©Éder Vera Vízy Kornél (Görög László) tanácsosékhoz új cseléd szükségeltetik, mert Vízyné Angéla (Nádasy Erika) megelégelte az előzőnek, a tűzről pattant, magát semmiért nem szégyellő Katicának (Varga Andrea) a hányavetiségét. Persze inkább arról van szó, hogy Nádasy Erika Vízynéjének senki és semmi nem elég jó. Az önmagát nem szerető, saját magán uralkodni nem tudó, nem is akaró tanácsosné olyan cselédre vágyik, aki öntudatlan gépként veti alá magát a szeszélyeinek. Abból pedig van épp elég neki. Vízyné mégsem tűnik abnormálisnak, mert a mindeme úri hóbort mögé bujtatott lelki, érzelmi deformitást Nádasy Erika kegyeket gyakorló lelki felsőbbrendűséggel példaértékű normalitásként tálalja. Kosztolányi dezső az angyal 25. Igazi dilemmát teremtve a felszínes emberismeretnek – és ez által a mesteri kettősség által lesz képes áthatóan láttatni lelki szegénységének mélységes bugyrait. Mert ahol lelki szegénység van, ott lelki szegénység van, és minél inkább normalitásnak tekintik ezt, annál evidensebb lesz ez a lelki sivárság.
Hölgylátogatóm érkezett. Alig lépett szobámba, megmutatta új lakkcipőjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam őt, odadobtam kutyámnak egy darab kockacukrot. Ő közben megkívánta a kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta. Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot, de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a "piros leves"-t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és fél esztendős. Little GirlArca – a setesuta hajacskájával, óriási kék szemével, be nem fejezett tétova vonásaival – olyan, mint a természet sietve odavetett, művészi vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga a rajz gyönyörű. Mindig így képzeltem az angyalokat. Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden mozdulata, észrevétele érdekelt. Sokat tanultam tőle. Kosztolányi dezső az angyal szoevege. Először azt, hogy a lelke – arcocskájával ellentétben – már teljesen készen van. Az az ősemberi lélek ez, melyet csak úgy tanulmányozhatnék, ha messze szigetekre utaznék, ahol vad törzsek élnek. Ez a csöpp angyal maga az önzés.
Varjú Péter, a tanyai tanító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát. Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet tettek neki, s ő az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire szereti őket, milyen nagyra tartja rokoni kedvességüket. Két évvel ezelőtt vitt nekik egy söröskészletet - kancsót és poharakat -, tavaly meg egy kínaezüst cigarettatárcát, melynek födelén egy ló ágaskodott. Mit vásároljon az idén? Nehéz volt ezt eldönteni. Voltaképp kevés dologgal lehet meglepni az embereket. Arra gondolt, hogy majd vesz még egy söröskészletet vagy még egy cigarettatárcát, végre kettő is elfér a háznál, de erről a tervről letett. Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon. Az ünnepek előtt pár nappal fölutazott Budapestre. Sorra járta az üzleteket, keresett valami megfelelő ajándékot, de nem talált. A kereskedők telebeszélték a fejét, ide-oda ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták, ő azonban csak állt a sok holmi között, soványan, mint a piszkafa, garádicsosan nyírt, fölfelé fésült hajával, tűnődött, nem tudott választani, bocsánatot kért, és egy másik üzletbe nyitott.
Átható szagként hatol itt mindenki bőre alá, legyen az az úri modorban talpat nyaló Ficsor (Fandl Ferenc), a házmester vagy a jogvégzett Vízy-bérlő, a frusztráltságát tudálékos felsőbbrendűségével bebugyoláló Duma Szilárd (Lajos András). Itt mindenki sok még önmagának is, ám ezt a politikai rendszerek támogatása vagy épp megvető lenézése mögé rejtve, mégis képes elviselni, túlélni. A Tihanyi Ildi tervezte vörös és fehér árnyalatú ruhák tökéletes eleganciával, jólfésült stílusossággal simulnak ehhez a bal- és jobboldali diktatúrákban önmaguk létét megtalálni akaró, bábokhoz méltó igyekezethez. Kosztolányi dezső az angyal 1. Végül is igaz: ha már élni nem, akkor legalább túlélni tudjunk. Az pedig itt már sokaknak pazarul megy. Görög László Vízy Kornélja, a Tanácsköztársaság négy hónapja alatt mellőzött főtanácsosa, mint zászlóvivő, vezeti a sort, tudtán kívül irányt és menlevelet ad mindenki másnak is a rangkórságos lenézésre, az urizálós kivagyiságra. Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik ez a hatalomátvétel számára, hisz saját kútfőnyi tehetségéből (nem adatott neki sok) másra nemigen futja – a mások előtt való hajbókolásból viszont annál több.
És a többi? A többi már csak szükségszerű végkifejlet: minden szereplő hófehérben a vitrinszobába lépve körbeforog megdicsőülve, míg a történetet befejező Kosztolányit három színpadszéli fehér ballonkabátos lekommunistázza, fizetett bértollnoknak nevezi – hátha ez segít a közízlésből való végleges kitöröltetésében. Persze a körbekerengő, zsúfolásig megtelt vitrinünk falán még ott van Vízyék vére. Anna Márianosztráról – a szekrény tetejéről néz minket. Kosztolányi Dezső: A gipszangyal Pótszékfoglaló. Hová lesz az angyal, kezében a kés-karddal? Egyre kevesebb a fény, egyre sűrűbb a lelki sivárság. Legalábbis ezt érezzük, talán mert egyedül az "örökmécses-csillár" marad csak égve… (2018. november 21. ) Csatádi Gábor
Bementem vele szobájába, mely kopár volt és örömtelen, így karácsony előtt is. Ő maga hasonlított egy józan magánhivatalnokhoz, aki már nem vár semmit. Észrevettem, hogy üres a játékosládája. - Hát a játékaid hol vannak? - Elvitték. - Ki? - Az angyal - suttogta Jánoska titokzatosan, és rám nézett, egyszerűen. Én pedig az udvari lakás ablakán kitekintettem a felleges égboltra, és ott láttam az angyalt: a szegénység bús angyalát, aki az idén elviszi a szegény gyermekek játékait a gazdag gyermekekhez. Új Nemzedék, 1920. december 25.
Ki az alap? Jézus Krisztus és az ő szava vagyis a Biblia? Vagy a világi felfogás: mindent szabad neked, valósítsd meg önmagad, fordítsd ki a világot a sarkából …stb. Kinek a szavára hallgatsz? A Bibliában leírt Krisztusi szóra, vagy a világ hívásának engedsz? A viselkedésed, a tetteid, az életed, a szavaid, a gondolkodásod mind azt mutatják meg kié vagy te! A világé vagy a Királyé? S tudjuk egyik ifjúsági énekünkből, hogy aki a Királyé, az nem lehet a világé, aki a Krisztusé azé az élet! Isten meghozott egy döntést! Ez az volt, hogy nem hagyja bűnben az embert, hanem Krisztusban reformálja, megváltja az övéit. Isten döntött. Krisztusban melletted döntött. Ne féljünk megvallani hitünket és bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Legyünk büszkék református hitünkre! Az apostolok és a reformátorok sem féltek, azért nem, mert tudták, hogy az Isten velük. S ha Isten velük nem számít ki van ellenük. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Az ünnepi istentiszteletet a gyülekezet ifjúságának szolgálata tenne színesebbé.
"HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK" Emlékkonferencia In memoriam: PROF. Dr. ZACHAR JÓZSEF Szervező: Szent Korona Országáért Alapítvány A belépés díjtalan. Házigazda: Dr. Varga Tibor és Dr. Zachar Péter Előadások: * Dr. HIDÁN CSABA – Lovasnomád harcmodor, huszár harcmodor * Dr. MÉSZÁROS KÁLMÁN – II. Rákóczi Ferenc Nemesi Társasága (újabb eredmények és a kutatások további iránya) * PROF. GEBEI SÁNDOR – A lengyel konföderáció mintája a Rákóczi-szabadságharcban * Dr. NAGY-LUTTENBERGER ISTVÁN – Magyar hadügy a francia háborúkban (1792-1815) * Dr. VARGA TIBOR – Magyarok törvénye * Dr. ZACHAR PÉTER – A magyar jellem keresztény történelmi gyökerei (Zachar József hagyatékából) Információ: +36 30 533 4410
Isten, aki a megigazulást adta? 34 Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? 35 Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? 36 Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. 37 De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. 38 Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, 39 sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. KNB SZIT STL BD RUF KG A zajra felébredő király első szava: Ha Isten velem ki ellenem? Később Bethlen Gábor fejedelem is jelmondatául választotta: Ha Isten velünk, ki ellenünk? Atyánk Jézusban mindent nekünk ajándékozott. Bűnösként se bizonytalankodhatunk, hogy mi lesz velünk? Van közbenjárónk, a bűntől meg tud szabadítani.
Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! Textus: Lukács 10:27. Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat. " Kedves Testvérek! Egyszerre könnyű és nehéz is az irgalmas samaritánus példázatáról Igét hirdetni. Könnyű, mert ismert a történet minden korosztály számára. Aki egyszer figyelmesen meghallgatta vagy elolvasta Jézusnak ezt a példázatát, az soha többé nem felejti már el. Ez megkönnyíti a róla való igehirdetést. Ugyanakkor nehéz is erről a példázatról prédikálni, hiszen egy olyan történettel kapcsolatban, amelyet már jól ismerünk és értünk, nehéz még bármi újat, valami izgalmasat mondani.