Már évek óta az olvasható le az arcáról, hogy ő bizony ezt az egész filmezést úgy, ahogy van, halálosan unja. Nincs már más, ami motiválja, csak a zsíros csekkek, amikért viszont bármilyen alja forgatókönyvre rábólint (ha egyáltalán elolvassa előtte). Talán - ismétlem: TALÁN - a Volt egyszer egy Venice az a kivétel, amely főszerepének elvállalásában nem csak a pénz motiválta. Néha ugyanis fel-feltűnik az a jól ismert csibészes mosoly Willis arcán, amiből olyan messzemenő következtetéseket is le mertem vonni, hogy most talán - ismétlem: TALÁN - élvezte is, amit csinált. Revizor - a kritikai portál.. Nem, a Volt egyszer egy Venice nem túl jó film, de legalább könnyed, laza, néha vicces, szóval úgy simán vállalható. Nem sok, de kezdetnek megteszi. Akad is benne kifogásolható bőven, kezdve a feleslegesen túlzsúfolt történettel, ami lényegében leírható egy mondatban is: Steve Ford (Bruce Willis) Los Angeles-i magánnyomozó kutyáját ellopják, ezért az öreg mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze. Ez a "minden" adja a Volt egyszer egy Venice velejét, ami tulajdonképpen egy krimivígjáték, de a májkrémhez hasonlóan a névadó összetevőjéből nem sok akad benne.
Köszönjük, hogy az "ELFOGADOM" gombra kattintva hozzájárul a cookie-k használatához. Bővebb információért és személyes beállításokért kattintson ide!
Van persze fenyegetőzés, simlis ügyek, lopás és drogok, de az egészet olyan színes csomagolópapírban rakják elénk, hogy egyszerűen teljesen idegennek hat, amikor a végjátékban az egyik (kevésbé fontos) karakter golyó általi halált hal. Se előtte, se utána semmi, maximum - Az őserdő hősét idézve - nagyon bibisek lesznek az emberek. Volt egyszer egy Venice – Wikipédia. Isteni ez a banános muffin Ford egyszerre több munkát is bevállal, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom: az ezek által alkotott szálak a sztori valamely pontján összeérnek (ha máshogy nem, hát úgy, hogy az egyikből szerzett pénzt használja fel a másikban). Ez az imént említett túlzsúfoltság azonban faék egyszerűségű történetfonalakat takar, amit valahogy úgy kell elképzelni, mintha egy ötödik osztályos általános iskolás kissrác próbálná majmolni Guy Ritchie-től A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsövet. Egyszerűen nincs nagyon mit kibogozni, ráadásul néha teljesen valószerűtlen dolgok történnek meg egy szimpla (és általában gyenge) poénért.
Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető A Kázmér és Huba felfedezése Bill Watterson személyes beszámolója arról, hogyan jött létre Kázmér és Huba csodája. A könyvben található egy mélyinterjú Wattersonnal, amelyet 2014-es ohioi kiállításának kurátora készített. A kötet emellett Watterson kommentárjaival ellátott eredeti rajzokat és festményeket is tartalmaz, köztük Watterson korai munkáit és az őt inspiráló egyes képregényeket. A könyv arra ösztönzi a rajongókat, hogy új kontextusban és megvilágításban vegyék elő ismét a képsorokat, azt remélve, hogy ezáltal friss felismerésekhez jutnak a roppant népszerűségnek örvendő képregényről és annak alkotójáról. Termékadatok Cím: Kázmér és Huba felfedezése Eredeti cím: Exploring Calvin and Hobbes Fordító: Nikowitz Nóra, Nikowitz Dorka, Benes Attila Oldalak száma: 152 Megjelenés: 2019. december 09. Kötés: Keménytáblás ISBN: 9789639998711 Méret: 215 mm x 275 mm A szerzőről Bill Watterson művei Bill Watterson (született William B. Watterson II; Washington, 1958. július 5.
Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka Top10 keresés 1. Gyermek jelmez 2. Felnőtt jelmez 3. Lego 4. Légpuska 5. Festmény 6. Matchbox 7. Herendi 8. Réz 9. Hibás 10. Kard Személyes ajánlataink LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW Megnevezés: E-mail értesítőt is kérek: Mikor küldjön e-mailt? Újraindított aukciók is: Értesítés vége: Kázmér és huba (6 db)
Mikor elindultak, Kázmér magához hívta a kisgyerkőcöt. – Mi az nagyapa? Kázmér levette az éjjeliszekrényről a plüsstigrist és remegő kézzel odaadta unokájának, aki annyira emlékeztette gyerekkori önmagára. – Ő itt Huba. Ő volt a legjobb barátom, mikor annyi idős voltam, mint te. Szeretném, ha a tiéd lenne. – Ez csak egy plüsstigris – vonta fel szemöldökét Feri. – Hadd mondjak el neked egy titkot - nevetett fel Kázmér. Feri közelebb hajolt, hogy hallja nagyapja suttogását. – Ha egy tigriscsapdával, amiben egy tonhalas szendvics a csali, elkapod, akkor igazi tigrissé változik. Feri ámulattal bámult nagyapjára. – És ez nem minden. Örökké a legjobb barátod lesz. – Hűűűűű! Köszi, nagyapa! Feri ismét szorosan megölelte Kázmért. – Feri mennünk kell – szólt be az ajtón Kázmér lánya. – Rendben – kiáltotta a kisfiú. – Vigyázz rá nagyon! – kérte Kázmér Ferit. – Vigyázni fogok! – ígérte a kisfiú és elrohant. Kázmér csak feküdt a hátán és a plafont bámulta. Közelgett az idő, a lelkében érezte. Kázmér megpróbált visszaemlékezni egy idézetre, amit egy könyvben olvasott egyszer.