (max 996px) A GYULAI HÍRLAP • Rusznyák Csaba • KULTÚRA • 2022. július 10.
Igen Mégis, kinek az élete? trailer (filmelőzetes) Mégis, kinek az élete? fórumok Vélemények K. V. János, 2014-03-26 23:20 46 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz Keresem téma megnyitása 0 hsz
Van, hogy jóval nagyobb energiával reagál az ember valamire, mint amekkora arányban lenne a kiváltó eseménnyel. Van, hogy sorra kudarcot vall a munkájában, pedig okos, tehetséges, szorgalmas. Vagy egymás után romlanak el a kapcsolatai, holott minden adottsága meglenne hozzá, hogy boldog legyen. Depressziós, és nem érteni, miért. Vagy évek óta nem sikerül teherbe esnie, pedig ennek semmilyen fizikai oka nincs. Daganatos betegséget kap, pedig élete és lénye maga a harmónia. Akárhogy is nézzük az élettörténeteket, nem találjuk a kiváltó okokat. Mintha nem is a saját életüket élnék... A gyógyító szakmákban pedig ismert jelenség, hogy bármit is teszünk, egyeseknél makacsul tartja magát a testi vagy a lelki tünet illetve betegség. Elkezd ugyan javulni a beteg, ám amikor már majdnem jól van, hirtelen ismét rosszabbul lesz –még rosszabbul, mint volt. Miért? Az ember sorsa összefonódik annak az embercsoportnak a sorsával, akinek az életét köszönheti: a családjáéval. Úgy tűnik, hogy a család tagjait egy rejtett információs háló köti össze egymással, amiben mindenkinek ott van a lenyomata, aki csak a kiterjesztett családhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk-e az illető létezéséről, vagy nem.
Ehhez egyáltalán nem kell, hogy ismerje a nehéz sorsú klántagot, vagy egyáltalán tudjon a létezéséről! Ilyen rossz az is, ha valaki nem kapja meg az őt megillető helyet és tiszteletet. Ebben a "másvalakiben" tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el nagyon korán a szüleit, szerelmét, gyerekét, mintha őt érte volna valamilyen sorscsapás. Úgy él, mintha azt mondta volna a lelkében: "Kedves testvérem/ szülőm/ nagyszülőm/ rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te. " "Ha menned kellett, akkor követlek – a halálba/ a rossz sorsba/ a betegségbe. " "Átveszem Tőled a nehéz érzelmeidet, hogy ezzel is segítsek Neked. Majd én átélem a gyászodat/haragodat/félelmedet helyetted. " "Ha elkövettél valamit, majd én vezekelek helyetted. " Ha ezeknek a törvényeknek és megfigyeléseknek az ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, és ezért nem tudunk jó életet élni.
Ha ez mégsem sikerül, annak akár generációkon keresztül is negatív hatása lehet a család tagjaira. Vegyük őket sorra: Az odatartozás joga: a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Mégis van, hogy valakit kitagadnak, mert a család számára elfogadhatatlan dolgot követett el. Van, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke. Meghal egy kisgyerek, a szülő nem bírja el a fájdalmat. Hogy túlélje a veszteségét, megpróbálja aktívan "elfelejteni", és úgy tenni, mintha az a kicsi soha nem is létezett volna. Sokszor a nevét is megkapja a következő azonos nemű testvér – és persze a névvel együtt a lehetetlen feladatot: pótolnia kellene a halottat. A kitagadott energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van vákuum a helyén. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy a nagypapa szívinfarktusban halt meg, holott öngyilkos lett. Ezzel a sorsát tagadjuk ki – az ember és sorsa pedig elválaszthatatlan egymástól.