Émile Ajar: Előttem az élet Írta: Émile Ajar Rendezte: Vincze János Jászai-díjas Az évadunk egyik legizgalmasabb vállalkozásának ígérkezik a kalandos sorsú, litván származású francia író, Émile Ajar: Előttem az élet című, 1975-ben megjelent és világszerte népszerűvé vált, Magyarországon is mindmáig elevenen ható, számos kiadást megért, kultikus regényének stúdiószínházi változata. Főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli a hajdani örömlány, Rosa mama, a transzvesztita Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. Emile ajar előttem az elec.enc.sorbonne. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással beszél az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. Momo élete a kezdetektől fogva küzdelmes, lényegében nincs is, nem is volt gyerekkora. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért rendkívül talpraesett, bölcs és főleg különc. E nehéz sorsú gyerek szemszögéből láthatunk bele Rosa mama mindennapjaiba, aki a maga módján lelkiismeretesen neveli a magukra hagyott gyermekeket, köztük Momóban valóságos támaszra lel.
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Miután Momo csúnyán elesik a lépcsőn, Dr. Katz tájékoztatja, hogy számos egészségügyi problémája van, köztük magas vérnyomás. Azonban Momo nem fogadja el a kórházi kezelést. Momo úgy véli, hogy eutanázia kellene neki. Amikor Dr. A domain nem mutat webáruházra vagy weboldalra - UNAS. Katz elmondja, hogy az eutanázia ellentmond a francia értékeknek, Momo azt válaszolja, hogy ő nem francia, és hogy az algériaiak az önrendelkezésben hisznek. Momo apja, aki Momo anyjának meggyilkolása után egy elmegyógyintézetben töltötte idejét, visszatér, hogy megpróbálja begyűjteni Momót, de Madame Rosa becsapja őt azzal, hogy a fiút zsidónak nevelte, és halálos agyvérzés érte. Momo Madame Rosával van, amikor a lépcsőház alatti zsidó helyiségébe vonul vissza meghalni, és három hétig kölnivel locsolgatja, míg végül a házban lakók megtalálják a holttestét. Ezután Momo a filmszerkesztőhöz költözik.
Vata Emil Zenei felvétel: Horváth Krisztián Rendezőasszisztens: A. Bokor Mangi Hang: Szabó Gyula Fény: Hegedüs Róbert Technikai munkatársak: Adonics Attila, Kolonics Gábor, Ludvig Gábor, Mátrai Klára Az előadás időtartama 1 óra 30 perc, egy felvonásban Az eredeti mű jogtulajdonosa: Mercure de France Színpadi jogok: EDITIONS GALLIMARD A magyar változat felhasználása a Rózsavölgyi Szalon engedélyével történt.
Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom "nyomorultjait", levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől "napban gyémánt lesz a por", valamit, ami mégis mindenekfelett emberi. Előadásunk célja épp ezeknek az emberi értékeknek a felmutatása. E történet révén arról akarunk mesélni, hogy szülessünk bárhová, akár a társadalom peremére, azért mindenkiben fellelhető olyan jellemvonás, olyan érték, amely kiemeli őt, s a környezete szemében egyedivé, fontossá, értékessé teszi. Pinczehelyi Sándor ismét gáláns gesztust tett: teátrumunkat megajándékozta az előadáshoz tervezett nagyszerű plakáttal, mely önmagában is komoly művészi értéket képvisel. Köszönjük! Szereplők: Momo, 14 éves, arab.................. Tatai Gergő Rosa, 68 éves, ha igaz............... Emile ajar előttem az élet pdf. Füsti Molnár Éva Jászai-díjas Lola, 35 éves transzvesztita....... Götz Attila Juszef, 50-60 éves, arab............ Bánky Gábor Jászai-díjas Fordította: Bognár Róbert Színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila Rendezte: Vincze János Jászai-díjas Játéktér: Vincze János és ifj.
Ekkor keresztezték a magyar vadas nyúllal. Mivel a kutatások nem hozták meg a kellő eredményt, felhagytak a nyúlfajta további szervezett tenyésztésével. A kisgazdaságokban viszont továbbra is kedvelték a magyar nyulakat igénytelenségük, gyors növekedésük miatt. Tovább folytatták a magyar vadassal történő keresztezéseket, minek következtében a magyar vadas nyúl az 1980-as évek elején teljesen eltűnt, mint önálló fajta. A magyar óriás nyulak fennmaradására súlyosan hatott, amikor a 80-as évektől a kistenyésztőknek többet fizettek a fehér színű állatokért, mint a színesekért. Ez kérdésessé tette a fajta fennmaradását. Ráadásul a nemzetközi szövetség sem ismerte el a fajtát. Kissé könnyebb lett a tenyésztők helyzete, amikor 1994-ben a nyulat felvették az őshonos állatok listájára. Ennek ellenére a magyar óriás nyúl napjainkban is rendkívül nehéz helyzetben van, állománya mindössze pár száz példány lehet. A gazdasági hasznosításra irányuló nemesítés feladatát jelenleg senki nem vállalja. Négy színváltozatban tenyésztik.
A magyar óriás nyúl az egyetlen őshonos nyúlfajtánk, amit az Országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánított. Fiatal fajta, a két világháború között keletkezett. Őse az igen vegyes összetételű magyar parlagi nyulak és a magyar vadas nyúl mellett a 19. század végén hazánkba került belga óriás nyúl. A magyar parlagi nyúl igen szapora volt, de nem volt megfelelő minőségű sem a húsa, sem a szőrméje. Ezt a tulajdonságát kívánták feljavítani a tenyésztők, amikor a két világháború között keresztezték a belga óriással. A gyorsabban fejlődő és nagyobb testű nyulak több húst és nagyobb méretű prémet termeltek. A keresztezés kényszerű volt és tervszerűtlen, mindössze kistenyésztői szinten folyt. Az új fajtát először Fekete László írta le A házinyúl tenyésztése és egészségtana című könyvében 1941-ben. Ekkor a magyar óriás nyúl példányai már rendszeresen megjelentek a kiállításokon. A háború után, 1958 és 1962 között a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (KÁTKI) egy megfelelő húsnyúlfajta kialakítására törekedett, amit az akkor még igen heterogén magyar óriás nyulak feljavításával kívánt elérni.
Sokan önellátásban gondolkodnak, de akkor már úgy vélik, legyen magyar, kevésbé érzékeny fajta, ami jól alkalmazkodott a hazai viszonyokhoz. A magyar óriásnyúl nagy hústömeget ad, csontozata nem durva, emellett tartása nem igényel extra körülményeket. Mindenképpen hangsúlyozom, megfelelően ki kell szolgálni. A védőoltások fontosak, a szakszerű takarmányozás elengedhetetlen.
A dajkásított kisnyulakat is azonnal befogadják. Problémaként talán az időnként előforduló nagy alomszámot említem. Túl sok, mondjuk 12-14 utód születik egy alomban, vagy egységesen kisméretűek, vagy méretben szóródik az alom. Ilyenkor dajkásítunk vagy csökkentjük az alomszámot. Általában a 8 fiókás almok fejlődnek a legjobban. Kéthónapos korban választunk. Születéstől 84 napos korig rendszeres a mérés. Napos korban megszámoljuk az utódok csecsbimbóit és a fülporcból későbbi populációs vizsgálatokhoz mintát veszünk. Mennyire tekinthető a fajta stabilnak manapság? Milyen az országos állomány? Szükség van keresztezésekre? A nyúltenyésztésben általában Andrássovich Géza célkitűzése ma is aktuális, vagyis az övméret és az izmoltság azok a tulajdonságok, amelyekre egy gazdasági fajtánál törekedni kell. A tenyésztés két pillérre épül ezek pedig a szelekció és a párosítás. Sok adat, jó szem, fajtaszeretet és nagy kitartás nélkül nincs sikeres tenyésztői munka. A keresztezés a mindennapi állattenyésztésben, de még a fajtarekonstrukciós programokban is közismert módszer, nem ördögtől való bűn, csak pontosan kell adminisztrálni.
A leginkább elterjedt a vadas vagy nyúlszürke (agouti). Ritkán előfordul fekete és vasderes színben. A fül a külső szélén és a hegyén feketés árnyalatú. A fehér szín önálló színtípus, a fajtatiszta almokban csak fehér színű állatok születhetnek. A szőrzet minden testtájon egyenletes színeződésű. Kifejlett korban a testsúlya 5, 5 – 7 kg közötti. Igénytelen, gyors növekedésű, jó takarmányhasznosító. Ellenben alacsony a választáskori súly. Ezért gazdasági hasznosítása erősen kérdéses, bár húsának minősége nagyon jó. Forrás Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk. : Tőzsér János, Bedő Sándor, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003