Meghűl a vér az ereimben, amikor az utolsó posztja eszembe jut: "Megtaláltam a sorozatjunkie-t. Ne keressetek! " Hogy a fenébe nem hallottam a mögötte kiáltó búcsút? Hogy a fenébe maradhattunk így? Mindannyian, akik nem voltunk hozzá annyira közel, hogy az utolsó heteiben, napjaiban elkísérjük. Ehhez persze joga volt. Csak a saját vakságomat és korlátoltságomat kárhoztatom. Nem voltam felkészülve arra, hogy egy fiatal, szép embert csak úgy elveszítsek. Idősek, betegek szoktak meghalni az életemben. Nem azok, akikkel ugyanazokat a lépcsőfokokat koptatjuk, ugyanazok a remények fűtenek, ugyanannyi tervünket kell még véghez vinnünk. Azóta elveszítettem még egy barátot, őt még felfoghatatlanabbul, mert még beteg sem volt. Mintha egy hatalmas kéz lenyúlt volna az égből, és kiemelte volna őket a sakktábláról. A legjobbakat. A tehetségeseket, erőseket, okosakat. De ők nem akartak menni, tele voltak még vágyakkal. Hogy lehet, hogy mi itt maradhattunk, nekünk megadatik az esély küzdeni, szenvedni, fájni, és aztán eljutni egy állítólagos fennsíkra, nekik meg nem szabad?
Bereti Gábor Fecske Csaba: Árnyűző élet Fecske Csaba új verseskötetét olvasva, hamar kiderül, hogy az Árnyűző élet a fecskei líra jellegzetességeit felvonultató, összefoglaló munka. Az úté, amely a kezdeti metaforizáltságban elveszni látszó poétikától a metaforizáltságot elveszíteni nem akaró poézis kiteljesedése felé haladt. Az Árnyűző élet lapjain, miközben a versek továbbra is a tematikai sokszínűség hordozói, csupán annyi változás történik, hogy a költő számára az élet értelmét jelentő versek világát egyre inkább a jövőtől lassan elszakadó búcsú-érzület árnyai lengik át. Hogy a sajátos, mert ambivalens fecskei Isten-érzet mellé fölnő és megerősödik az elmúlásérzet. Miközben természetesen költészete továbbra is a sokszínű élettematika, az életteljesség interpretációja. A szemléletes nyelv és a metaforikus dikció megtartása, ahogy a személyesség szövegben megőrzött erudíciós jellegének a lehetőségei is, az elmúlásélményt nyomatékosítják. De kedveznek a szövegszerűség lírát erodáló hatásainak is, egészen az elmúlásérzület ahumánus horizonton felrémlő határáig, hatásaiig.
Lator László, ford. Áprily Lajos et al. ; Sziget, Bp., 2005 (Sziget verseskönyvek) Empedoklész halála; ford. Báthori Csaba; Napkút, Bp., 2011 Források [ szerkesztés] Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Kétségbeesett felkiáltása, kérdése a beszélőt helyezi a vers előterébe: az elképzelt, megidézett téli világtól való félelem még szokványos megoldás, melyet erősít a virág-motívum ismétlődése is, ugyanakkor a verszárlat időbeli síkváltása váratlan és tragikus fordulat. A bezártságot és félelmet sugalló "néma falak" és "zörgő szélkakas" jelenbelisége átértelmezi a korábbi toposz-ellentétet, s meghatározza a beszélő helyzetét is: a tél már itt van, az életnek az "élet felén" vége van. Töredék: fragmentum (lat. ); típusai: - be nem fejezett műalkotás; lehet szándékos (Radnóti: Töredék) vagy a körülmények hatására befejezetlen műalkotás pl. a szerző halála következtében. Ilyen pl. Kafka A per című regénye (barátja, Max Brod szerkesztette össze a meglévő részeket a szerző végakaratának figyelmen kívül hagyásával); -teljes műből fennmaradt részlet, ahol a hiányzó részek megsemmisültek vagy elvesztek (gyakori az antik költészetben pl.
Hölderlin: Az élet felén - szöveggyűjtemény Friedrich Hölderlin: Az élet felén Megrakva sárga gyümölccsel s vadrózsával telehintve hajlik a tóba a part, ti gyönyörű hattyuk! s csókoktól mámorosan merül fejetek a józan szent víz habjaiba. Jaj, honnan veszek én, ha majd jön a tél, virágokat, áldott napsugarat s árnyékot a földön? Szótalanul, ridegen állnak a falak, a szélben csattognak a zászlók.
"Ezek a változások szélsőséges esetben akár egyfajta személyiségváltozással is járhatnak. Például valaki eddig nagyon sokat és komolyan dolgozott, aztán egyszer csak úgy dönt, hogy lazább lesz. A lazaság jelenthet éles váltást is, például felmond a munkahelyén, és valami másba kezd. Vagy megváltozik az érdeklődési köre, új hobbijai lesznek, más lesz az öltözködési stílusa, zenei ízlése. Írásunk folytatása a La femme 25 bátor újrakezdő című különszámában olvasható!
Rövid részlet az Eladom a könyvem c. fejezetből: "Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is – a hátulsó fedele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87. ábra), sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni – a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötő mégis látszik. Tanár úr kérem (Móra Kiadó) - Móra kiadó.. És vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, az rendben van, arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikával összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik.
Tanár úr kérem (Móra Kiadó) - Móra kiadó. Figyelem! A honlap és a bolt kínálata eltérhet.
- Ezért mennyit ad? Összesen egy korona és hatvan fillért fizetnek ki a kasszánál - oh, a Stilisztika kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, azt elhiszem, kapott utána, elvitte, kikapta a kezemből, nem is volt időm meggondolni. És most mi lesz? Mi lesz? Mi lehet? A pénzt itt szorongatom a kezemben. Holnap visszaveszem a Stilisztikát. Kérek ehhez a pénzhez még egy koronát léniára és visszaveszem. Holnap elmegyek címet írni, falat hordani. Holnap beállok hajósinasnak. Holnap visszaveszem a Stilisztikámat.