Simone Luciani és Daniele Tascini nevét 2012-ben ismerhette meg a társasjátékos közösség, amikor a Tzolk'in: The Mayan Calendar c. játékukkal sikerült a munkáslehelyezős társasok világába egy merően új elemet csempészni: egymásba fonódó fogaskerekekre kellett a munkásokat felhelyezni, melyek körről körre más akcióhelyszínek aktiválását tették lehetővé. A szakma és a közönség szerette a játékot, rengeteg díj, jelölés és ajánlás mellett a BGG-n a top 10-es lista közelébe is eljutott, jelenleg a 32. helyen tanyázik. Ehhez képest a szerzőpáros új játéka azzal okozott meglepetést, hogy nem okozott meglepetést: a Marco Polo jól ismert játékelemeket vegyít, szinte már veszélyes mértékben. A legtöbb ilyen próbálkozás a fent említett középszerűség sorsára szokott jutni, de a Marco Polo közel olyan sikeres lett a gémervilágban (jelenleg BGG 39. helyezett), mint az olasz urak maja naptáras elődje. Úgyhogy ugorjunk be képzeletbeli időgépünkbe, utazzunk a 13. század végére, és kereskedőkaftánunkat magunkra öltve vágjunk neki a Velence – Peking viszonylatnak!
Ehhez képest a nagy városok egyszeri jutalmakat adnak, illetve az itt kereskedőházzal jelenlévő játékosok további akciólehetőségekhez jutnak. Ezekhez kockákat kell letenni, viszont ha már valaki egy fordulóban használt egy ilyen helyet, pénzért sem lehet azt újra aktiválni, ellenben annyiszor lehet az adott akciót végrehajtani, ahanyas értékű dobókocka kerül ide. Mind a kis, mind a nagy városok bónuszai és akciói játékról játékra változnak, tehát érdemes a játék elején tanulmányozni az épp aktuális lehetőségeket. A városokban egyébként mindenkinek van hely, tehát nem lehet helyszíneket ily módon blokkolni egymás elől. Utazni azonban nem olcsó mulatság, még akkor sem, ha egy Marco Poloról szóló társasjátékról van szó. Minél messzebbre szeretnénk eljutni, annál nagyobb értékű kockákra lesz szükségünk, emellett pedig igencsak mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, sőt a térképen útvonalanként eltérő mértékben plusz pénzt és/vagy tevét is kell fizetnünk. A fenitek már önmagukban is elég gondolkodnivalót adnak, de van itt még egy elég nagy csavar: a karakterek speciális képességei.
A játék elején két karakterből egyet választhatunk, akinek a képességei az egész játékunkra hatással lesznek. A játék öt forduló után ér véget, melyet gyors végső értékelés után a legtöbb pontot szerző játékos nyer meg. Tyű, van itt minden, mint a bazárban, ráadásul a legtöbb játékelem ismerős lehet már máshonnan is. A teljesség igénye nélkül (zárójelben egy-egy példa): Munkáslehelyezés ( Agricola), azon belül kockalehelyezés (Kingsburg), játékonként részben változó akcióhelyszínekkel (Lords of Waterdeep) Kockák manipulálása (Castles of Burgundy) Titkos célok ( Ticket to Ride) Nyilvános, nyersanyagbecserélős célok ( Stone Age) Aszimmetrikus játékosképességek ( Eldritch Horror) Nehezen lehet tehát innovációval vádolni a Marco Polot, így elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy ennyi sikeres és jó játékból ötleteket "lopni" elég kockázatkerülő magatartás. Hamar rá kell jönnünk, hogy pont az ellenkezőjéről van szó: Az olasz szerzőpárosnak pedig sikerült ezt a lécet megugrania, de még mennyire!
A Marco Polo egy 2-4 fő által játszható, játékosonként 20-25 perc hosszúságú közepesen összetett kockalehelyezős társasjáték, mely – dobpergés – győzelmi pontokra fog menni. A játék egy Agricolával nagyjából megegyező dobozban érkezik, és megemelve is érezhetjük, hogy van benne anyag. A borító csakúgy, mint a játék többi eleme követi a jól ismert eurójátékos kliséket, ízlés kérdése, kinek mennyire jön ez be (nekem egyébként igen). A doboz tartalmaz egy egészen nagy méretű játéktáblát, melynek felső részén egy térkép található: itt a Közel-Kelet és a Selyemút játssza a főszerepet (két legtávolabbi pontja Velence és Peking). Az alsó részen egy íróasztalra emlékeztető területen a különböző akcióhelyek kaptak helyet. A játékkal érkezik még jó sok dobókocka, különböző fából (erőforrások, játékosfigurák stb. ) és kartonból (lapkák, pénzérmék, karakterlapok) készült alkatrészek, játékostáblák, illetve cél- és városkártyák. A minőségre nem lehet panasz, abszolút hozzák az iparági sztenderdet, sőt, valamivel meg is haladják azt, elég csak a formázott fa elemekre gondolni.
Ezt egy nagyon egyszerűen átlátható táblázat tolmácsolja, amely mindig mutatja, hogy milyen javak szerezhetők. A szerződések is relatíve egyszerűek, itt is csak egy kockát kell felhasználni, és 1 vagy 2 szerződést a saját játéktáblára helyezni. Ez tulajdonképpen a győzelmi pontok elsődleges forrása, hiszen minden szerződés teljesítéséért jár győzelmi pont (hogy mennyi, az a lapkán látható), és a végső kiértékeléskor a legtöbb szerződést teljesítő játékos bónuszt is kap. Hajóra! A sort szinte teljesen lezáró utazás a Marco Polo igazi mozgatórugója, hiszen ennek segítségével lehet mozogni a térképen, eljutva új városokba, településekre. A mozgás rémesen drága, már alapból is két kocka kell hozzá, és a megtenni kívánt távolság függvényében pénzre is szükség van, sőt a térkép bizonyos részein még tevéket is be kell áldozni a karaván elindításához! Ezen plusz költségek kelet felé haladva már-már exponenciálisan nőnek, így lehetőség szerint már jó előre, alaposan át kell gondolni, hogy az ember pontosan hova is tart.
Többek közt lehetőségünk van: Pénzt, árut (bors, selyem, arany) vagy tevét szerezni Szerződéseket szerezni Utazni Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb helyet akkor is használhatjuk, ha már van ott másik színű kocka, ekkor azonban dobott értéknek megfelelően pénzt kell fizetnünk a bankba. Másik érdekesség, hogy bizonyos akciókhoz elég egy kockát felhasználni, viszont az igazán nagy akciókhoz olykor 2 vagy 3 kocka is kellhet (mindig legkisebb értéke fog számítani), így nagyon meg kell fontolni, hogyan is osztjuk be azt, amink van. Szerencsére a játék van annyira rugalmas, hogy körünkben a kockák lehelyezése előtt ÉS után is lehetőségünk van bizonyos bónuszakciókra, így szerezhetünk ideiglenesen plusz fekete kockát vagy akár a dobott értékeket módosíthatjuk többféleképpen tevék befizetésével. Ezen felül, ha nagyon balszerencsésen dobunk (értsd: a kockáink oldalainak összege kevesebb, mint 15) plusz nyersanyaggal kompenzál a játék. Az akciólehetőségekhez visszakanyarodva, két fő célunk lesz: szerződéseket teljesíteni, és utazni a "nagyvilágban".
Összetettsége ellenére nem bonyolult darab, és viszonylag rövid idő alatt kínál érdekes és mély döntési helyzeteket, ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozott játék, ahol a győzelem megszerzéséhez több út is vezet. A játék többszöri újrajátszhatóságáról a változó városi bónuszok, különböző speciális képességek és a célkártyák gondoskodnak.
A Telenor 2013 szeptembere és 2014 júniusa között egy kísérleti projekt keretében az Áldás Utcai Általános Iskola egyik negyedik évfolyamos osztálya számára lehetővé tette, hogy Magyarországon az elsők között néhány tantárgyat táblagépek és digitális tananyagok segítségével tanuljanak. A készülékek oktatási célú bevezetését az érintett tanulók szüleivel folytatott egyeztetések előzték meg. Áldás utcai isola di. A projekt célja volt, hogy feltérképezzük az érintettek, vagyis a gyermekek, tanárok és szülők körében egyaránt, az oktatás modernizációjára irányuló törekvésünk kezdeti lépésének jótékony hatásait és esetleges kockázatait. A diákok a Telenor jóvoltából szeptember óta használták az eszközöket az anyanyelv, az írás-olvasás, a környezetismeret és angol nyelv minél jobb elsajátítására. Amellett, hogy a tudás megszerzésében és elmélyítésében segít, a táblagépek használata és a digitális tananyag élménnyé is teszi a tanulást. Az órai munka és a házi feladatok keretében a gyerekek a gyakorlatban is megismerték a tudatos és biztonságos internethasználat, valamint a legújabb mobil távközlési eszközök kezelésének fortélyait.
Páratlan tett volt ez akkor Magyarországon, hogy egy templomot nem püspök vagy földesúr, hanem a hívő közösség építsen. Külön említést érdemel Gebhardt Jozefa, aki 33 000 forintot áldozott a százezer forintos építkezésre. Az egylet első elnöke dr. Pauer János székesfehérvári püspök volt. Áldás Utcai Általános Iskola - YouTube. A templomot 1898-ban kezdték építeni úgy, hogy a teljesen épen álló kápolna körül felrakták a falakat, és a kápolnát csak akkor bontották le, amikor a templom már készen állt. [1] A tervet Schönner Ferenc és Hauszmann Alajos készítette, az építkezést Hauszmann Sándor építőmester felügyelte. Az új kegytemplomot 1899. október elsején szentelte fel Steiner Fülöp székesfehérvári megyés püspök, Wolafka Nándor és Bogisich Mihály címzetes püspökök, számos pap és mintegy tízezer hívő jelenlétében. II. János Pál pápa 1991-ben a bazilika ("basilica minor") címet adományozta az egykor önálló Pesthidegkúton álló máriaremetei templomnak. A kegyhely máig a Boldogasszony búcsújáróhelye, fő célja az ősi Mária tisztelet ápolása és megőrzése.
A programok közötti szünetekben a gyerekek popcornozhattak, nyalókázhattak, nápolyizhattak. Aldas utcai altalanos iskola. Sportos kedvű diákjaink szurkolhattak vagy éppen részt vehettek focibajnokságon és a tanár-diák meccsen. A hab a tortán pedig a meglepetésvendég, Cserpes Laura és kolléganőnk, Zatykó Sára által adott mini koncertet követő habparty volt. Mozgalmas, élményekkel teli juniálist szervezett a diákönkormányzat, melynek sikerességéhez az Aldi, a Rossmann, az ATV, az Áldás Alapítvány és szülői felajánlások is hozzájárultak. Köszönjük a támogatásokat, köszönjük az élményt.